KRITIKA: Michael Jordan – Az utolsó bajnokságig

Michael Jordan legendája 10 órában Michael Jordan szerint rajongóknak és laikusoknak egyaránt.

Van-e olyan ember a Földön akinek be kell mutatni Michael Jordant? Az ember rávágná, hogy nem, de az ESPN-nél úgy gondolták, hogy igenis de. Egy apró folt van az amúgy magával ragadó dokumentum sorozaton: Hogy Michael Jordant nem más mutatja be, mint minden idők legjobb kosarasa, a pálya istene: maga Michael Jordan.

Ne tévesszen meg senkit az eredeti cím, ez nem a legendás Chicago Bulls dinasztia utolsó szezonját és bajnoki címét mutatja be: ez csak a narratíva, ez 10 óra MJ-ről. Ezért találóbb (bár nem olyan megkapó a magyar cím Michael Jordan: Út az utolsó bajnokságig) És tényleg az a szépség hiba, hogy Jordannek alá kellett írnia, hogy ez a sorozat elkészülhessen, így a számára kényes témák a saját szemszögéből kerülnek bemutatásra, nem túl objektívan. Sok olyan ember kapja a sarat aki megérdemli, de vannak olyanok akiknek a valós érdemeit nem mutatják meg ahhoz képest, mennyit tettek azért, hogy a főszereplőnek hat NBA bajnoki gyűrű és végtelen egyéni elismerés jusson. Mert hiába a cikk szerzője nem vitatja (sőt vallja), hogy a Fekete Macska minden idők legjobbja, de a kosárlabda csapatsport és bár minden fontosabb szereplő történetét megismerjük, mégis ha az ember a sportág rajongója vagy előzetesen ismeri a történetet akkor marad hiányérzete. Mindenkinek akit érdekel a valóság és ennek a sorozatnak a kapcsolata ajánlom az Alley-oop podcastet Tőrős Balázzsal és Szaniszló Csabával akik minden epizódot kibeszéltek ilyen szempontból, bár az amerikai sport média is csak ezzel foglalkozik, onnan is lehet bőven válogatni.

Ezek után azt hinné az olvasó, hogy nekem nem tetszett a The Last Dance. Azonban elárulom, hogy imádtam. Minden részt tátott szájjal figyeltem az AirJordan és a legendás csapata mit varázsol a pályán. Pedig ismerem a történetet, nem egy meccset láttam felvételről és minden fontosabb meccs jelenetet láttam különböző összeállításokból. De így is lenyűgözött Jordan személyisége és a történet amilyet tényleg nem lehet írni. Nagyon jó volt látni ezeket a mitikus alakokat játszani. De, ami ennél is csodásabb volt: sok eddig nem látott felvétel és interjú került elő, ahol minden fontosabb játékost és edzőt megismertünk és van akit meg is érthettünk.

Természetesen a legjobban Michael Jordant ismerjük meg legjobban és hosszú évek után nem egy maszkot látunk, egy szobrot, hanem megértjük, mi hajtja ezt az embert és milyen lehetett az élete amikor globális szupersztárként élte a mindennapjait. A sorozat propaganda értékét jól mutatja, hogy az emberi arca mellett, ugyanúgy a játék istenévé keni fel a sorozat, csak érintőlegesen foglalkozik a kiállhatatlan természetével, ami az elképesztő versenyhelyzetéből adódott.

Akiről még sokat tanulhatunk az Phil Jackson és Dennis Rodman. Phil Jackson olyan vezetési és pedagógia képességeit mutatja be a dokumentum sorozat, amit nem csak a sportvezetőknek, de minden vezetőnek, főnöknek és tanárnak példaként lebeghetne a szeme előtt. Ő az aki a legnagyobb egókból, a legmakacsabb akaratokból is csapatot kovácsol, úgy hogy mindenkinél más módszert alkalmaz, minden személyiség megmarad annak aki volt, s így lesz sikeres. S tudjuk, hogy utána is voltak sikerei és kudarcai de valószínű ez volt az ő mesterműve.

Na és Dennis Rodman akit szinte megvált ez a sorozat: bár neki a hibáit, botrányait nem hallgatja el a sorozat (nehéz is lenne), ám megmutatja mekkora szíve és lelke volt a pályán, és hogy neki a sok buli, pia és nő kellet, hogy a pályán 110%-ot adjon. És ő rájött arra, hogyan lehet sikeres, s hogyan lehet boldog és ragaszkodott hozzá és az előbb említett Phil Jackson pedig tudta, hogyan tudja belőle kihozni a maximumot.

Akit nem véletlen hagytam a végére az a nagyszerű Scottie Pippent, aki Jordan után a legjobb játékos volt a csapatban (s talán a ligában is), s MJ legjobb kiegészítője és barátja. Vele sok helyen igazságtalan ez a sorozat, nála sokkal jobban kiemelik a ballépéseit, mint ahogy megérdemelné, mert a sokszor kegyetlen Jordan mellett ő volt aki a csapattársakat és a csapatot is egyben tartotta, azontúl, hogy zseniálisan kosarazott.

VÉGSZÓ

De mi is a The Last Dance? Egy csodás időutazás a ’80-as és ’90-es évekbe, elképesztő zenei világgal, nagyszerű vágássál, rengeteg kiemelkedő karakter pillanattal és a sport világ egyik legnagyobb sztorijával. Mi még a The Last Dance? Michael Jordan örökségének felszentelése, egy 10 órás coaching arról, hogyan, és hányféleképpen lehet sikeresnek lenni az életben. Kevésbé szól a kosárlabdáról és inkább a győzelemről magáról. Bár a laikusoknak nagyobb élmény, de minden fanatikus megtalálja azokat a pillanatokat, amik miatt érdemes nézni ez a sorozatot. Végül is ez egy szerelmeslevél a sportág ezen korszakához és emellett ebben a levélben Jordan az ellenségei orra alá dörgöli, hogy ő a király. Mert a sorozat szerkesztője igazából Jordan volt, és ebből is látszik, hogy meg lehet ismerni ezt az embert. Mert ilyet is csak Jordan tud csinálni. És mégis a végén csak ajánlani tudom mindenkinek, mert minden rész után az embernek kedve támad edzeni, tanulni, hegyeket elvinni a hátán. Már csak ennyiért is megérte az egészet elkészíteni.

Total
5
Shares

Leave a Reply

Previous Article

Itt a Sid Meier's Civilization VI - New Frontier Pass második vezetője

Next Article
Az Igazság Ligája

Bejelentették, hogy Az Igazság Ligája rendezői változatát az HBO Max streamingszolgáltatón fogják bemutatni

Related Posts