Hogy mi történt, azt már mindenki tudta, de hogy mi vezetett el odáig, arra kerestük a válaszokat George Lucas rendező előzménytrilógiájában.
Nyakunkon van Az utolsó Jedik megjelenése, így nem meglepő, hogy nálunk a szerkesztőségben is eluralkodott a Star Wars láz. Ezért úgy döntöttünk, hogy az új rész tiszteletére leporoljuk az előző epizódokat és egytől-egyig újra nézzük, majd értékeljük őket. Kezdjük hát az utazásunkat az előzmény trilógia első felvonásánál, melyben elkezdődött Anakin története, és megindultak azok az események, melyek örökre átformálták annak a messzi-messzi galaxis sorsát. Első alanyunk tehát: Star Wars I. rész – Baljós árnyak.
Az ezredforduló környékén egy új Star Wars trilógia létrejötte elkerülhetetlen volt. A Jedi visszatér óta már eltelt több mint 15 év, ezáltal az eredeti filmek rajongói már felnőttek, és megjelent egy egészen új generációnyi fiatal, akik apu-anyu kezét fogva örömmel masíroztak a moziba, hogy fejest ugorjanak a Skywalker család történetébe. Az 1999-es Baljós árnyak nem kis dologba vágta a fejszéjét. Egyrészt egy új generációt kellett bevonzania ebbe a világba, de a korábbi filmek rajongóinak is otthon kellett magukat érezniük a világban. Másrészt pedig egy önmagában is élvezetes történetet akartak összehozni, de a készítők keze nagyon sok helyen meg volt kötve, hiszen a film előzmény volta miatt bizonyos karakterek sorsa kőbe vésett volt.
Az író és rendező George Lucas volt, és a történet középpontjába két Jedi Lovagot állított, akik a Köztársaság békefenntartóiként próbálnak tárgyalni a lázadozó Kereskedelmi Szövetség vezetőivel, akik a Naboo bolygót blokád alá vonták. A tárgyalás persze nem alakul túl jól. Qui-Gon Jinn és tanítványa Obi-Wan Kenobi menekülni kényszerülnek, és útjuk során rájönnek, hogy egy sokkal komolyabb fenyegetéssel néznek szembe, mint azt elsőre gondolták. Az alaptörténet nem valami telitalálat, hiszen egy kereskedelmi és politikai konfliktust egy Star Wars film központi mozgatórugójaként használni enyhén szólva is rossz ötlet. De ha ettől eltekintünk, jól látszik, hogy ennek a filmnek nagyon egyszerű céljai voltak. Bemutatni a sötét erők visszatérését, bevezetni az ifjú Anakin Skywalkert a Jedi rendbe, és persze megalapozni a jövendőbeli eseményeknek. Ez viszont sok helyen a film rovására ment. Lucas egy kreatív és tehetséges történetmesélő, de mivel itt már nem voltak anyagi és tervezési korlátai, kiütközött számos gyengesége is.
Anakin és Padmé későbbi románca például egy kőbevésett esemény, és már itt is elkezdte megalapozni ezt a szálat a rendező. A két karakter ebben a filmben találkozik először, és milyen meglepő, egyből roppantul szimpatikusak egymásnak. De a barátságuk kialakulása enyhén szólva is elsietett és kidolgozatlan. Nem beszélve arról, hogy a kis Ani kezdeti próbálkozásai Amidala királynővel enyhén szólva is kínosak voltak. Sajnos a főszereplőinket sem sikerült túlságosan szerethetővé, vagy érdekessé tenni. A korábbi filmekkel ellentétben itt hőseink jellemét nem a tetteik alapján ismertük meg, egyszerűen csak elmondták. Így például Obi-Want a mestere makacsnak és önfejűnek titulálja, holott a finálét leszámítva szinte semmit sem csinál a filmben csak jámboran követi az utasításokat. Anakin bemutatása hasonlóan gyenge volt. Ahelyett, hogy kaptunk volna egy rejtélyes és különleges fiút aki fiatal kora ellenére talpraesetten mozog a Tatuin kegyetlen körülményei között is, bemutattak egy tök átlagos srácot akiről mindenki azt mondja, hogy milyen tehetséges és jó szándékú. A különlegessége pedig abban merül ki, hogy amikor hőseink elakadnak a történet során, Anakin valahogy mindig tudja a megoldást.
