Az 1990-es évek a romantikus vígjátékok aranykorát hozták el a nézőknek. Az elmúlt évtizedben azonban a romantikus komédiák visszaszorultak, a stúdiók főként megtérülési kockázatot láttak a műfajban, és a nagy kasszasikerek és a független filmek mellett teljesen visszaszorították a közepes költségvetésű filmeket. Tavaly nyáron Jennifer Lawrence vígjátéka jó visszacsatolás volt, hogy a nagyközönség még mindig vevő rá, és vágyik a romantikus vígjátékokra a moziműsoron. A Sony Pictures elsőként érzett rá erre, mert a tavalyi filmje után itt van a következő Imádlak utálni címmel. Ez egy új, pajzán szerelmi történet, amely eléggé ismerősnek tűnik, miközben a két vonzó főszereplő közötti erős kémia új szintre emeli a műfajt.
Már a forgatás alatt nagy figyelmet kapott a film. A bejelentés előtt mindenki rátapadt a főszereplőket bemutató képekre, Sydney Sweeney-ről (Eufória) és Glen Powellről (Top Gun: Maverick) készült fotókra figyelt, és a világ azért drukkolt, hogy a szerepek után a való életben is összejöjjenek. Veszélyes játék, hiszen egy romantikus komédia sikere gyakran csak a főszereplők kémiai kapcsolatán múlik. Függetlenül attól, hogy a románc a való életben is folytatódik-e, a filmvásznon egymásra találtak, forr a levegő a két színész között. Itt jegyeznénk meg, hogy csak azért, mert két színész jól néz ki a vörös szőnyegen, még nem jelenti azt, hogy a képernyőn is jó párost alkotnak.
Will Gluck író-rendező a műfaj egyik nagy úttörője, hiszen korábban olyan filmeken dolgozott, mint például a Könnyű nőcske vagy a Barátság extrákkal, de az Imádlak utálni inspirációt merít más klasszikusból, Shakespeare-től adaptált romantikus komédiákból, mint például a Spinédzserek és a 10 dolog, amit utálok benned. A joghallgató Bea (Sweeney) napjait követhetjük, aki egy bostoni kávézóban találkozik a vonzó Bennel (Powell). Azonnal lángra lobban a szerelem közöttük, de nem tart sokáig. A félreértések megpecsételik a tökéletes napot, ami odáig vezet, hogy soha többé nem akarják látni egymást. Vagy legalábbis ezt hisszük, amíg Bea húga, Halle (Hadley Robinson) és Ben barátnője, Claudia (Alexandra Shipp) be nem jelentik, hogy Sydneyben tartják az esküvőjüket. Bea és Ben is meghívót kap, és nincs más választásuk, mint elviselni egymás jelenlétét. Semmi sem megy a tervek szerint, ha családról vagy esküvőről van szó. Az ifjú pár szülei, valamint Ben legjobb barátja tervet eszel ki, hogy összehozzák az “ellenségeket”.
A cél nem az, hogy egymásba szeressenek, mindenki csak azt szeretné, ha Bea és Ben legalább az esküvőig félretennék a nézeteltéréseiket. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Bea nagyzoló apja, Leo (Dermot Mulroney) és rámenős anyja, Innie (Rachel Griffiths) meghívja a volt vőlegényét, Jonathant (Darren Barnet) az esküvőre, hogy titokban újra összehozzák a párt. Egy igazi romantikus vígjátékban mi lehet jobb megoldás, minthogy Bea és Ben úgy tesznek, mintha randiznának, hogy mindenki békén hagyja őket. De persze a mesterkélt kapcsolat közelebb hozza őket egymáshoz, és újra fellobban a szikra.
Minden klasszikus jegy megfigyelhető; van itt esküvő, rengeteg utazás, exek, egy aranyos kutya és az ellenségekből szerelmes pár. Sok újdonságot nem hordoz a film, hiszen ezt a történetet már mindannyian láttuk, és ettől egy meglehetősen egyszerű modern Shakespeare-adaptációnak tűnik az Imádlak utálni, de ettől még nem lesz kevésbé vonzó, hogy beüljünk erre a forró kalandra a tél közepén. Ez annyira jó benne, hogy előre tudjuk, mire vállalkozunk: egy öreg romantikus vígjátékra. A kérdés igazából a két főszereplőn múlik, hogy megvan-e bennük az, amitől ez a történet emlékezetesebb lesz, mint bármelyik előző.
Akkor a legjobb, amikor Bea és Ben minden alkalommal eljátsszák a kamupárt. Túlzó pillanatokat is kapunk, mint az utalás a Titanic ikonikus szerelemes jelenetére a jachton, és még néhányat említhetnénk ezekből. A rajongók meglepődve tapasztalják majd, hogy Sidney Sweeney mennyire jól hozza a komikust a korábbi munkásságai után. A komikus időzítése akkor a legjobb, amikor hagyják, hogy elszabaduljon. Eközben az alulértékelt 2018-as A szerelem asszisztensei után Powell még mindig otthonosan mozog a romantikus komédiában.
A Sweeney és Powell közötti kémia tagadhatatlan, és ettől lesz igazán szórakoztató a film. Ráadásul a film nem rohan, hogy bemutassa szexepiljeiket. A helyszínek a gyönyörű strandoktól kezdve a hatalmas túraútvonalakon át egy luxusotthonig terjednek. A bejelentés után sokan megkérdőjelezik, hogy Sweeney előző alakításai után alkalmas volt-e erre a szerepre, de kár is ezen töprengetni, hogy mi lett volna ha, mert a bájos és gyönyörű színésznő hamar ráérzett a vígjáték ízére. Nem kérdés, hogy Powell a legerősebb szereplője a filmnek, és éppen az erős kémia miatt gondoljuk úgy, hogy ők ketten voltak a legalkalmasabb erre a romantikus vígjátékra. Másrészről a világ legnagyobb figurája Dermot Mulroney Bea apukájaként. Ő szállítja a humor és az empátia egyensúlyát aggódó szülőként.
VERDIKT
Az Imádlak utálni nem találja fel újra a vígjátékot. Will Gluck rendező, a stáb és a színészek egyszerűen csak arra próbálják emlékeztetni a nézőket, hogy mitől lesz olyan vonzó és addiktív a műfaj az akciófilmek és szuperhősök korában. Kifejezetten jó, hogy a filmet a mozikban mutatták be, mivel sokat dob, hogy a nagyvászon előtt teltházas közönséggel egyszerre nevetünk fel a poénokon. Könnyű elveszni a gyönyörű díszletekben és a komikus bájban, még akkor is, ha a forgatókönyv hihetetlenül ismerősnek tűnik. A filmre nem lesz mindenki vevő, de a romantikus vígjáték kedvelőinek kötelező.
1 Hozzászólás