x
BREAKING Kritikák

KRITIKA: Pókember: Idegenben

Megérkezett a Marvel Moziverzum legújabb darabja, a Pókember: Idegenben és szokás szerint nem okoz csalódást.

KRITIKA: Pókember:  Idegenben
  • Publishedáprilis 18, 2020

Megérkezett a Marvel Moziverzum legújabb darabja, a Pókember: Idegenben és szokás szerint nem okoz csalódást.

Alighogy “lezártuk” a Marvel Moziverzum eddigi történetfolyamát, máris itt a legújabb epizód. Zakatol tovább a széria, nincs megállás: a részvényesek szeretnének folyamatos növekedést látni, és amellett, hogy Feige-ék a grandiózus fináléval járó pozitívumokat bezsebelték, azért mégiscsak balgák lennének kinyírni legjövedelmezőbb sorozatukat. Nos, ha a Pókember: Idegenben egy amolyan előrejelzése az elkövetkezendő időszaknak, akkor nem kell megijednünk. Míg a számomra valamelyest csalódást okozó, stílusmentes Bosszúállók: Végjáték kicsit elbizonytalanított, addig a Pókember visszahozta a szériába vetett hitemet. Visszakaptuk a stílust, a szórakoztatást, és az izgalmasnak ígérkező fordulatokat.

Pókember: Idegenben

Természetesen azért azt hozzá kell tenni, hogy az új Pókember Feige elmondása szerint nem a negyedik fázis első filmje, hanem a harmadikat – név szerint az Infinity Saga – hivatott lezárni. Éppen ezért a történet maga legfőképpen azzal foglalkozik, hogy elvarrja a fennmaradó szálakat és új pályára állítsa az univerzumot. Az Idegenben igyekszik méltó búcsút venni Vasember karakterétől, akinek szelleme az egész filmen keresztül végigkíséri Petert. Mondhatni ez a történet, és Peter filmbéli fejlődésének kiindulópontja: képes lesz-e felvenni Pókemberként a Tony által hátrahagyott szerepet? A filmnek ez a vívódás adja meg az érzelmi mozgatórugóját. 

A film arra is odafigyel, hogy átvezesse a nézőket a Végjáték eseményei után ebbe az új világba, s annak szabályaiba. Az Idegenben finoman és szinte észrevétlenül ismertet meg bennünket az alternatív idősíkkal, valamint ügyesen prezentálja az előző mozi eseményei által kiváltott következményeket. Elvégre öt év telt el ebben a világban, mely alatt rengeteg szereplő hiányzott, s ez sok helyen okozott gyűrődést. Valamilyen szinten meg kellett válaszolni a kérdéseket és el kellett simítani egy-két dolgot, amire végig odafigyeltek, és kiváló módon oldották meg az összes felmerülő problémát.

Pókember: Idegenben Mysterio

Többségében a mozi nagyon hasonlónak mondható az előző Pókemberes kiruccanáshoz: Peter továbbra is sokszor vívódik azon, hogy hogyan hozza össze hétköznapi életét a szuperhős teendőkből adódó kötelességekkel. A korábban megismert, gimis mellékszereplők most is visszaköszönnek, és továbbra is adnak egyfajta John Hughes-féle ízt a filmnek – itt még mindig gimis filmről van szó, és ez így van jól. Ha valaki nem túlzottan nagy rajongója a Marvel komikus oldalának, akkor valószínűleg most is panaszkodni fog. Az Idegenben is a Hazatérés-Ragnarök-Galaxis Őrzői vonalba tartozik, innen hiányzik a Végtelen háborúra, vagy a Fekete Párducra jellemző komolykodás. Persze ez nem a dráma, vagy a feszültség teljes hiányát jelzi, sőt. Pusztán annyiról van szó, hogy a széria maradt ugyanaz, aminek elsődlegesen kiindult: egy szuperhősköntösbe öltöztetett tinifilmnek.

Pókember: Idegenben

Ami igazán érdekessé (még ha nem is túlzottan kiemelkedővé) teszi ezt a mozit, az az ügyesen kidolgozott stratégia, mellyel a meglepetéseket és a friss elemeket helyezték el a filmben. Mondhatni, hogy legfőképp akkor kapjuk majd fel a fejünket, amikor a film nem olyan irányba megy el, amit elsőre hittünk. Ilyen például Jake Gyllenhaal karaktere, Mysterio, aki amellett, hogy tűpontos és végtelenül hiteles odafigyeléssel dolgozza fel a rábízott karakterét, végig öröm nézni a Tom Holland-dal való kémiája miatt. Párosuk iszonyú jól működik, talán a film egyik legmeglepőbb és legjobb pontja. Emellett Nick Fury (Samuel L. Jackson) beemelése Peter mentoraként is jó döntésnek bizonyult: bár a Tony által hátrahagyott űr betölthetetlen, Fury karaktere egy újabb olyan csavart adott a filmnek, mely élvezetesebbé tette azt. Ezek mellett természetesen a mozi még tartogat egy-két meglepetést (melyek talán a film legjobb részei), s bár róluk nagyon szívesen írnék, mégsem tehetem meg. Legyen annyi elég, hogy ha másért nem is, ezekért mindenképp ajánlatos ellátogatni a moziba a filmért.

Pókember: Idegenben

VÉGSZÓ

Mindezek mellett a film egy átlagos, mégis élvezetes Marvel-mozinak számít: elvégre ennyi film után mi másra, milyen újdonságra lehet számítani egy ilyen mozitól? A szériát már ismerjük – a poénok működnek, a karakterek elbűvölők, a sztori kicsit kiszámítható, mégis élvezhető, az akciójelenetek látványosak, még ha nem is mutatnak semmi újat filmművészeti szempontból. A Pókember teszi a dolgát, pontosan úgy, mint ahogyan azt elődei tették. Elvarrja a szálakat, lezárja, ami eddig történt, miközben felvezeti valamilyen szinten azt, ami következni fog. Miközben keményen dolgozik a háttérben, egy percre sem felejt el szórakoztató műfajfilmnek megmaradni, mely garantált szórakozást biztosít arra a két órára. Jon Watts legújabb filmje a jobbik Marvel-mozik táborát erősíti, és szerintem nem is vártunk ennél többet.

Written By
Orosz Ferenc

Filmes újságíró, hazai és külföldi kiadványoknál egyaránt. Általában kritikákat közlök, valamint filmfesztiválokról tudósítok. Emellett filmesként is tevékenykedem, többnyire írói/rendezői pozícióban.