Az ötödik részben nem csak a kihalással kell megbirkózniuk a hősöknek.

Kedvenc mamutunk, Mani teljesen kétségbe van esve a mesében. Egyszerre kell megbirkóznia azzal, hogy szeretett lánya, Barack megtalálta élete szerelmét. Barack és a kissé ütődött kedvese, Julien elhatározza, hogy külön utakra mennek, de ehhez a családfő (Mani mamut) engedélyére van szükségük. Mani teljesen belebetegszik abba, hogy elveszítheti a lányát, már csak akkor eszmél fel, mikor a barátai is felhívják figyelmét rá – pedig őket is elhanyagolta az utóbbi időben. Nem lehet Jégkorszak makk és motkány nélkül, ugye? Szórakoztató kis állatunk a nagy makkmentő akcióban rábukkan egy jégbe fagyott űrhajóra. Az izgő-mozgó kis kalandor valahogy a hajó belsejébe kerül, s a véletlenek sorozatában működésre bírja, ami viszont óriási veszélyt hoz a Földre. Elkezdődik a szórakoztató és vicces Kozmosz-történet bemutatása -nagyon rendben volt -, mialatt eltérít egy aszteroidát, ami a Földet szemelte ki célpontjának. A kihalással néznek farkasszemet kedvenceink, de jön a hős menyét harcos, Buck, aki kissé őrült, de furmányos tervvel áll elő, amivel megmenthetik a bolygót a biztos pusztulástól.

Olykor azt lehetett érezni, mintha egy lerágott csontról szeretnének még több húst lerágni. A 20th Century Fox 2002-ben indította útjára a kalandot, ami akkora durranás volt, hogy a füstjét még mindig érezni. Sajnos csak a pénzt látta benne a forgalmazó, évről évre adták ki az újabb részeket, amik sokszor a humoron kívül mással nem szolgáltak. Tudjuk, hogy a jég nagyon gyorsan olvad, s pont ezért Hollywood sem tudta felvenni azt a versenyt a természettel. Érkezett a bejelentés, majd előzetesek sora, és aggódva vártuk, hogy tanultak-e a korábbi hibákból a készítők. Tanultak valamit! Mike Thurmeier és Galen T. Chu rendező páros visszatért. Ők már szolgáltak Jégkorszak filmekkel, éppen ezért nagy lehetett a nyomás rajtuk. A mesefilm forgatókönyvét sem holmi jöttmentek írták. Micahel J. Wilson, ő írta a Jégkorszak és Cápamese animációs részek szkriptjét, valamint besegített Michael Berg is, aki szintén jegyzett Jégkorszakot már. A történetre tényleg próbáltak figyelni, érződik végig, de pont emiatt vissza is üt a filmen ez.

2002-ben mikor a Blue Sky Studios elindította a franchise-t kicsik és nagyok is egyaránt tudták élvezni a mesét, mert egyszerre volt szórakoztató, és oktató jellegű a rajzos kalandfilm. Egy szó mint száz, tökéletes élmény volt egy kis kikapcsolódáshoz. Itt is, mint másutt jól megfigyelhető, hogy a kapzsiság, az emberi mohóság a széria rovására ment, mert hiába gördültek le a gyártósorról az újabb Jégkorszak-filmek, nem értek fel az első rész sikeréhez. A világegyetem kialakulásának (bukásának) több pontját is bemutatták már, volt mikor a kontinensek ütközését szerették volna elkerülni, esetleg az olvadást, most pedig a kronológiából vett üstökös jelenséget vették alapul, és erre szerették volna ráhúzni a mamutos, kardfogú tigrises, és lajháros bundát. Lehetett volna másképp is folytatni. Másik alapvető hiba volt, hogy egyszerre szerettek volna sok szereplőt felsorakoztatni. A régiek mellett újakat is láttunk, és pont emiatt nem tudtak kibontakozni a régiek. A mese elején próbálják felvezetni, hogy mindenkinek gondja-baja van, csak a sokszínűség miatt ebből mit sem látunk, nem tudják kellően finoman kezelni a problémákat. Ha sikerül is nekik, akkor joggal mondhatjuk, összedobták. Mennyivel jobb volt, mikor három (plusz még egy, a motkány) főhős kalandját követtük végig, nem? Most a sok-sok új állat mellett a régiek csak árnyékuk régi önmaguknak.

Kivetnivalót nem találtunk a látványban, úgy klappol minden mindennel, ahogy meg van írva a nagy könyvben. A 3D miatt szórakoztató, a gyerekeknek még jobban fog tetszeni, közelibb lesz az élmény. Szegény motkány már 4 részen keresztül kergette azt a fránya makkot, mindvégig arra vágyott, hogy megkaparintsa. Nem lövünk le nagy poént, ha elmondjuk, itt sem sikerül neki. A franchise egy szórakoztató alakja még mindig, de annyi poént zsúfoltak az ötödikben össze, ami már sok volt. Az eddig négy részben nem hangzott el ennyi poén, mint az utolsóban. Szívvel hisszük, hogy a gyerekeknek tetszeni fog, de ha sokszor megnézik, akkor lehet ők is sajnálatba fognak átmenni, hogy miért ez a kínzás.

VÉGSZÓ

Elmondhatjuk, hogy jó lett a film, de még sem. Ha az első részből indulunk ki, akkor itt kéne lehúzni a rolót, és elköszönni, mert amit lehetett, lehúzták már erről a filmről. Sok humort csempésztek a filmbe, amik olykor már túllőttek a célon, és korántsem voltak viccesek, inkább bizarrok. Az igazi régi szereplőket – akikkel anno elindult a kaland – sem mutatja be a film, nem tudjuk meg, mik történtek velük az elmúlt időben. Az pedig még kiborítóbb, hogy szedett-vetett módon oldják meg a problémáikat. A kicsiknek garantáltan tetszeni fog, még a nagyoknak is, mert nézhető és kedves kis film, de itt legyen vége.