Volt Hangyánk, és most már Darazsunk is van, akik egy külön kis csapatot alkotnak a Marvel Moziverzumban, de meglepően jól kijön egymással a két karakter.
Mire volt szüksége a nagyközönségnek a nagy áprilisi Bosszúállók-banzáj után, mely szinte teljesen felforgatta az olyannyira népszerű és imádott Marvel-univerzumot? A kérdésre sokak szerint valószínűleg “A KÖVETKEZŐ BOSSZÚÁLLÓK” lesz a válasz, és rettentően kevesen vágyakoznak csak a Hangya második részére, melyben Darázs személyében egy új karaktert is köszöntünk az univerzumban. Ehhez képest egyelőre be kell érnünk ennyivel, merthogy jövő márciusig A Hangya és a Darázs mellett nem kapunk új szuperhősfilmet.
Peyton Reed-re, az első epizód rendezőjére hárult a feladat, hogy folytassa a nagy történetet, amiről többször elhangzott már, hogy nagy jelentőséggel bír majd a Bosszúállók: Végtelen háború és a Bosszúállók 4. között, úgy is mondhatnánk, hogy ez az egy rész kapcsolja majd össze az eseményszálakat – a stáblista utáni jelenet pedig csak megerősített bennünket ez a korábbi kijelentés Kevin Feige-től. Na de hogyan is lehet felérni a hatalmas öldökléshez és pusztításhoz? Egyáltalán van-e rá szükség, hogy annak a dicsőségét, a minőségét, valamint hatalmasságát felülmúlja a következő film? A Marvel okos döntést hozott, mikor arra a következtetésre jutottak, hogy Thanos-szal szembemenni fölösleges, helyette lássunk egy kis kitekintést San Franciscoba még a csettintés előtt. Ez a lépés is kiváló példája annak a marketingstratégiának, ami a Marvel filmjeit az elmúlt tíz évben sikerre vitte: gondos lépegetés, lassú sakkjátszma. Erre van itt most szükség, hisz milliárdok forognak itt kockán, no meg a nézősereg hűsége, miközben fokozzuk a várakozást az egymás után érkező filmekkel.
Éppen ezért A Hangya és a Darázs szinte teljes mértékben az első kockáról indít, és nem igyekszik bombasztikus, vagy túlzottan nagy lenni, akárcsak elődje. A Marvel ebből a szempontból egy újabb sikeres filmet hozott. A Hangya és a Darázs amolyan savlekötőként szolgál, melyre a nagy karácsonyi vacsora után szorultunk rá. Kicsit megtisztít, lenyugtat, és teret nyit a következő fázisnak, a sorozat új epizódjainak, beleértve a nagyon várós Bosszúállók 4. részét. A film kellőképpen apró, az ambíciói nem túlzottan nagyok, csak egy kiváló, vicces és izgalmas kalandfilmet kapunk, mely mind DNS-ében, mind történetvezetésében is nagyon hasonlít az elődhöz.
Ami újdonságnak hat talán a Marvel eddigi palettájában az az, hogy ez az első filmjük, amely teljes mértékben képes családi moziként funkcionálni. Nyugodtan elvihetjük rá a família összes tagját, hiszen lényegében nekik szól, valamint képes még a család fontosságáról és kötelességeiről is beszélni, miközben felhőtlenül szórakoztat. Ez a vonal egyfajta érzelmességet is ad a filmnek, melyet legfőképp az új szereplő, Evangeline Lilly Darazsa hoz be: az ő küldetése, megtalálni édesanyját a kvantumbirodalomban, rendkívül személyes, ezáltal pedig a film is kap egy apró, mégis fontos tétet. Üdítő, hogy végre nem csupán a világvégéért kell izgulnunk, hanem lehetnek a szereplők valamennyire önzők is. Már ha egy rég nem látott, közeli szülő megmentése önzőségnek számít.
Egyébként Lilly kiválóan illik bele a filmbe, szerepe természetesen fejlődik tovább a Darázzsá az előző részben megismert, apakomplexussal küzdő figurából. Ezért is volt fontos, hogy a mozit a kiváló humorérzékű Peyton Reed vezényelhette újból, hiszen így érezhető valamiféle kontinuitás, ami sokszor hiányzik a hasonszőrű mozikból. A Darázs egy új ízt hoz a film és a Marvel univerzum világába, még ha nem is képes forradalmasítani azt. Ugyanez mondható el talán az egész filmre is, mely pusztán annyit akar, hogy újra visszakerülhessünk gyermekkorunkba, amikor szombat délelőtt a televízió előtt vártuk a legújabb rajzfilmeket, és kedvenc hősünk legújabb kalandjáért izgultunk, mintha mi is a film szereplői lennénk. Míg az előző film egy vérbeli heist-mozi volt, a folytatás is ezen a vonalon megy tovább, azonban még jobban megvan benne ez a cartoon-vonal, mely eddig olyannyira hiányzott a Marvel Moziverzumból.
VERDIKT
Itt van tehát egy olyan film a Marveltől, ami szórakoztat, és nem is akar ennél többet. Elvégre a Hangya szerepe mindig is csak hangyányi volt ebben a képregényvilágban, azonban ugyanez elmondható második önálló feltűnésére is a mozivásznon: apró, mégis kellemes, és hiányozna, ha nem lenne.
Szólj hozzá!