KRITIKA: A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja

Kedvenc kalózunknak, Jack Sparrow kapitánynak ezúttal nem csak saját életét kell mentenie, hanem minden kalózét, mert Salazar nem kegyelmez. És valóban?

Kedvenc kalózunknak, Jack Sparrow kapitánynak ezúttal nem csak saját életét kell mentenie, hanem minden kalózét, mert Salazar nem kegyelmez. És valóban?

A képsorok egy régi karakter – és egyben visszatérő karakter – fiával indul, Henry Turner (Brenton Thwaites) a megoldást keresi, miként szabadíthatja fel az átokkal sújtott Will Turner (Orlando Blumm) apját a Bolygó Hollandi fedélzetéről, ám ahhoz hogy sikerrel járjon, meg kell találnia Poszeidón szigonyát, mellyel uralma alá hajthatja a tengert, de a szigonyt eddig még senki sem találta meg. Az ifjú Turner Jack Sparrow (Johnny Depp) segítségét kéri, hogy együtt bontsanak vitorlát, és keressék a szigonyhoz vezető utat, mellyel képesek lesznek megállítani a menet közben éppen kiszabadult Salazar kapitányt (Javider Bardem) is, aki éveken át raboskodott az Ördög háromszögben. Salazart egyetlen vágy hajtja: elkapni Sparrowt, akinek köszönheti az éveken át tartó rabságot, és leszámolni minden kalózzal a tengeren. Szerencsére mielőtt útjuk keresztezné egymást a nyílt tengeren, Turner és Sparrow szembetalálja magát egy fiatal lánnyal, Carinával (Kaya Scodelario), aki ismeretlen apjától örökölt térképpel a kezében a véletlen folytán szintén Poszeidón szigonyára hajt. Ők hárman és egy maroknyi mihaszna kalózzal kieveznek, keresve az újabb kalandokat, miközben egy szellemhajó robog sebesen utánuk.

A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja nem lett egy rossz kalózos film, szerethető, voltak benne nagyon jó és ötletes részek, de persze akadnak banális hibák is, pedig a stúdió mindent elkövetett egy tökéletes ötödik részért, nem számított a 350 millió dollár büdzsé sem, amivel gazdálkodhatott Jerry Bruckheimer producer, még azt sem rejtették véka alá, hogy másolták az A Fekete Gyöngy átka filmet. Persze ezt hivatalosan nem ismerték el, de aki már látta a filmet, az tudja, hogy miről beszélünk: ahogy az új szereplőket bevezetik, és ahogy ezek az új kalózok boldogulni próbálnak a filmben, mind-mind ismerős lehet már egy korábban látott A Karib-tenger kalózai filmből. Érződik, hogy a Disney a biztosra ment, s talán éppen ők kérték arra a norvég rendezőpárost, Joachim Rønning és Espen Sandberg direktorokat, hogy másolják a 2003-as filmet – s ezzel bízva a sikerben- , a narratíva mutasson több párhuzamot Gore Verbinskiével. Az efféle nosztalgia csak ideig-óráig működött, mert ahogy vezették fel a történetet, ismertük meg az új karaktereket, úgy döbbentünk rá, ezt a filmet bizony alkotókészség hiányában forgatta a két rendező. Próbálkozások akadtak azért, változatos tájakat járunk be, a régi szereplőket is próbálták keverni az újakkal, ám egyik színész sem érzett rá igazán szerepére, a szerelmeseknek között nem működött a kémia, de még csak az az első szikra sem lobbant fel, ebben még a forgatókönyv sem segített nekik, így ahogy ők nem tudják kiismerni egymást a kaland során, úgy a néző sem tudja megismerni a szereplőket, egyszerűen túl keveset mutat a film az új színészekből. Ez viszont nem igaz a helyszínekre, ugyanis egyik tengerparti helyszínről ugrunk a következőre, és onnan a következőre, de csak úgy csapongunk egyikről a másikra, értelmüket nem igazán értjük. Pusztán csak jól mutatnak a vásznon.

Johnny Depp csak próbálja hozni a kötelezőt szerepében, a viccek olykor mellémennek, olykor pedig már hallottuk azokat, ami valljuk be, nagy csalódás a korábbi részek után. Depp szerepe tökéletesen adja vissza a színész magánéleti problémáit, amivel az elmúlt években küzd: alkoholproblémák, drogfüggőségek és Amber Heard színésznővel történő szétválás. A mozifilm nagyszerűn adja vissza problémáját, mikor egy üveg rumért még a legendás tájolójától is képes megválni. Minden bizonnyal ez volt a film mélypontja.

Másik nagy csalódást Javier Barman karaktere, Salazar okozta. A filmcím és a szinopszis úgy adta el a részt, hogy szét fogják ágyúzni a vásznat, röpködni fognak a faszilánkok, ehhez képest Salazar csak a száját jártatja, és ezt nem a színészi, hanem az alkotók számlájára kell írni, akik képtelenek voltak kezelni a bosszúra vágyó kapitányt, és csak a látványra törekedtek, hogyan is tudnák jól megrajzolni ezt a szellem legénységet. Elképesztően sok CGI trükköt vetettek be, mindent túlanimáltak, még gonosz spanyol kapitányunkat is túlzsúfolták effektekkel. A filmben egyedül Barbossa (Geoffrey Rush) volt képes újat mutatni. Láttuk már becstelennek, láttuk visszatérni a halálból, megismertük árnyoldalát a negyedik részben, de apai énjére mindeddig nem került sor. A történet egyetlen olyan figurája, akivel hiába találkoztunk öt részen keresztül, mégis képes volt megújulni, holott ezt Sparrownak kellett volna, kötelező lett volna a Kapitánynak.

VÉGSZÓ

A Karib-tenger kalózai: Salazar bosszúja merőben jobbra sikerült, mint a negyedik rész, de még így is sokkal szegényebb lett, mint amit anno Gore Verbinski teremtett meg A Fekete Gyöngy átkával, amit mai napig imádunk karakterességéért. A felejthető cameo szerepek, és még a legnagyobb Sparrow rajongók is olykor értetlenül fogják feltenni a kérdést: ez most mi volt?

Total
0
Shares
Previous Article

Megérkezett a Far Cry 5 első trailere

Next Article

Elkészült a Legendás állatok és megfigyelésük 2 forgatókönyve

Related Posts
Wide Screen YouTube