A Rossz anyák karácsonya a címével ellentétben nem lett rossz vígjáték, az új szereplők miatt még talán jobb is lett.
Ki ne emlékezne még a Rossz anyák című vígjáték három főszereplőjére: a nagyon bájos és cserfes Amyre (Mila Kunis), a már szerethetően naiv Kikire (Kristen Bell) és az őrülten szabad szájú, nagyon vad szöveggel bíró Carlára (Kathryn Hahn). Míg a főszereplőknek az első részben a szülői munkaközösséggel gyűlt meg a bajuk, addig a folytatásban a karácsony jelent kihívást – persze később kiderül, hogy a fő probléma nem is az ünnep, hanem a megérkezett szülők -: kikészülnek az ünneptől, nem értik, hogy miért mindig nekik kell gondoskodniuk a szeretteikről, ezért úgy döntenek, hogy idén először nem veszik komolyan az ünnepet, otthon csendben és meghitten családjaikkal töltik az ünnepet. Ehhez képest megjelennek az anyukák anyukái, akik lányaikkal ellentétben már unják a szolid és lapos estéket, szeretnék idén feldobni a karácsonyt, ami rossz anyáink nemtetszését váltja ki.
Sokáig, egészen pontosan a film bemutatójáig nem hittünk a Rossz anyák karácsonyában. Az előzetesek és a reklámok úgy mutatták, hogy a második rész nem lesz képes hozni, vagy esetleg felül is múlni az első rész sikerét, és a stúdió csak az anyagiak miatt tartott igényt az új részre. Az első rész sokszorosan hozta vissza a büdzsét, és tavaly még le sem csengett a Rossz anyák, és nagyban ment a mozikban a mozi, mikor bejelentették, hogy idén érkezik a második rész, ami nagyon rossz üzenet volt (pénz beszél). Az első rész után kifulladni éreztük a sztorit, vagy mert elképzelésünk sem volt arról, hogy miként lehet egy anyukás filmet továbbvinni – akik még rosszak is mellé, de hisz nekik is kijár a szórakozás, akik így még jobb anyává válnak.
A Másnaposok két rendezője, Jos Lucas és Scott Moore alaposan rácáfolt mindenkire, mert sikerült megtalálni a Rossz anyák karácsonya receptjét: a történet magja ismét a hétköznapi problémákból merít, de teszik mindezt úgy, hogy egyúttal bevonják a szülőket is. Bebizonyították nekünk, hogy van még ebben az anyukás történetben szufla, jól működik a franchise építés, s persze amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy a női vígjátékokra mindig nagy igény volt, de valahogy sohasem készült értékelhető mozi a női közönségnek. És mikor kell elővenni egy ilyen történetet? Éppen karácsony előtt, ami önmagában is nagy kihívást jelent minden szülőnek, amihez még hozzávesszük a családi feszültséget, amit itt az új anyukák jelentenek.
A második rész annyival nyújt többet az első részhez képest, hogy bemutatták a szülőket, de ők annyira jó színt hoztak a filmbe, hogy ha engem kérdeztek, akkor a Rossz anyák karácsonya nem sokkal, de mégis szórakoztatóbb elődjénél. Amy megkapta Christine Baranski szerepében a tökéletes szülőt, a királynőt játszó Ruthot, aki saját életéből tanulva próbálja lánya családját boldoggá tenni, miközben habzsolja az életet, hülyeségekre költi a pénzt, próbál kitűnni a középosztályból- nincs is annál jobb, mint Xbox-szal és iPhone-nal elhalmozni az unokákat, tudja hogy kell beférkőzni a gyerekek szívébe. Kikit a nagyon cuki és anyáskodó Sandy (Cheryl Hines) látogatja meg, aki annyira szereti lányát, hogy el sem szeretné hagyni az ünnepek után, amitől Kiki totál kikészül. De a legmenőbb és legszórakoztatóbb a rock’n roll gúnyában betoppant Isis (Susan Sarandon), aki lányához hasonlóan a film egyik legjobb karaktere. Stílusa, valamint a szókimondó szerepe miatt imádtuk Carlát az első részben, aki másodikban is hozza szerepét, s ha ehhez hozzáadjuk megjelent anyja előadásmódját, az eredmény egy poén-orgazmusoktól teli vígjátékfilm lett. Ha már a randit hoztuk fel, akkor említsük meg az előzetesekben elszopoilerezett chippendale táncost, mert amilyen keveset van képernyőn, annyira nagy színfoltja a filmnek.
VÉGSZÓ
A Rossz anyák karácsonya mindenkire rácáfolt, és hozta a tavalyi Rossz anyák minőségét. Ha a mozifilm nem is lett jobb az első résznél, de legalább annyira szórakoztató a karácsonyi buli, mint az SZMK-ás balhé, ha nem jobb. Szomorúan jegyeztük meg, hogy elmaradt az első részben látott nagy bevásárlóközpontos kirohanás, bár elvégre mégis csak karácsony közeledik, legyünk derűlátóak az anyukákkal. Ők sohasem javulnak meg, de így szeretjük őket!
Szólj hozzá!