A Kong: Koponya-sziget előzeteseiben már annyiszor hallottuk, hogy Kong a király, de valóban annyira király lett az új filmjében?
Utunk a majmok királyának, Kong-nak az otthonába vezet, így követhetjük nyomon egy csapat felfedező kalandját, akik útra keltek egy ősi szigetre. A csapat azért érkezik a szigetre, hogy megtalálják vezetőjük testvérét, s egy különös szérumot. Az út mentén sajnos azonban rendkívüli szörnyekkel találják szembe magukat, és csak Kong segíthet nekik…
Hogy mi értelme volt egy újabb Kong adaptációba belekezdeni, mikor már volt egy teljesen jó, Peter Jackson által megálmodott verziónk (ami az elkövetkezendő generációknak kielégítően tudja majd bemutatni a szerelmes gorilla történetét) azt máig találgatjuk. A nyár királyai rendezője azonban mégis belefogott egy új felfogásba, mely egy most épülő, óriás-monstre univerzum következő tagjaként is meg kell hogy állja a helyét (az első epizód a Gareth Evans által vezényelt Godzilla volt). A Kong: Koponya-sziget kielégíti a nézőit, azonban helyenként tátongó ürességet hagy maga után.
Kong története időtálló, és tulajdonképpen akárhányszor el lehet mesélni. Éppen ezért senki sem hőkölt fel túlzottan, amikor egy újabb, elsőre izgalmasnak hangzó megközelítésből fogtak hozzá a már ismert sztorihoz. Az ötlet lényegében az volt a kezdetekben, hogy a film nem Kongról, sokkal inkább az ő szigetéről szólna. Aztán jöttek a további találgatások, fejlemények, míg oda érkeztünk, hogy a film címe “Kong: Koponya-sziget” lett, és a kampányban is megfordult az óriásmajom itt-ott. Ezzel nem is volt akkora baj, hiszen a film marketingje már a kezdetektől szerette volna azt belénk ültetni, hogy itt most egy szörnyekkel telített Apokalipszis Mostot fogunk látni, és a végeredményen ez meg is látszik: a film tényleg egy szörnyekkel teli Apokalipszis Most, még ha témájában és tartalmában nem is éri fel annak a filmnek a nagyságát. Viszont óriási ötlet volt a vietnami háború idejére helyezni a történetet, hiszen ez új jelentéstartalommal ruházta fel a már régi sztorit.
A filmcímet nem a Kong-gal kellett volna erősíteni, ugyanis a moziban nem róla szól, hanem a lelkes katonákról, Preston Packard-ról (Samuel L. Jackson), Tom Hiddleston idegenvezető karakteréről és Brie Larson fotósunkról. Főhőseinket egyetlen cél hajtja: elsőként feltérképezni egy eldugott, és addig ismeretlen szigetet még az oroszok előtt – ekkor hevesen dúlt a hidegháború. Mit neked Koponya-sziget ilyen nagy volumenű színészek, a kémia mégsem működött benne. A főszereplők között nem alakult ki szorosabb kötelék, de még a korábbi Kong-filmekből ismert lány – akit most Brie Larson játszik itt – és Kong kapcsolata is hiányzott az alkotásból. Helyette valami teljesen mást próbáltak vászonra vinni, ami összességében megállja helyét, rendkívül gazdag és komoly vizuális effektekkel erősít – csak ne lenne ott a Kong jelző. Az utóbbi években bemutatott szörnyfilmek valamiért nem akartak sikerülni, volt mikor a történet volt nagyon gyenge, akadt olyan, hogy a látványért kritizáltuk a készítőket, még arra is akadt példa, hogy semmi sem működött. Itt most a látvány csillagos ötösre kell értékelni, s még a történetben ejtett hibák ellenére is megállja helyét.
Az összehasonlítás azonban itt ki is merül: a Kong: Koponya-sziget egy szórakoztató, magával ragadó hullámvasút, mely képes visszahozni a régi kalandfilmek hangulatát, és elvarázsol egy-két órára, többre azonban nem képes. A legnagyobb probléma a film tehetetlenségével, határozatlanságával van, ugyanis sokszor nem tudja eldönteni, most miről is akar szólni. Egyszer Vietnamról, másszor a szörnyekről, harmadszor Kong-ról, de szeretne egy nagyobb univerzum része is lenni (aminek a képregényes univerzumokon kívül nem sok értelme van, de manapság ez a divat, úgyhogy itt is el kell fogadni). A túlzott összekötögetése a filmeknek szinte minden esetben ártalmas, és ez itt is meglátszik. Sokszor csak egy túlhúzott reklámnak, sekély kis csemegének tűnik a film, holott sokkal több is lehetett volna benne.
Alapjában remek elgondolás volt az is, hogy egy II. világháború idején lezuhant pilótának nyoma veszett, és most ő lesz az, aki beavatja a szigetre betolakodókat, ő mutatja be Kong-ot, a sziget királyát – akiről tudjuk, hogy jó király, és nem szereti, ha felbosszantják. A világtól elszigetelten élt vadászpilóta és a vad kapitalizmus nyugatról érkező katonák találkozása pedig eszméletlen jó kis poénokkal szórakoztatják a nézőket. A viccek abszolút betaláltak, ezek keményen büntetnek, nem lehet okunk a sírásra. A film utolsó fél órája pedig egyszerűen brutálisra sikerült. Kong nem kegyelmez senkinek és semminek, hatalmas erejével ledönt mindent, ami útjában áll.
VÉGSZÓ
A filmmel tehát elégedettek lehetünk, hiszen megfelelő kikapcsolódásként szolgál, emlékezetes azonban aligha lesz. Üdítő az új megközelítést látni, és itt végre egy kegyetlen, igazi vadállat Kong-ot látunk, aki nem packázik senkivel, sokkal inkább tép, tör, zúz. Az új szereplőkre sem lehet panasz, mindez azonban nem több, mint egy kétórás eye-candy, Coppola utánérzéssel.
1 Hozzászólás