A film egy eddig el nem mondott igaz történetet dolgoz fel a NASA titkos történelméből, melyben három nő küzdelmét láthatjuk, és napjaink legnagyobb problémáit.
Rendkívül mozgalmas félévszázadot tudhatunk magunk mögött. Az 1960-as években a két nagyhatalom között, az Egyesült Államok és a Szovjetunió között dúlt a hidegháború, fegyverkezés, az a felfoghatatlan versengés, miközben az USA-t egyenlőtlenségi és politikai gondok is sújtották. Megkülönböztetésben éltek eddig az afroamerikai polgárok. Sok tényező befolyásolta az emberek felfogását, míg kelet a kommunista rezsimre, a tökéletességre próbálta berendezni az országokat mialatt elnyomás és félelem volt jelen, addig nyugaton a vad kapitalizmus volt jelen. A számolás joga szerencsére nem ragadt le egy témánál, több kérdést is feszeget, közben pedig üdítően vicces, szórakoztató és drámai fordulatokkal operál a rendező.
Űrverseny. Ezzel a szóval tudnánk legjobban leírni azt, hogy mi történt 1961-ben. A NASA mindent elkövet, dollármilliókat költ az űrprogramra, hogy előbb küldjenek fel embert a végtelen, s sötét űrbe, de a legfontosabb, hogy épségben és egyben hozzák vissza asztronautájukat a Földre. Az Űrkutatási Ügynökség vezetői megvannak győződve arról, hogy mindent megtesznek, és helyesen járnak el, hogy a világ Amerikára fókuszáljon, és diadalmaskodjanak az oroszok előtt, ám mint tudjuk, előbb a szovjeteknek sikerült. Menet közben kiderül, hogy a rakéták sorozatos kudarca csak az egyik sarkalatos tényezője annak a pechszériának, ami következtében lemaradtak a versenyben. A dolgozók előmenetele rendkívül nehéz, már-már szinte lehetetlen, ugyanis teljes megkülönböztetésben kell dolgozniuk a cégnél, és sajnos ez nem csak a NASA-ra igaz, hanem az ország egészére. Katherine (Taraji P. Henson), Dorothy (Octavia Spencer) és Mary (Janelle Monáe) a NASA beosztottjai, és annak a több fős csapatnak a tagjai, akik számítósokat végeznek a projektek során. Mindhárman próbálnak a ranglétrán előrébb lépni, de származásuk miatt mindig nemleges válasszal találják szembe magukat, így kapták a cég legeldugottabb, legfélreesőbb irodáját is, amit az ott dolgozókon kívül alig ismernek mások. A csajoknak több előnyük is van: a tanulásra való éhség, kimagasló tehetségük és a leleményességük. Páratlan módon képesek felmérni a szituációkat, s megoldani azokat.
A navigációs központban, amit Al Harrison (Kevin Costner) irányít. A kudarcok révén több ember is megfordul az irodában, most viszont megüresedett egy asztal, így Katherine-nek lehetősége van, hogy első színesbőrűként bekerüljön a NASA legnagyobb koponyáihoz. A nő még nem tudja, hogy mekkora kihívásokat jelent majd számára az új munkahely, ugyanis Al főnökén kívül mindenki megvető magatartást mutat iránta, és teljes megkülönböztetést próbálnak alkalmazni, ami szinte lehetetlenné teszi Katherine munkáját. Nevetséges okok miatt naponta legalább egyszer meg kell tennie egy félmérföldes utat, hiszen csak ott van a színes bőrűeknek fenntartott WC. Még itt sincs egyenlőség. Katherine képtelen megmutatni igazi fegyverét, a számolást, mellyel bárkit, amellyel még az IBM csodafegyverét, a házméretű számítógépet is maga mögé utasítja. De hasonló gondokkal küzdenek barátnői is, Dorothy (Octavia Spencer), aki csoport főnökévé szeretné kineveztetni magát, azonban erről hallani sem akarnak a HR-osztályon, Mary (Janelle Monáe), aki első színes bőrűként egyetemre szeretne járni, hogy mérnök váljon belőle, ennek ellenére nem adják fel, és kitartóan küzdenek álmaikért.
A lányok a filmben egy csapatot, már talán egy családot alkotnak, végig segítik, és ami még ennél is fontosabb, biztatják egymást, hogy egy percre se csüggedjenek, tartsanak ki álmaik mellett. Jól megfigyelhető karakterfejlődés szemtanúi lehetünk, ami a jól összerakott és tökéletesen kivitelezett forgatókönyvnek az érdeme. Mindhárom karakter fejlődésen megy át, hogy a film végére legyőzzék a kor legnagyobb akadályait, legyen szó szociális, vagy technikai tényezőkről.
A filmben Costner karakter nagyszerűen fogalmazza meg azt a kérdés, hogy vajon mi lehet az alapvető hibája a NASA-nak, és egyben a nemzetnek is, mi hátráltatja őket annyira, hogy nagy sikereket érjenek el. Egyszerűen míg nincs szabadság és egyenlő bánásmód, addig olyan zsenik, mint főszereplőink képtelenek kamatoztatni a tudásukat. Costner karaktere, Al tökéletesen fogalmazta meg ezt a filmben, miszerint „Lehetetlen, hogy az oroszok okosabbak legyenek, mindössze többet dolgoznak.”
VÉGSZÓ
A mozi remekül mutatja be az eddig nem ismert, vagy egyszerűen csak eltitkolt űrt a NASA történelmében. A film magával ragadó, nagyszerű élményt nyújt minden téren. A színészek az előadásukkal, tökéletessé teszik A számolás jogát, és amely szinte beszippantja a nézőt az űr végtelenjébe.
Szólj hozzá!