Legutóbbi, az Erő egyensúlyáról készült írásomban értekeztem arról, hogy Lucas szerint a Star Wars egyik legfontosabb mögöttes tartalmi eleme egyfajta szimbiotikus kapcsolat az egyén és az őt körülvevő világ között, az Erő is ennek az egyik megtestesülése. Viszont ezt az egész gondolatiságot ő maga sokkal mélyebb szinten is kibontotta volna, és nem csak az élőlények egymás közötti viszonyaira, hanem az egyén bensőjére is vonatkoztatta volna ezt, a szó szoros értelmében, sejti szinten. Ennek a koncepciónak a részét képezik a midikloriánok.
Röviden:
- A mitokondriumon alapulnak, az élet előfeltetele a létezésük Lucas világában.
- A midikloriánok nem egyenlők az Erővel, a vele való interakcióba lépést teszik lehetővé.
- Manipulációjukkal rávehetők alapvető funkciójukra: a sejtosztódás előidézésére és ezáltal élet teremtésére.
A midikloriánokról Lucas a következőképp nyilatkozott a Star Wars Archives második kötetében.
„A midikloriánok nagyjából a mitokondriumon alapszanak, ami a sejtek egy olyan alkotóeleme, ami szükséges az osztódásukhoz. Ez majd valamikor valószínűleg felbukkan valamiben, de úgy képzelem, a midikloriánoknak valami köze van az élet eredetéhez, ahhoz, hogy egy sejt úgy döntött, szétválik két sejtté ennek a kis másik élőlénynek a segítségével, aki valahogy bekerült a képbe, és nélküle nem létezne élet. Ezzel azt akarom mondani, hogy mindannyiunkban parányi kis lények élnek, akik nélkül meghalnánk, nem lenne élet. Szükségünk van rájuk és nekünk is ránk. Ezt egy olyan metaforaként értem, hogy a társadalom is ilyen, nekünk is szükségünk van egymásra, és ki kell jönnünk egymással.”
A Baljós árnyak számos kritikát kapott a rajongóktól megjelenésekor emiatt a koncepció miatt, melyet a legtöbben arra fűztek fel, hogy az eredeti trilógiában az Erő egy misztikus energiamezőként volt ábrázolva, melynek minden élőlény a része és kellő ráhangolódással és kiképzéssel bárki képes lehet használni, ez elsősorban hit kérdése.
Ehhez a képest a midikloriánok jelenléte valamiféle sci-fi jellegű magyarázatnak hatott egy olyan történeti elemre, mely alapvetően inkább a fantasyból eredeztethető a maga misztikus jellegével. Nagyon sokat úgy értelmezték ezt az egészet, hogy az Erő maguk a midikloriánok. Lucas elképzelése erről az egészről viszont sokkal összetettebb ennél.
Midikloriánok és a Erő-érzékenység
Az Erő az eredeti trilógia mentén egy energiamező, mely az életből származik, az élet pedig a midikloriánokból származik, tehát a kettő egy pontosan olyan szimbiotikus kapcsolat, mint amit Lucas mindig emleget. Már a kezdetektől két aspektusra bontotta az Erőt, mint a világot összetartó energiát: olyasvalamiként, ami hatással van a benne élőkre, és olyavalamiként, amit bizonyos szinten a benne lévők is irányíthatnak.
A jobb elkülönülés kedvéért így Lucas két részre osztotta az erőt, a személyes Erőre, mely később az élő Erő nevet kapta, illetve a kozmikus Erőre. Az élő Erő az, amivel a sejtek kapcsolatba léphetnek, ameddig életben vagyunk, amikor pedig meghalunk, perszónánk a kozmikus Erőbe asszimilálódik. Az Erő-szellemek létének kulcsa az, hogy Qui-Gonnal kezdve egyesek képesek voltak megőrizni tudatukat a kozmikus Erőben is, ennek részleteit láthattuk A klónok háborújában.
Így hát a midikloriánok nem magát az Erőt jelentik. Olyan mikroorganizmusokról van szó, melynek segítségével kapcsolatba léphetünk az Erővel, és noha minden élőben ott vannak, számuk különbözik mindenkiben. Minél több midiklorián van valaki testében, annál elérhetőbb számára az élő Erő. A jedik jellemzően az átlagosnál több midikloriánnal rendelkeznek, viszont a kapcsolat az emberi világ és a mikroszkópikus világ között Lucas szerint sem teljesen közvetlen.
A jedik egy uniformizált rendben tanították a fiatalokat az Erő ismeretére, ami megkívánta, hogy bizonyos midiklorián szint feletti tanítványokat fogadjanak csak. Sokuk, ahogy A klónok háborújában is láthattuk már csecsemőként képes az Erő bizonyos fokú használatára, és Anakin is ezt tette, ezeket a felerősített ösztönöket és reflexeket használta például fogatversenyzés közben.
