Wide Screen
Image default
Kritikák

KRITIKA: Élősködők

A mesteri Bong Joon-ho visszatért hazájába. A költözés úgy néz ki jót tett – az Élősködők egy rendezőt mutat be, karrierjének csúcsán.

Az először Cannes-ban debütált, majd később a világon forgószélként végigsöprő Élősködők decemberben végre hazánkba is elér. Lehet a forgalmazóban volt valami költői hajlam, hogy pont erre a hónapra időzítette a bemutatót. Van abban valami szép ugyanis, hogy az év legjobb filmjével zárjuk az esztendőt. Nagy szerencsénkre idén is számtalan olyan alkotás volt, melyet öröm volt nézni, és még mindig hátravan másfél hónap érdekfeszítő, izgalmas premierekkel. Abban viszont biztosak lehetünk, hogy Bong Joon-ho új moziját képtelenség lesz felülmúlni. Nem csak karrierjének és a dél-koreai film elmúlt 25 évének egyfajta összegzése, hanem magasan ott van az évtized legjobbjai között.

Élősködők

A történetről nem érdemes, és nem is szabad túlzottan sokat elárulni. Bong ugyanis megkért mindenkit még a cannes-i sajtótájékoztatón, hogy ha lehet, akkor ne spoilerezzenek a kritikákban, hagyják meg a nézőközönséget, hogy maguknak fedezzék fel a mozit. Így ennek fényében a cselekményről csak annyit vázolnék fel, hogy egy sanyarú sorsú család tagjai személyzetként vállalnak munkát egy meglehetősen gazdag famíliánál, de nem a klasszikus, “beadom az önéletrajzomat, aztán várok a visszajelzésre” módon. Egyenként, egymást segítve furakodva a család kegyeibe, cselekkel és trükkökkel átverve őket, hogy rajtuk “élősködjenek”, ahogyan azt a cím is jelzi. A tervük azonban nagyon hamar rossz irányba fordul, az álom pedig mindenki számára hamar rémálomba fordul.

Az Élősködők gyönyörű példa arra, amikor egy rendező ereje teljében, szinte teljes kontrollal irányítja filmjének minden egyes mozzanatát. Még a “szinte” szó is túlzottan lealacsonyító ahhoz a teljesítményhez, amit a direktor nyújt. Már az első pillanattól kezdve érezzük, hogy egy mesteri történetmesélő kezei között vagyunk, aki úgy rángat majd bennünket össze-vissza a játékidő alatt, hogy levegővételre sem lesz időnk.

Élősködők

Bong folytatja a kétezres évek elején megkezdett sormintáját, amit még A halál jele, A gazdatest és az Anya indított, és amit egy picit szüneteltetett hollywood-i (Snowpiercer, Okja) kiruccanásával. A rendező már a kezdetektől kísérletezett a fekete komédia, a dráma és a horror elegyítésével oly módon, hogy tulajdonképpen filmjeivel valami egészen újat teremtett meg. Bong művei senki máshoz nem hasonlíthatóak, még akkor sem, ha saját bevallása szerint Hitchcock hatalmas befolyással bírt rá fiatal éveiben. Ott van minden a mozijában, ami a brit legendára jellemző: a feszültség, az úgynevezett “suspense”, ami a nagymester védjegye volt, a képi jelek, a briliáns módon kimért tempó. Bong mégis az eszközöket úgy teszi magáévá, és úgy hozza be a többi művészi befolyását, hogy közben saját ötleteivel, valamint csípős kommentárjával a dél-koreai társadalomról valami egészen újat teremt.

Élősködők

Az Élősködők mindennek a folyamatnak a kicsúcsosodása. A mozi újból Dél-Koreát, azon belül is Szöult veszi górcső alá, és brutálisan őszinte módon szedi szét a város, az ország és a benne élő emberek működését, életét. A mű realista drámaként indul, majd átcsap komédiába, thriller-be, horrorba és végül drámába, mindezt olyan pontossággal és észrevétlenül, hogy még nagyítóval sem lehetne benne találni hibát. A történet fordulataival és végső üzenetével a rendező amolyan koronát tesz a saját életművére: finom utalások helyett ezúttal konkrét, pesszimista végkövetkeztetéseket hoz. Külön érdemes még megemlíteni a filmbéli apát alakító Song Kang-ho-t, a dél-koreai színészlegendát, aki talán még sohasem volt ilyen jó. A színész Bong majdnem összes, eddigi alkotásában feltűnt, az itteni alakítása pedig tulajdonképpen folytatása és amolyan fináléja a közös munkának, amit majdnem húsz évvel ezelőtt kezdtek meg.

A Kim család (Woo-sik Choi, Kang-ho Song, Hye-jin Jang, So-dam Park) in Parasite. Courtesy of NEON + CJ Entertainment

VÉGSZÓ

Még olyan sokat lehetne írni erről a filmről: annyi apró utalás, részlet és réteg van benne, amiket csak újabb és újabb újranézések alkalmával lehet felfedezni. Még most, a kritika írása során is nyíltak meg előttem új felfogások, új értelmezések, melyek más fénybe helyezték a filmben történteket. Bong bizony egy olyan művet alkotott, melyre még nagyon sokáig fogunk hivatkozni a filmtörténelem során. Bűn kihagyni.

10

Történet

10.0/10

Színészek

10.0/10

Rendezés

10.0/10

Hangulat

10.0/10

Látvány

10.0/10

PRO

  • Bong Joon-ho, karrierjének csúcsán
  • Mesteri történetvezetés
  • Hibátlan színészi játék
  • Maró társadalmi kommentár

KONTRA

  • Nincs

Még több a témában...

12. Koreai Filmfesztivál Magyarországon (헝가리 한국영화제)

Orosz Ferenc

Okja, Netflix, meg az egész Cannes-i kálvária – Kommentár

Orosz Ferenc

A weboldalon cookie-kat használunk, amik segítenek minket a lehető legjobb szolgáltatások nyújtásában. Weboldalunk további használatával jóváhagyja, hogy cookie-kat használjunk. Elfogad Tovább