Vajon megváltoztatja az Oscar-díj az embert? Tehetnénk fel a kérdést a rendezőknek, akik már bizonyítottak az Akadémia gáláján. Van, aki szerint igen, és az élete soha többé nem lesz ugyanolyan. Mások szerint viszont egyáltalán nem. A show-nak folytatódnia kell, hiszen nem ezért csináljuk mindezt. Úgy tűnik, Bong Joon-Ho, az Élősködők rendezője az utóbbi tábort erősíti. A koreai nyelvű filmje történelmet írt, hiszen elsőként nyerte el a legjobb filmnek járó Oscar-díjat. Ilyen siker után sokan elgondolkodnának a visszavonuláson, vagy akár elveszítenék kreatív lendületüket.
De Bong Joon-Ho ismét meglepetést okoz. Ahelyett, hogy a babérjain ülne, Edward Ashton írónak a Mickey 17 című regényét adaptálja, amely egy távoli űrkolónia embertelen körülményeit mutatja be. A sztárszereposztásban Robert Pattinson játssza a főszerepet, mellette pedig Naomi Ackie, Mark Ruffalo, Toni Collette és Steven Yuen is feltűnik. De van egy csavar: mi lenne, ha két Robert Pattinson lenne?
A történet 2054-ben játszódik. Mickey 17 éppen egy veszélyes küldetésen vesz részt, amikor majdnem meghal, ám küldetése előtt egy papírt aláírt, hogy önként jelentkezik úgynevezett feláldozhatónak, vagyis minden olyan munkát önként elvállal, amellyel életét kockáztatja a kolonizáció érdekében. Ez azt jelenti, hogy újra és újra meghal, majd ahogy a filmben fogalmaznak, „nyomtatnak” egy új Mickey-t. Mindenki azt hitte, hogy a 17-es meghalt a küldetése alatt, az idegen lények azonban váratlanul megmentik, s ettől kezdve a feje tetejére áll a cselekmény.
A rendező ismét reflektorfénybe helyezi a társadalmi igazságtalanságokat. Bong Joon-Ho filmjeiben visszatérő téma a kapitalizmus kritikája, és ez most sincs másként. Mickey története rávilágít arra, hogyan válhat egy átlagos ember bűnbakká egy elnyomó rendszerben. A filmben az emberek csupán számokká válnak a hatalom szemében. A film rávilágít arra, hogy a kapitalizmus hamis ígéreteket tesz: egy olyan társadalmat hirdet, ahol mindenki emlékezetes életet élhet, de valójában csak a hatalom birtokosai profitálnak. Kenneth Marshall üres álmai miatt Mickey és hozzá hasonlók csak a rendszer nyomorát és igazságtalanságát érzékelik.
Mark Ruffalo karaktere, Kenneth Marshall, egy Trump-szerű politikust alakít, aki saját utópisztikus, „fehér szuperemberekkel” teli bolygót akar létrehozni. Ezzel szemben Mickey 17, az árva ifjú, akinek mindig mások mondják meg, mit tegyen, az elnyomottak oldalán áll. Az ő története megmutatja, hogyan kerülhet valaki a társadalom legalsó rétegeibe, és milyen következményei vannak a reményvesztett életnek. Ahogy néhány sorral korábban már írtuk, Mickey egy „eldobható”, akiknek emlékeit és biodatait egy merevlemezen tárolják, hogy újra és újra klónozhassák őt. Így válik ő az ideális jelöltté a legveszélyesebb feladatokhoz. A film azonban nem csak a klónozás fizikai aspektusaira fókuszál, hanem a mélyebb kérdésekre is: Mit jelent meghalni? Milyen érzés a halál?
A direktor zseniálisan mutatja be, hogyan veszi el a klónozás az élet értékét, különösen azok számára, akik képtelenek meghalni. Kenneth Marshall számára Mickey szenvedése csupán szórakozás, míg a rendező együttérzéssel és emberséggel közelít a karakterhez. A halhatatlanságot sokan áldásként értelmezik, de a valóságban ez gyakran a társadalom legszegényebb rétegeinek terhe. Mickey szerepe, hogy értéket találjon egy értéktelen világban, és ebben Naomi Ackie karaktere, Nasha nyújt számára reményt. Nasha, a jó szándékú és szeretetteljes nő bátorítja a lázadást és új utat mutat a hajó lakóinak.
Robert Pattinson ismét bebizonyítja, miért tartják az egyik legizgalmasabb színésznek napjainkban. Játéka egyszerre sokszínű és elkötelezett, a szerep minden abszurditása ellenére is. A Berlini Filmfesztiválon elhangzott, hogy Pattinson animékből merített ihletet, hogy megjelenítse Mickey 17 és 18 karakterének hirtelen hangulatváltásait. Toni Collette és Mark Ruffalo szintén emlékezetes alakítást nyújtanak, különösen utóbbi, aki a korrupt politikusok világát hozza elénk hátborzongató valósághűséggel.
A Mickey 17 nem csak kritikát forgalmaz meg a kapitalizmus ellen, hanem mély szeretetet is az emberek iránt. A rendező egy vizuálisan lenyűgöző filmet készített, amely tele van rétegekkel, humort és jelentőséget hordozva. Bár talán nem olyan tökéletes, mint az Élősködők volt, de nem is az volt a cél. Bong Joon-Ho egy ambiciózus és megható alkotást hozott létre, amely arra ösztönzi a nézőket, hogy törődjenek az emberséggel, és szembeszálljanak a kegyetlenséggel.
VERDIKT
A kérdés már csak az, merre megy tovább Bong Joon-Ho? Egy újabb angol nyelvű sikerfilm vagy visszatérés a koreai gyökereihez? Bármilyen irányba is forduljon, biztosak lehetünk benne, hogy a kapitalizmus elleni harc és az emberiség szeretete továbbra is központi szerepet játszik majd munkáiban. A rendező továbbra is az egyik legjobb rendező, aki rendíthetetlenül kitart elvei mellett, miközben mások könnyen feladnák. Talán egyszer eljön az a világ, ahol az emberek életét nem nézik le.
Szólj hozzá!