Midikloriánok manapság
A Lucasfilm modern történeteiben valamelyest az egyensúlyt próbálja megtalálni az eredeti trilógia és az előzményfilmek Erő-értelmezése között. Az Ahsoka-sorozatban Sabine Erő-használata valamelyest az eredeti trilógiát idézi, de összecseng az előzményfilmekkel is. Annak ellenére, hogy a midiklorián szintje nem elég magas ahhoz, hogy a jedik maguk közé fogadják őt, ez viszont nem jelenti azt, hogy teljes mértékben képtelen az Erő használatára, hiszen ez egy misztikus energiamező, melynek minden élőlény a részét képezi. Mindenkiben vannak midikloriánok, így noha a hagyományos jedi képzés nem lett volna képes előhozni belőle ezeket a képességeket, Ahsoka figyelme, illetve a személyiségének hiányosságával való szembenézés után már lehetővé vált ez számára.
Mindez ráadásul összecseng Lucas másik fő gondolatiságával, ami az egyik elsődleges motivációja volt a filmek elkészítésekor, melyről Dave Filoni a Disney Gallery: The Mandalorian első évadában beszélt részletesen:
„Ez mind része annak, ami miatt működik, ami miatt magával ragad. Nem az X-szárnyúak, nem a látvány miatt. Nem a külsőségek miatt, amibe a Star Warst öltöztetjük. Az is fontos, és a zsenialitás része. De a lelkünk is reagál a történetre. A filmek üzenete, hogy van remény, hogy alapvetően jók akarunk lenni. Hogy bár szörnyű tettekre vagyunk képesek, az önzetlen cselekedeteken keresztül túljutunk rajtuk. George megalkotta ezt a reményteli történetet, és ezt mindig elismétli, amikor találkozom vele. Emlékeztet, hogy a történeteink, amiket nélküle csinálunk legyenek reményteliek. Add ezt át a gyermekeknek, mert nagy szükségük van rá.”
Természetellenes?
Ugyanakkor az utóbbi évek történeteiben a midikloriánokhoz is egyre bátrabban nyúlt a Lucasfilm, kezdve A Mandalórival, legutóbb pedig Az akolitus foglalkozott a kérdéssel olyan módon, mely a midikloriánok egy másik felhasználási módját boncolgatja, még ha nem is fejtette ki elég részletesen ezt az egyébként rendkívül érdekes koncepciót.
Ugyanis Lucas magyarázatát figyelembe véve a midikloriánok kapcsán, mondván, hogy a sejtosztódást is a midikloriánok teszik lehetővé, valamelyest más megvilágítást Palpatine Anakinnak szánt meséje is arról, hogy Darth Plagueis képes volt rávenni a midikloriánokat, hogy teremtsenek életet.
Ő ezt halottak visszahozására értette, viszont ez egy sokkal tágabb értelmezést is megnyit, hiszen gyakorlatilag pusztán arról van szó, hogy ezen képesség segítségével rá lehet bírni a midikloriánokat arra, hogy ellássák alapvető feladatukat: idézzék elő a sejtosztódást.
Minden bizonnyal Az akolitus ikerpárja is hasonló módon jött össze, amire a Brendok boszorkányai azért voltak képesek, mert egy konvergencia közelében telepedtek le, mely felerősíti a képességeket és mélyebb kapcsolatot tesz lehetővé az Erővel. Ilyen hely volt még a sötét oldal barlangja a Dagobah-n, vagy az a hegy a Mustafaron, ahová Vader kastélyát építette.
Valószínűleg ez lehetett az oka annak is, hogy Darth Plagueis meg akarta szerezni Oshát, hiszen az ő tanulmányozásával rájöhetett volna arra, hogyan alkották, ezt a képességet továbbfejlesztve pedig megtalálni annak módját, hogyan hozhat vissza másokat a halálból, ahogyan arról már Palpatine is beszélt. Mi a helyzet akkor viszont Anakinnal?
Arra már a kánon is tett egyértelmű utalást, hogy a sitheknek valami köze lehet az ő fogantatásához, a Legendákba tartozó Darth Plagueis című regény viszont egyértelmű párhuzamot von a sithek tevékenysége és Anakin születése között, még ha bizonyítani nem is sikerült ezt Plagueisnek. Röviden arról van szó, hogy Palpatine-nal közösen végrehajtottak egy rituálét, melynek célja az volt, hogy kibillentsék az Erőt egyensúlyi helyzetéből. Mikor Anakin megérkezett a Coruscantra és azt beszélték róla, hogy az Erő teremtette, az életkora pedig nagyjából összecsengett a kísérlet óta eltelt idővel, így Plagueis úgy gondolta, az Erő az ő rituáléjára adott válaszul teremtette Anakint.
Ezen felül Anakin abban is különbözik a lányoktól, hogy ő nem egy konvergencia segítségével jött létre, hanem ő maga áll egy konvergencia középpontjában.
Mi lehet még, mi lett volna?
Noha kérdéses, hogy Az akolitus bukása utána előveszik-e még ezt a történetet, az viszont bizonyos, hogy egyre jobban látszik a szándék a Lucasfilm részéről, hogy merjenek ezzel a koncepcióval foglalkozni. Lucas saját elmondása szerint sokkal részletesebben foglalkozott volna a mikroszkópikus világgal saját történeteiben, de a Baljós árnyak utáni reakciók miatt úgy döntött, ezt mégsem teszi meg. Ugyanakkor saját folytatásfilmjeinek fontos részét képezte volna ez a világ, kiegészülve nem csak a midikloriánokkal, de egy másik mikroorganizmussal, a whillekkel is. Erről részletesebben egy következő írásomban értekezem majd.
A fentieket videó formájában is megénekeltem, íme:
Szólj hozzá!