Az éjszaka törvénye, melyben a rendező és színész, Ben Affleck akaratai érvényesülnek.
Ben Affleck az elmúlt években már bizonyította, hogy a kamera túloldalán, a rendezői székben is otthonosan mozog, és pont úgy megállja a helyét, mint színészként. Lehet vitatni, hogy hol szeretnénk jobban látni Affleck-et, már csak azért is, mert az elmúlt években főszerepében készült filmek nem arattak akkora sikert. És amúgy is nagy a nyomás szegény Berkeley-i fickón, mindenki azt várja, hogy mikor áll elő a The Batman-film szkriptjével, mikor kezdik végre a forgatást. A most bemutatott filmje után erre pedig még várhatunk, hiszen a kasszasiker Argo-akció és a Tolvajok-városa filmek után Az éjszaka törvénye nem hozta azt a színvonalat, amit várni lehetett tőle. Biztosak vagyunk benne, hogy Leonardo DiCaprio nyugodt szívvel bízta rá a film rendezését Afflekre, aki büszkén és magabiztosan vehette át a maffiafilmet.
Főszereplőnk a bostoni Joe Coughlin (Ben Affleck) megjárta az I. Világháborút, de ellenben másokkal ő nem hősként tér haza családjához, hanem bűnözőként. A filmben többször is elhangzik, hogy nem kíván versenyezni a maffiafőnökkel, ő kicsivel, aprópénzzel, holmi tolvajkodással is beéri, miközben édesapja (Brendan Gleeson) a helyi rendőrőrs beosztottja. A probléma ott kezd megmutatkozni, mikor az egyik akciója során Joe az ír maffia kasszáját fosztja ki, de ami még ennél is durvább: összeszűri a levet Albert White (Robert Glenister) nőjével. A nőnek (Sienna Miller) sem közömbös Joe, egymásba is habarodnak. Dúl a láv. Közös akciókban vesznek részt, a nő falaz Joe-nak, de ha eddig a filmekből nem is tanultuk meg, az életben igen: a fagyi mindig visszanyal. Egyszer fenn, máskor lenn, Joe hirtelen kórházban tér magához, és egyetlen vágy hajtja: mielőbb szabadulni és bosszút állni az ír bandavezéren, Albert White-on.
A film elején Joe kijelenti, nem akar ő senki oldalán sem harcolni, nem akar bandataggá válni, nem kóser neki a maffiás meló, beéri piti kis lopásokkal. Fordul a kocka, a világ alaposan megváltozott az évek alatt – míg Joe távol volt, mikor milyen értelemben raboskodott -, így főszereplőnknek kénytelen felkeresnie az olasz maffiafőnököt. Még ekkor sem érzi úgy, hogy gengszterkedne, mindössze szívességet tesz az olasz maffiának azzal, hogy elintézi ír ellenfelét. Az Államok déli részére, Miamiba és Tampába utazik, hogy kezelje az olasz gengszterfőnök rumos ügyeit. Régi barátjával, Bartolo-val (Chris Messina) szépen lassan átveszik az irányítást, igazi gengszterekké nőnek ki, s nem mellesleg Joe még ágyba is viszi a kubai csempész húgát, az elbűvölő Graciela-t (Zoe Saldana), és alkut köt a helyi rendőrrel (Chris Cooper).
A maffiafilmek zsánereiben mindig megfigyelhető a hullámvölgy, a felemelkedés és a bukás. Ez a két dolog biztosan mindig része az efféle filmeknek. A bűnözők mindig a rácsok mögött, vagy éppen sírban végzik, van benne dráma és puskaportól lesz telített a moziterem. Utóbbit nem vitte túlzásba a rendező, akadnak fegyverropogós részek, de ne várjunk olyan akciódús részeket, mint egy Michael Bay alkotásban. A cselekményből több dráma is kikerekedik, és egészen a film végén nyer értelmet az a bizonyos monológ, amit annyiszor lehet hallani Figgis-től.
A film igazán nagy baja, hogy túlságosan is steril lett, túl tökéletes filmet szeretett volna készíteni Affleck. A szerepek – itt főként a rendező sajátjára gondolunk, Joe-ra – annyira lapos lett, hogy a film közepétől szinte észre sem venni, hogy jelen van, és ő viszi előre a történetet. De a történetre is ráhúzhatjuk, a feléig izgatottan várjuk, mi sül ki ebből, a második részére már unalomba megy át. Ugyanakkor ezt nem szabad elmondani Chris Messina-ról, aki másodhegedűsként, de pimaszságával és kemény kalapjával kihúzza a pácból barátját. A színészek és a szerepek csak úgy jönnek-mennek Az éjszaka törvényében. A bő két órában a történet nem tud igazán kibontakozni, sok benne a fordulat, a cselekmény, és a színészek a kevés és gyors fordulatok miatt nem tudják bemutatni játékukat. A film egyszerűen átesik a ló túloldalára, mindenben próbál egy picike pluszt nyújtani – Ben Affleck Argo-akció és Tolvajok-városa filmekhez képest -, és ettől elveszti gengszter varázsát. Teljesen magára hagyja a nézőt, elereszti kezét.
VÉGSZÓ
Színész-rendező Ben Affleck hibátlan castinggal kérkedik a filmben, azonban nem éri el az előző két filmje mércéjét, amiért nagy kár. Festői tájakra kalauzol el a film, de a narratíva nehéz, összefüggéstelen, egyszerűen túl sokat akart adni Az éjszaka törvénye, mint amit két órába bele lehet zsúfolni.
Szólj hozzá!