A mai napig az egyik legjobb Star Wars rész A Birodalom visszavág, még akkor is, ha a rajongók nem teljesen értenek egyet ezzel a kijelentéssel. Hibák azért itt is akadnak.
A Star Wars 1977-es megjelenése történelmi mérföldkő volt a filmek világában. Azonban a három évvel később érkezett folytatás olyan minőséget produkált, amire azóta sem volt példa. A Star Wars: V. rész – A Birodalom visszavág tagadhatatlanul a széria koronaékszere. Ebben a kritikában arra keressük a választ, hogy mit tudott az 5. rész, amit azóta sem tudott felülmúlni egyik folytatás sem.
A történet három évvel a Halálcsillag elpusztítása után veszi fel a fonalat. A három főszereplőnk a Lázadó szövetségben szorgoskodik és a megsebzett, de annál eltökéltebb Birodalom a nyomukban van. A Hoth bolygón a Darth Vader vezette sereg lecsap a lázadókra, és egy remekbe szabott jelenetsorban láthatjuk az egyik legemlékezetesebb csatát a Star Wars történetében. Ezután pedig Luke elindul felkutatni Yodát és megkezdi Jedi kiképzését, míg a többiek a Birodalom elől menekülve veszélyes helyzetekbe sodródnak. A végén természetesen összetalálkoznak a szálak, de erre még később úgyis visszatérek.
A film legnagyobb erőssége szerintem az, hogy a többi Star Wars epizóddal ellentétben, itt nem volt olyan történetszál, ami feleslegesnek, idegesítőnek, vagy akár csak gyengébbnek érződik a többinél. Az előzmény trilógiában például minden filmben vannak zseniális ötletek, és remek jelenetek, de sajnos minden ilyen pillanathoz társul legalább ennyi negatív is. De sajnos az eredeti trilógia sem mentes az ilyesmiktől, elég ha csak az Ewok-féle gerilla harcokra gondolunk. Itt viszont a forgatókönyvben mérnöki precizitással alkották meg a történetszálakat, és az izgalmas cselekmény mellett a három főszereplőnk jellemének részleteit is megismerhettük. Gondoljunk csak a Dagobah rendszerben játszódó jelenetre, ahol Luke szembenéz a félelmeivel és a sötét oldal csábításával. Vagy éppen Han és Leia párosára. Amilyen amatőr és pocsék módon oldották meg később Anakin és Padmé románcát, annyira remekül építették itt fel a csempész és a hercegnő dinamikus párosának összemelegedését. A látszólag számító és beképzelt Han Solo, akiről kiderül hogy több is lakozik a felszín alatt, és az arrogáns és parancsolgató Leia hercegnő a közös kalandok során egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Azonban persze jellemükből adódóan mindketten túl büszkék ahhoz hogy ezt beismerjék egymásnak. A Felhővárosban játszódó finálé, és Han áldozata viszont megtöri a jeget, és elhangzik az ikonikus párbeszéd: „-I love you!” „-I know.”
A látvány és az akció szintén baromi erős volt. Solóék menekülése az aszteroidamezőben, Luke kalandja a Hoth bolygón, Lando árulása Felhővárosban, és persze Luke és Vader párharca mind izgalmas és nem mellesleg mai szemmel is látványos jelenetek. A hangulat itt sokkal sötétebb és a Lázadók helyzete sokkal reménytelenebbnek érződik. Vader itt van a csúcson! Kegyetlen, számító, és nem mellesleg baromi ijesztő. A végső összecsapás és a nagy leleplezés mind a mai napig a leghatásosabb jelenetek közé tartozik. Ráadásul a film remekül használja ki a borúsabb hangulatot és a sztori is ehhez igazodik. Luke befejezetlen kiképzése csalódást okoz Yodának. Han áldozata összetörte Leia szívét, de ezáltal még erősebbé tette őt. Vader pedig miután leleplezi a valódi kötödését Luke-hoz, sokkal érdekesebb és sokkal emberibb ellenfél lett. Összességében tehát amellett, hogy az elejétől a végéig izgalmas és akció dús volt, nem ragadt le egy látványfilm szintjén. A történet fordulatai, a feszültséggel teli jelenetek és a remek karakterfejlődés jócskán túlmutat a műfaj eddig ismert határain.
VÉGSZÓ
A színészi játék is megérdemel egy külön említést. Bár Mark Hamill és Carrie Fisher is remekül hozták a karaktereiket, de számomra a Harrison Ford által életre keltett Han Solo vitte a pálmát. Ebben a filmben ütközött ki a csempész karakterének összetettsége, és ehhez Ford játéka nagyban hozzájárult. Billy Dee Williams szintén bravúros alakítást mutatott be Lando Calrissian-ként. Lando ebben a filmben mutatkozott be, de a rövid szerepe ellenére is jól látható volt mennyire összetett és belső konfliktusokkal teli karakterről van szó. Yoda emlékezetes megjelenése talán elsőre furcsa lehet az előzményekből megismert komoly mesterhez képest, de később kiderül, hogy csak Luke türelmét tesztelte az idegesítő viselkedésével.
További Star Wars kritikák:
Star Wars I. rész: Baljós árnyak
Star Wars II. rész: A klónok támadása
Star Wars III. rész – A Sith-ek bosszúja
Star Wars IV. rész – Egy új remény
Star Wars V. rész – A Birodalom visszavág
Szólj hozzá!