Az elmúlt idők legjobb horrorfilmjét sikerült elkészíteni.

A film három tini életét meséli el, hogy miként fosztanak ki házakat. A fejlettnek korántsem nevezhető kisvárosban sorra járják a luxusházakat, és keresik az értékes tárgyakat, melyeken gyorsan túladnak. A cél nem más, mint lelépni, és a napfényes Kaliforniában leélni az életüket, pompa és csillogás mellett. Ehhez viszont pénzt kell szerezniük. Fülest kapnak egy öreg fószerról (Stephen Lang), aki milliókat tartogathat lepukkant házában az isten háta mögött. Még egy utolsó nagy „meló”, és otthagyhatják a koszfészket. A trió kifigyeli az célpontot, rájönnek, hogy szinte állandóan otthon tartózkodik, ám mikor észreveszik, hogy vak, felbátorodnak, és könnyű bulinak gondolják az egészet. Ekkor követték el a legnagyobb hibát, nem számoltak azzal, hogy egy háborús hős otthonába törnek be, ahol meglepetések hada várja a betörőket.

A három jómadár lazára vette a figurát, rutin betörésnek gondolták az esti programjukat, de úgy tűnik, hogy soha nem hallottak még arról, hogy egy vak ember képességei felerősödnek a sötétben. Hangosabban aligha lehetett volna betörni egy olyan házba, melyet a gazdája millió lakattal zárt el hívatlan látogatóktól. Fordulat következik be, a vak ember mégsem annyira esetlen, mint gondolták, és ezzel először a trió vezére, a nagypofájú Money (Daniel Zovatto) szembesül. Azt hittük, hogy a távozásával a történetet is megpecsételték, de pont ettől lett olyan jó, így kezd egyre parásabb lenni a hangulat, mert a kis mitugrászok aligha élhetik túl – gondolják a nézők majd. Hol hangosabban, hol halkabban próbálnak menekülni a Vak Ember csapdáiból, mert hamar rájönnek, hogy a ház teles-teli van fegyverekkel és titkokkal. Megindul a macska-egér játék az életért és fejvesztve keresik a kiutat, próbálnak menekülni az ellenség markából

A film története zseniális, és ahogy ezt vászonra vitték, minden elismerésünk Fede Alvarez rendezőnek. Fede teljesen új ebben a szakmában, a rövid „short” filmekből csak úgy belecsöppent a horrorba, de hárította, és a feladatot elvégezte. A rendező az írásba is besegített, és Rodo Sayagues-zal (Gonosz halott film írója) közösen rakták össze a snitteket. Ha azt gondolod, hogy a film a betolakodókat segíti, tévedsz. Ügyesen alakították úgy a filmet, hogy hol a kamaszokat ruházza fel képességekkel, hol pedig a Vak Ember-t erősítik természetfeletti képességekkel – a semmiből tűnik fel a karakter, Flash-t megszégyenítő gyorsasággal ered a tolvajok nyomába, vagy az ellenoldalról gyengítik az amúgy is vak férfit. És még ezek után is tovább tetőzni az addig is parás hangulatot, kiszámíthatatlan és véres jelenetek váltakozásával. Teljesen elborul az agya mindenkinek az utolsó percekben, és ez vagy tetszeni fog a nézőnek, vagy nem, és csak azt fogja kérdezni, hogy ezt most miért kellett, de még izgalomból senkinek nem lesz hiányérzete. A horrorfilmek egy új példáját láttuk, amire oly régóta fájt már a fogunk.

A filmben nincsenek kiemelkedő szerepjátékok, és a helyszín sem túl változatos: három színész, egy ház, de ezt a kettőt olyan mesterin rakták össze, hogy az zseniális. Stephen Lang-ot kénytelenek vagyunk kiemelni a sorból, mert annyira jól állt neki a szerep. A film hemzseg a jó jelenetektől, alig találunk hibát a filmben – nem igazán ment a suttogás a házban, és még így sem mindig hallotta meg őket a Vak Ember, vagy pedig annyira apró kis zörejre is fegyvert ragadt, s lőtt az ismeretlenbe -, az izgalmakat a zenékkel csak tovább fokozták.

VÉGSZÓ

Ez egy igazi Reszkessetek betörők 2.0 felnőtt és horror kivitelben, amit mindenki szeretni fog. Remek példája a film annak, kevés színésszel, kis helyen milyen nagy dolgokat lehet művelni. Külön jó volt látni azt a sok-sok magyar nevet a film stáblistáján, mert aki nem tudná, a film nagy részét Magyarországon forgatták. Ha horrorkedvelő vagy, akkor a Te filmed lesz, vagy ha csak izgalomra szomjazol, akkor is szeretni fogod.