A Másnaposok írói most visszatértek, de ezúttal egy csajos filmmel, az anyukák mintaképeivel.

Filmünkben szó szerint minden Amy (Mila Kunis) vállára nehezedik. Főszereplőnk próbál mintaanya lenni, gyerekeinek példát mutatni, de ez nem mindig jön össze sajnos. Túl nagy a nyomás: a gyerekek felkészítése, reggeliztetés, iskolába vinni a lúrkókat mind-mind megterhelő, és utána még a munka is. Kezd kibukni. Sajnos a munka után nem tehet úgy, mint aki jól végezte dolgát, hazamegy és pihen a férjével, játssza a szerető feleséget, hanem még iskolai gyűlésekre is járnia kell, ahol a ripacskodó Gwendolyn-nal (Christina Applegate) a baja is meggyűlik. Az egyik SZMK-ás gyűlés során teljesen kiborul a bili, nem bírja már tovább hallgatni a nőt. Bánatában az egyik közeli bárba ül be, hogy italba fojtsa bánatát. Itt ismerkedik meg leendő új barátnőivel, akikkel már a közösségben találkozott, de mindeddig nem volt alkalmuk jobban beszélgetni. Név szerint Kikivel (Kristen Bell) a négygyerekes szöszi anyukával, valamint Carlával (Kathryn Hahn) a nagyszájú ninfománnal úgy döntenek, hogy már pedig ők rossz anyukák lesznek. Teljesen belefáradtak a szürke hétköznapokba, elhanyagolták magukat, kijár nekik is egy kis szórakozás, és már kezdődik a buli ezerrel, csajok, pasik, piálás, éjszakai kimaradások, sokáig alvás és házimunkák hanyagolása. Nem csak a családtagok figyelnek fel a szokatlan viselkedésekre, hanem a munkaközösség tagjai, a szűk látókörrel bíró sznob anyukák is, akik irigykedve néznek a három csajra. Itt a nagyszerű lehetőség, épp SZMK-ás újraválasztást tartanak, eljött az ideje, hogy új vezetőt válasszanak maguknak.

Mila Kunis, azaz Amy akit egy szerethető mintaanyukának tüntettek fel a film elején, de hamar kibújik a szög a zsákból, és egy vadmacska bőrébe bújik, aki mindent elkövet, hogy pár napig félre tegye az anyai teendőket, és rossz kislány legyen. Szerepét nagyon jól adja elő, egy szó mind száz, szerethető volt. Kristen Bell annyit nem volt a képernyőn, hogy őt is megszeressük, de mikor ott volt, a hülyeségével vitte a prímet. És még a problémákkal küzdő Kiki, és a cuki Amy sem ér fel Kathryn Hahn szintjére, mert az a nő valami fenomenális volt. Még úgy is hogy szerepe jóval kevesebb volt, mint Amynek. A trió nélküle mit sem ért volna. A poénjaival belopta magát a kritikusok szívébe. A film sikere pont ezen múlott. A rendezők tökéletesen vették észre, hogy a nagyszájú csajt valamivel ellensúlyozni kell, mert Amy és Kiki szerénynek mutatkozik Clara oldalán, és az így született végeredmény kifejezetten vicces lett. A film egyik hibája, hogy sok benne az elhanyagolható karakter, akiknek szerepük van, de annyira picike, hogy már-már zavaró. Nem tudunk érvényesülni ezekkel a szereplőkkel (főként az apukák), olykor már idegesítőek is, és sajnos ezt elmondhatjuk a gyerekekről is, akik annyira idegőrlő szerepet kaptak az író/rendező duótól, hogy ezt elnézve érthető az is, mért vannak így kibukva az anyukák.

Szegény Christina Applegate Gwendolyn-ja is hasonló kudarcra van ítélve. Ő testesíti meg a film gonoszát, aki a tökéletességet és jót próbálja eladni az anyukáknak, de egy kiálthatatlan szörnyetegként lehet legegyszerűbben lefesteni karakterét, aki még két lüke segítőt is kap. Mindent elkövet(nek) a rossz cél érdekében, még alattomos tettekre is képesek, csak hogy a szülői munkaközösségben mindenkivel megutáltassák a triót. Ahogy haladunk a cselekményben előre, úgy jönnek elő Gwendolyn hibái is, és egy darabig úgy fest, erre nincs is orvosság.

A Másnaposok írói most visszatértek, és ha már összedobtak a hétköznapi életből merített problémákkal telezsúfolt forgatókönyvet, akkor azt gyorsan filmre is vitték. A film nem akar sokat mondani, csak épp annyit, hogy ne fájjon, mert csak az életből merít szituációkat, s ezeket poénkodják el a színészek. A filmben tényleg csak olyan dolgok történnek, amikkel már minden családos anyuka találkozhatott egyszer az életben, csak arra a kis „rosszaságra” most lehetőség is adatik. Jon Lucas és Scott Moore párosnak tényleg az volt a feladata, hogy egy szerethető filmet készítsen, mellyel mindenki tud azonosulni, és bő kilencven perc erejéig el tudjon lazulni, félre tudja tenni a családdal járó hatalmas nehézségeket. A filmet nem szabad mintául venni, nem azt a célt szolgálja, hogy ezek után mindenki legyen ribis, mert akkor a házastársi terapeuták meggazdagodnának, és a világ a feje tetejére állna. Az itt látott képkockákat jól képzett színészek egy nem hétköznapi szerep kedvéért adták csak elő, hogy a nyarat még vidámabban tudjuk búcsúztatni.

VÉGSZÓ

A nyár egyik olyan filmje, amire érdemes beülni, ha van két szabad óránk. Ha anyuka vagy, és szeretnél kirúgni a hámból, és tanulni ezt-azt a pajzán csajoktól, akik fenekestül felforgatták a szürke hétköznapokat, akkor ez a te filmed lesz. Lucasék a nagyszerű rendezés mellett egy apróbb hibát mégis vétettek, még pedig hogy nem merték túlvállalni magukat, és a Másnaposokban megszokott sablont nyomták rá a vagány muterokra, de ezt leszámítva a film szórakoztató, és vicces.