Álhírek nyomában. Beszámolónk a After Truth: Disinformation and the Cost of Fake News dokumentumfilmről.
A “fake news” egy olyan kifejezés, mely az elmúlt években igencsak gyakran előkerül, gyakorlatilag mindenki találkozott már vele. Azonban, ha pontosan meg akarnánk határozni a fogalom jelentését, akkor bizony bajba kerülnénk. Könnyen vághatnánk át a gordiuszi csomót azzal, hogy a “fake news” álhírt, tehát hamis információkkal terhelt tudósítást jelent. Ezzel a meghatározással azonban korántsem tártuk fel ténylegesen a jelenséget. Ez a kifejezés ugyanis sokkal több mögöttes tartalommal rendelkezik. A minket nap mint nap érő információáradat ugyanis kitermelt egy olyan új fegyvert (a filmben többször előkerülő párhuzam, hogy ezt a fajta hírszolgáltatást a saját korukban hasonlóan innovatívnak számító vegyi fegyverekhez hasonlítják), mely épp az információs társadalom miatt elképesztően hatékony. A “fake news” ugyanis korántsem csak álhírek halmaza, hanem a kommunikáció egyfajta módja, a nyilvánosság manipulálása, egy alternatív valóság kiépítése. Az HBO eddig sem riadt vissza a kényes témáktól, így nem meglepő, hogy ezúttal is darázsfészekbe nyúlt a csatorna. Egy elnökválasztási kampány idején komoly kockázat volt egy ilyen filmmel előrukkolni, hiszen az Egyesült Államokban – ahogy az a film végén kiderül – a terrorizmus egyfajta új módjának tartják az álhírgyártást, épp a 2016-os választások óta. Andrew Rossi rendező viszont jelesre vizsgázik a klasszikus újságírás alapelveiből, így egy korrekt és a témáját kellően körüljáró filmet kapunk.
A film négy sorson, emberi történeten keresztül igyekszik mesélni a “fake news” hatásairól, a mozaik különböző darabjai között az időközben megszólaló szakértők, újságírók teremtik meg a kapcsolatot. Látjuk a “Pizzagate”-ként elhíresült ügyet, mely során egy étteremtulajdonos kerül pedofília, illetve politikai elköteleződés vádja alá. John Podesta (Hillary Clinton kampányfőnöke) e-mailjei nyilvánosságra kerülnek, néhány jobboldali influencer pedig kódolt üzeneteket vél felfedezni a levelezésben. Egy másik szál a texasi Jade Helm akció mögé, Alex Jones által kiépített teóriasorozatot vizsgálja. Később láthatjuk, ahogy egy fiatal fiú halála köré gyártanak ideológiai magyarázatokat.
A film felépítése bravúros. Az emberi sorsokon keresztül a mondanivaló sokkal kézzelfoghatóbbá válik a néző számára, a történetekben pedig könnyű felfedezni az ismétlődő motívumokat, az összekötő kapcsokat. A megvalósítás nem forradalmi, de a kötelező körök természetesen megvannak, kapunk archív felvételeket, híradásokat, illetve az ügy szakértői sokat sejtető zenei taktusok alatt nyilvánulnak meg. A legtöbb játékidőt a gyanúba keveredő étteremtulajdonos, James Alefantis kapja, erre pedig szükség is volt, hiszen a film érzelmi csúcspontjai mind ehhez a szálhoz kapcsolódnak, idő hiányában pedig könnyen didaktikussá válhatott volna az alkotás ezen része.
Nagy erőssége a filmnek a bevezetőben említett objektivitás, bár a fake newst sokan alapvetően jobboldali műfajnak tartják, a valóság azonban az, hogy mindkét politikai oldal él a megtévesztés ezen eszközével. A film kétségtelenül a társadalmi vonulatai miatt igazán fontos. Bár szívszorító látni az emberi sorsokat, Alex Rossi rendező filmje fontos társadalmi feladatot lát el, egy olyan társadalmi problémára hívja fel a figyelmet, amelyről érezzük, hogy meghatározza az életünket, mozgóképes feldolgozása azonban egyelőre mégiscsak szegényes. Ezen a ponton azonban muszáj megemlítenem a Homeland című sorozat hatodik évadát, amely szintén egy elnöki kampány idején játszódik, és ahol egy Joneshoz megtévesztésig hasonló figura játszik központi szerepet. Ha valaki ebben a témában szeretne tájékozódni, ezt a sorozatszezont mindenképpen ajánlom. A film emellett bemutatja, hogy a politika hogyan sajátította ki ennek a szónak a jelentését, ami azért probléma, mert a valós veszélyről tereli el a figyelmet.
VERDIKT
Az After Truth: Disinformation and the Cost of Fake News című alkotás egy korrekt és fontos dokumentumfilm, amely ugyan nem váltja meg a műfajt, de egy égető problémára hívja fel a figyelmet.
Szólj hozzá!