a
FőoldalBRÉKINGKRITIKA: Mission: Impossible – Utóhatás

KRITIKA: Mission: Impossible – Utóhatás

Tom Cruiset és a Mission: Impossible filmszériát egyszerűen nem lehet megunni. Mindig képes meglepni minket, megújulni részről részre. Íme az Utóhatás!

És itt van, erről beszéltünk, már mióta. Így kell ezt csinálni. Erre lenne szüksége a népnek, nem pedig a szüperhőscsapatok, agyonnyújtott franchise-ok sokadik szálának tizenhetedik részére. Itt egy filmsorozat, mely 22 évvel később is képes életben maradni, sőt, olyan minőséget szállítani, amit kortársai még csak megközelíteni sem tudnak. Kedves mozinézők: üdvözöljétek a 2018-as év mozis nyarának nyertesét, és az elmúlt évtized egyik legjobb akciófilmjét.

A trónon természetesen még mindig a 2015-ös Mad Max: A harag útja üldögél, ám az Utóhatás most bátran beállhat mellé, ugyanis sikerült neki azt elérni, amit manapság csak nagyon kevés mozinak. A film megtekintése után ugyanis úgy érezzük, vissza lettünk repítve legalább 2002-be, az utolsó olyan korszakba, amikor még készítettek élvezhető, saját maga lábán megálló nagybetűs akciófilmeket. Érdekes ezt pont egy olyan moziról írni, mely egy több mint húsz éve pergő mozisorozat hatodik része. Még kimondani is soknak érződik, nem pedig végigülni az összes epizódot, és az igazat megvallva a helyzet nem volt mindig ennyire fényes. Az imádott de Palma nyitóepizód után jött a megosztó John Woo agymenés, majd aztán a harmadik résszel J. J. Abrams új útra terelte a szériát, és megadta neki mindazokat az eszközöket, melyeket továbbvíve a sorozat megtalálhatta saját identitását. Ezek az eszközök:

Az első és legfontosabb, hogy hihetetlen trükkök, látványos akciók: hiába van már túl az ötvenen is Cruise, ebben az epizódban is sikerült még magasabbra tenni a mércét. Már követni sem lehet, hányszor veszélyeztette az életét a film során a nagy öreg filmsztár, aki minden egyes alkalommal igyekszik bizonygatni, hogy bizony ő az, aki a trükköket végzi, nem bújik kaszkadőrkollégái mögé. Az Utóhatásban a legnagyobb ilyen trükk talán a HALO-jump volt, melyet Cruise-nak több mint 90 alkalommal kellett megugrania, míg készen állt arra, hogy filmre vehessék a hihetetlen mutatványt. És ez még csak egy a sok közül…

Másodszor: Minden részben új rendezők, ezáltal új, friss hangulat: míg az első két részben sokkal inkább érződött szétszakadozottságnak, addig a harmadik résszel a sorozat védjegyévé vált a részenkénti rendezőcsere. Így az összes film más hangulatú, más stílusú lehetett, még csak véletlenül sem vált unalmassá a sorozat, és az is követhette, aki konkrétan egy epizódot sem látott a korábbi felhozatalból. Noha a hatodik, mostani rész esetében beszélhetünk az első olyan alkalomról, amikor a rendező McQuarrie személyében visszatért, ő azonban biztosított minket arról, hogy tisztában volt a sorozat eme tulajdonságával, és igyekezett nem csak felülmúlni önmagát, hanem valami egészen újat hozni a sorozatba. Hát sikerült.

És nem utolsó sorban az érzelmi töltet: Abrams adott először Hunt-nak feleséget, ezáltal pedig elkezdte felkutatni, mi is zajlik az emberben az akcióhős mögött. A következő epizódok ezt folytatták, és az elkezdett vonalat az Utóhatás most valamelyest összeköti és lezárja, de csak azért, hogy aztán a következő részekben már megint új vonulatait lehessen személyiségének boncolgatni. Az Utóhatáshoz nem szükséges látni az előzményeket, mégis érdemes megemlíteni, hogy ennek a vonalnak a lezárásával tették meg Hunt karakterét igazán embernek, melyek után nagy izgalommal várjuk, hogy hová viszik tovább a sorozatot.

VÉGSZÓ

Mindezen eszközök összeadásával jön létre a mix, ami egy Mission: Impossible film, és amely mix a Fallout esetében a legimpozánsabb. Lélegzetelállító akciójelenetek, friss, realista megközelítés, és természetesen minden eddiginél nagyobb tétek. Ethan Hunt egy olyan akcióhős, aki nem cicózik, kimegy a terepre, és aki miatt igazán izgulni lehet. Természetesen a körülötte lévőkre sincs panasz: az előző rész talán legjobb addíciója, Rebecca Ferguson Ilsa Faust-ja itt is visszatér, tovább boncolgatva karakterét, és Henry Cavill, mint Hunt felvigyázója tankként robog végig a filmen, ökleit belevágva mindenbe és mindenkibe, aki útjába áll. Tényleg, nem lehet rosszat mondani a filmről, talán csak annyit, hogy a történet, mint ahogy a sorozat összes részében, kicsit kusza. De azt tanácsoljuk, hogy dőljetek hátra, és élvezzétek az elmúlt évek egyik legjobb, legtökösebb akciófilmjét. Nem fogtok csalódni!

10

Történet

10.0/10

Színészek

10.0/10

Rendezés

10.0/10

Hangulat

10.0/10

Látvány

10.0/10

PRO

  • Pontos, precíz
  • Tom Cruise

KONTRA

  • A történet kicsit zagyva
Megosztás:
Cikk értékelése

Filmes újságíró, hazai és külföldi kiadványoknál egyaránt. Általában kritikákat közlök, valamint filmfesztiválokról tudósítok. Emellett filmesként is tevékenykedem, többnyire írói/rendezői pozícióban.