Főoldal Kritikák/tesztek KRITIKA: Az igazság
Kritikák/tesztek

KRITIKA: Az igazság

Egy kellemes nyár végi francia film, anyákról és lányaikról.

595

Nehéz haragudni Az igazságra, mert egy nagyon őszinte és intim film. És látszik rajta, hogy nagyon fontos volt a film a rendezőjének és írójának Hrokazu Koreedanak és a film főszereplőinek is. Mégse tud igazán lekötni a film, s nem is igazán maradandó élmény. Catherine Deneuve játssza csodásan Fabienne Dangeville-t, kicsit kiöregedő filmszínésznő legendát (kicsit önmagát), és Juliette Binoche a forgatókönyvíróként dolgozó lányát, aki Amerikában él, aki hazalátogat. Igazából az ő konfliktusairól és múltjáról szól ez a történet.

A központi téma az ember saját igazsága, hogy ő hogyan látja a valóságot maga körül, s ez a több igazság egy családban miképp fér meg egymás mellett párhuzamosan. A film szereplői mind a Fabienne körül forognak, mint egy naprendszer és a bolygói. Ő a nagybetűs főszereplő, az ő akciói mozgatják a cselekményt (azt a keveset). Az ő múltbéli konfliktusai vetülnek a jelenre. Rengeteg érdekes témát dob fel a film, de nem megy bele mélyebben, a nézőkre hagyja a kidolgozást, mint a való életben is sok mindent csak az elvetett félmondatokból következtettünk ki. Egy csöndes, kellemes film, jó humorral, de elég felejthető. Pedig a színészek mindent megtesznek: Deneuve-nek ez jutalomjáték, ahogy Juliette Binoche is lubickol, Ethan Hawke pedig egy sztereotip amcsi színészt játszik, kicsit saját magát játssza ő is, konkrétan kicsit felesleges ebbe a filmbe, nagyon kevés a szerepe, mind időben, mind jelentőségben.

Érdekes a meta-vonal a filmben, hisz egy forgatáson is játszódik és az ott forgatott film sok szempontból paralel, Fabienne és Lumir életével és kapcsolatával, valamint Fabienne egy régi barátnőjével való múltjával. Ha lehet ilyet mondani ez egy női film. Nőkről szól, anyák és lányaik kapcsolatait boncolgatja, a férfiak szó szerint csak asszisztálnak. Ezeknek a nőknek a hatalmi játszmáiról van szó, akik az igazság adagolásával, vagy épp hazugsággal érik el a saját céljaikat, a másikért, vagy épp a másik ellen. Ám bármennyire is érdekesek a feldolgozott témák, maga a feldolgozás csak korrekt. Egyáltalán nem filmszerű, inkább hasonlít egy színdarabra.

De hiába hétköznapi ez a film, és valóban nincs benne semmi rendkívüli, mégis ajánlani tudom a filmet, mert a humora nagyon rendben van, és jó nézni ezeket a nagyformátumú színésznőket ilyen jó szerepeket játszani a vásznon. Valamint a legjobb szó erre a filmre, hogy kellemes. Gyorsan elröpül a játékidő, igazi nyár végi film, amit pár pohár bor mellett ki lehet dumálni utána, de egy hét múlva lehet már el is felejt az ember.

Szerző

Mióta az eszemet tudom mozgóképpel kelek és fekszem. Közösségi média felületünket kezelem és kritikákat írok általában filmekről.

Szólj hozzá!

Közelgő események

Még több a témában...

FilmekBREAKING

Láttunk 15 percet a Páncélba zárt szellemből

A stúdió és a hazai filmforgalmazó, a UIP-Duna Film bemutatta a Páncélba...