A Gucci-ház

A Gucci-ház kritika

Vér, hazugság és mocsok az arany alatt. A Gucci-ház kritika.

Ki ne akarna egy dúsgazdag toszkán családba bekerülni, aminek a neve szinonima a luxusdivattal? Ridley Scott mester legújabb filmje óriási sztárparádéval ezt járja körül, valamint azt, hogy esik szét darabjaira egy család, mikor birodalmat építenek belőle.

A Gucci-ház

Először is szögezzük le, mekkora teljesítmény az Ridley Scotttól, hogy annak ellenére, hogy 83 éves, és egyáltalán nem úgy tűnik, hogy lassítana a munkával. Az év egyik legjobb filmje már az ő nevéhez kötődik (kritika itt), amiben szintén szerepelt Adam Driver, aki itt Maurizio Guccit alakítja. Mivel megtörtént eseményeket dolgoz fel A Gucci-ház, nem meglepetés, hogy az ő halála, és az oda vezető út van a központban. Mégsem ő az igazi főszereplő, hanem a tökéletes alakítást nyújtó Lady Gaga, aki teljesen átszellemül Patrizia Reggiani szerepében. Az első pillanattól ő az, aki manipulál minden eszközzel, aki cselekszik, aki tesz a saját céljaiért, az ambíciói pedig a csúcsra repítik. És nem hajlandó osztozni senkivel. Sokkkal „Guccibb” kezdetben a későbbi férjénél, Maurizio a történet elején, minél távolabb akar maradni a családi üzlettől, sőt akkor a legboldogabb, amikor a legegyszerűbben él. Ebből jut el a film végére egy igazi Guccivá, aki kiforgat másokat a vagyonból, hátba szúr bárkit. Megszédíti őt is a pénz és a hatalom, de a módszereket nem mástól tanulta, mint a feleségétől. Mire átveszi az élete és a cége felett az irányítást és élvezni kezdi az életet, kényszerűen elbukik. Patrizia íve hasonlóan tragikus, mint a férjéé. Oda akar tartozni ahová sosem tartozott igazán, manipulál másokat, de közben őt is manipulálja Pina Auriemma (Salma Hayek) nevű tévés jósnő. Nem egyértelmű vajon a férjét szerette, vagy csak a pénzét, de ez így tökéletes. Nagyon erős a kémia a két főszereplő között, szinte mágnesként vonzzák egymást, valamint az elmúlt időszak egyik legjobb és legreálisabb hollywoodi szexjelenete is köztük történik.

Salma Hayek keveset szerepel, ám azt nagyszerűen megoldja rutinból, Al Pacino szintén nem szakad bele, de hibátlanul alakítja ezt a kvázi maffia vezért, csodás látni ilyen hálás szerepekben. A testvérét játszó Jeremy Irons elképesztően erős, minden gesztusa tökéletes. Akit nehéz elhelyezni az Jared Leto Paolo Gucci alakítása. Egyrészt felismerhetetlen a szerepben, ami önmagában nem probléma, de nagyon ripacs, és harsány. Nem lehet eldönteni, hogy Leto önmaga vagy Gucci paródiája akart lenni? Itt van ez a különc, hisztis, elismerésre vágyó, önjelölt zseni, akit ott vernek át, ahol akarnak. Színes alakítás, az biztos, és arra jó, hogy ellenpontot képezzen Mauriziohoz képest. De nagyon nehéz eldönteni, hogy ez egy nagyon jó, vagy egy nagyon rossz színészi munka.

A Gucci-ház

A ruhák és a díszletek csodálatosak, nagyszerűen sikerült megidézni, mind a hetvenes, mind a nyolcvanas, valamint a kilencvenes évek világát is. Minden ruha korhű, s gyönyörű, Lady Gagát szinte nem is látni kétszer ugyanabban a ruhában. Az egész megvalósításra igaz, hogy pomás. Egy-két helyen látni lehet, hogy CGI, de ennyi abszolút belefér. Hatásos képek, izgalmas jelenetek, és alig párszor lehet csak érezni a film hosszát. A zenék is jól passzolnak az épp adott korhoz, bár talán kicsit túl slágeres és felszínes választások.

De talán éppen ez volt a cél, mert a film nagyszerűen bemutatja, hogy lett a Gucci család csak a felszínen egy család, ahogy a luxus és a pénz hajszolása is csak egyre sekélyesebbé teszi az embereket, úgy a profit maximalizálása egy márkánál a legtöbb esetben együtt jár a minőség és a hozzá adott érték csökkenésével. Ahogy üres szólam, hogy a Gucci családi vállalkozás, úgy üres szólamokat ismételnek a film szereplői, hogy ki is az igazi Gucci, és mit is jelent Guccinak lenni. Itt a Gucci család neve hatalom és átok, olyan, mint az Egy Gyűrű, mindenkit vonz, ám mindenkire rontást hoz. A cég is csak úgy tudott az új évezredbe lépni, hogy már egy Gucci családtag se dolgozott ott.

A Gucci-ház

VÉGSZÓ

Bár A Gucci-ház sok helyen pontatlan történelmileg, egy összetett.ű, és hatásos „családi” dráma, lehengerlő színészi alakításokkal, a csillogással, a divattal és a hatalmi játszmákkal minket is rabul ejt ez a világ, könnyen beszippant, a maga külsőségeivel és anyagiasságával. Szórakoztató és izgalmas, néhol még vicces is, de talán nem a mozi lett volna a legalkalmasabb platform, az ehhez hasonló sztorik jobban megélnek manapság streamingen. Leginkább olyanoknak ajánlanám, akik szeretik a maffia történeteket, a klasszikus felemelkedés és bukás sztorikat, esetleg a divat szerelmesei (ők jópár easter egget felfedezhetnek). A Gucci-ház semmiképpen sem Scott legjobb filmje, még ebben az évben is láttunk tőle jobbat, de az ő neve azt képviseli, amit egykor a Gucci név képviselt, és amit mai napig szeretnének mellé társítani: minőséget. Nem egyedi, nem a legjobb, de elképesztő minőséget képvisel.

Total
11
Shares
Previous Article
Pókember: Nincs hazaút

Egy meglepő kapcsolatot kaptunk Elektró és Vasember között a Pókember: Nincs hazaút legújabb reklámjában

Next Article
A Hangya és a Darázs

A Hangya és a Darázs: Kvantumánia rendező ezzel a nagyszerű képpel búcsúzik a forgatástól

Related Posts

Ne maradj le a hírekről, kövess minket a Facebook-on is!