A Baljós árnyak másik nagy problémája az volt, hogy ez minden volt csak nem baljós. Hála a forgatókönyvnek és a bugyuta párbeszédeknek, egy-egy jelenetet leszámítva olyan volt mint egy vicces kis gyerekmese. Jar Jar karaktere például felért egy kínzással. Amellett, hogy semmi ésszerű ok nem volt rá, hogy magukkal vigyék a Jedik, teljes mértékben lerombolt minden minimális feszültséget is azokban a jelenetekben ahol szerepelt.
A látványtervek alapvetően gyönyörűek voltak, de sajnos a megvalósítás csapnivalóra sikerült. Bár ez a jelenség a Klónok támadásában teljesedik ki, de már itt is megfigyelhető, hogy a színészek rettentően kilógnak a vetített hátterek és karakterek közül. Amikor a Jedik harcolnak a droidok ellen, szinte hallottam a rendezői instrukciókat: „Csak hadonásszatok azzal a seprűnyéllel, majd odaszerkesztünk pár droidot!” Illetve, például amikor Jar Jar elvitte a Jediket a víz alatti városba, szinte láttam Liam Neeson szemében az elveszettséget. A párbeszédek során többször is látni rajta, hogy azt sem tudja hova nézzen. A Naboo felszínén zajló csatajelenet pedig nem volt se izgalmas, sem pedig látványos. Nagy kár érte.
Viszont a számos tátongó hiba mellett igazságtalan lenne, ha nem említeném meg azokat a pozitívumokat, amik ezt a filmet mégis élvezhetővé teszik. Egyrészt, bár Lucas túlságosan is a számítógépes technikára támaszkodott a megjelenés terén, de helyenként a látvány gyönyörű. A helyszínek kialakítása, a bolygók megvalósítása és az idegen lények és technológiák változatossága nagy kreativitásról árulkodik. Aztán ott volt az a fogatverseny jelenet. Na ott igazán kitettek magukért a készítők! A mai napig látványos, izgalmas és persze szédítő az a verseny.
A Baljós árnyak legnagyobb pozitívuma számomra vitathatatlanul Darth Maul karaktere volt. Ő az akit tényleg jól kezeltek az írók. Róla nem kellett elmondani, hogy mennyire veszélyes, mennyire gonosz, mennyire vagány. Elég volt ránézni. Amellett, hogy uralt minden jelenetet amiben szerepelt, egymagában megmentette a filmet az unalomtól. A fogatversenyen és Maul jelenetein kívül egyáltalán nem volt izgalmas a Baljós árnyak. A Jedik összecsapásai a droidokkal rettentő bénák voltak, és a Gungan nép csatája a Droid inváziós sereggel egyenesen fájt. Bezzeg amikor Darth Maul megjelent! A feszültséget tapintani lehetett, és ehhez a remek zenei aláfestés is hozzájárult. John Williams emlékezetes dallamai, de főleg a Duel of the Fates máig libabőrt okoz. Az a párbaj, amikor Qui-Gon, és Obi-Wan összecsapnak a Sith tanítvánnyal máig a kedvenc párbajom az előzménytrilógiából. Szavak nélkül, csak a mozgásával és a megjelenésével olyan fenyegető jelenlétet teremtett, ami példa nélküli. Ilyen nagy hatású jelenet ebben a trilógiában talán csak a Jedik kiirtása volt a Sithek bosszújában. Sajnos Maul „halála” miatt a folytatásokban már nem láttuk viszont őt, de annyit leszögeznék, hogy a Baljós árnyak végső párbajáért 10 Jar-Jar Binkset is hajlandó lettem volna elviselni. Mégis keserű érzést hagy bennem, hogy ha az első rész többi jelenetét is hasonló hangvételben készítették volna el, mennyivel jobb lehetett volna…
VÉGSZÓ
Összességében a Baljós árnyak egy kihagyott ziccer. A Start Wars előzménytrilógia indulása egy ennél sokkal jobb történetet érdemelt volna. Számos elemében lehetne ütlegelni ezt a filmet, a nyilvánvaló Jar-Jar faktortól kezdve, a midichloriánokon át, egészen az egysíkú karakterekig. Mégis adott nekünk ez a film egy Darth Maul-t, és egy pár olyan jelenetet, amire a Csillagok háborúja rajongók örökké szívesen emlékeznek majd vissza. Így pedig nehéz őszintén utálni ezt a filmet.
További Star Wars kritikák:
Star Wars I. rész: Baljós árnyak
Star Wars II. rész: A klónok támadása
Star Wars III. rész – A Sith-ek bosszúja
Star Wars IV. rész – Egy új remény
Star Wars V. rész – A Birodalom visszavág
Szólj hozzá!