Filmkritikák

KRITIKA: Az utolsó párbaj

Egy nem nőnek való kor és vidék.

877
Az utolsó párbaj

Az elmúlt időszak egyik legjobban várt filmje volt Az utolsó párbaj, nem ok nélkül. A rendezői székben a legenda Ridley Scott, a forgatókönyvért Nicole Holofcener mellett, Matt Damon és Ben Affleck felelt, akik a Good Will Hunting óta nem írtak közösen (amiért ugye Oscar-díjat is nyertek), és egy elképesztő sztárparádé. A végeredmény pedig nem okoz csalódást.

Az utolsó párbaj

A százéves háború néven ismert konfliktus sorozat alatt játszódik a mozi, nagyrészt a korabeli Franciaország területén, középpontban két férfi viszályával, akik egykoron barátok voltak. Ám de Carrouges (Matt Damon) és Le Gris (Adam Driver) konfliktusának kereszttűzébe kerül Marguerite (Jodie Comer), akinek az érdekeit mindkét férfi semmibe veszi, meg sem hallja, csak akkor, ha a saját elképzeléseikkel egyezik.

A film nagyon hitelesen mutatja be a kort, amiben játszódik, a társadalmi viszonyoktól kezdve, a díszleteken át, egészen a csatajelenetekig. Konkrétan a film egy középkori jogi herce-hurcát mutat be, pereskedést és egy tárgyalást, csak éppen a kor viszonyaiban. A nőket tulajdonként kezelik, olyanként, akinek mindig kell egy gyám, akiknek egy dolguk, hogy utódot szüljenek, a háborúk gazdasági érdekeket szolgálnak, a nagyurak pedig folyton csak mulatnak, lakomáznak, orgiáznak. A jelmezek, díszletek gyönyörűek és a fényképezés kiváló, teljesen beránt a film világába. A harcjelenetek durvák, véresek, realisták és korhűen ábrázolják a hadviselést (talán de Carrouges túl sokszor harcol a földön, de ez csak szőrszálhasogatás), az összes csata és a párbaj nagyon látványos és izgalmas.

Nagyon érdekes, ahogy a film fel van építve, a három központi karakter szemszögén keresztül, három fejezetben követhetjük végig, hogy fajult el a két barát viszonya, és végül miként szenvedte meg ezt Marguerite de Carrouges, aki próbált megfelelni a kor viszonyainak és a férjének, majd hogyan próbálta irányítani a sorsát, azzal a nagyon kevés eszközzel, ami a rendelkezésére állt. A két férfi története is izgalmas, hogy mennyire másként látták az igazságot, és mennyire tévedhetetlennek és igaznak gondolták a magukat és a saját igazságukat, de ez igazán akkor kerül igazán a megfelelő kontextusba, mikor megismerjük Marguerite oldalát is, az igazi áldozatét. Áldozata ő nem csak Le Gris-nek, de a saját férjének, az anyósának, a bíróságnak, az egész kornak. Jellemző módon ő kockáztat a legtöbbet, és a végén nem ő aratja le az elismeréseket.

Az utolsó párbaj

Nemcsak a véres jelenetek miatt durva a film, több olyan jelenet is van, ami más okból gyomorforgató, felkavaró és nyomasztó. A bűn után megjelenik minden, ami mai napig történik ilyen esetekben: kételybe vonják az áldozatot, hazugnak, gyengeelméjűnek állítják be, őt hibáztatják, az elkövető részéről pedig próbálják az egészet eltussolni. Mindenképpen erős idegek kellenek a filmhez, de aki jegyet vált a filmre nem fog csalódni. A forgatókönyv feszes, izgalmas, tele jó karakterekkel, akiket nagyszerűen játszanak el: Jodie Comer (Free Guy, Megszállottak viadala) a Marguerite szerepében elképesztő, egy tekintetében ott van minden, végig csodálatosan játszik, óriási skálán. Harriet Walter de Carroughes anyjának a szerepében lenyűgöző, amikor felfedi, hogy a megkeseredettség és az undokság mögött mennyi elnyomott trauma rejtőzik. Mind Matt Damon, mind Adam Driver szenzációs a szerepben, amikor a karakterük perspektívájukból látjuk az eseményeket, még olyan is van, hogy tudunk rokonszenvezni ezekkel az alakokkal, mikor viszont mások szemszögéből látjuk őket, akkor megmutatják, mekkora szörnyetegek is lehetnek. Nagyon összetett szerepeket, pompásan játszanak. Matt Damonból nem nézné ki az ember ezt a hirtelen haragú, irigy, önző alakot, mégis a saját szemszögéből érthetővé válnak az indítékai. Adam Driver karaktere is rendkívül összetett, akinek ugyanúgy meg vannak a maga jó és rossz tulajdonságai, de egyik sem mentheti fel a bűne alól. Star Wars gonoszként negyedennyire nem volt félelmetes és veszélyes a karaktere. Meg kell említeni még Ben Afflecket aki szintén remek alakítást nyújt Pierre báróként mellékszerepben (érdekesség: eredetileg ő játszotta volna Le Gris-t, de amikor Driver bekerült a projektbe, hátrébb lépett), bár az ő karaktere és a való életben ellene és a testvére ellen felhozott vádak miatt, ad egy plusz réteget a filmnek, amit nem feltétlen szerettek volna talán az alkotók.

Az utolsó párbaj

Az ősz során Az utolsó párbaj című filmet semmiképp sem szabad kihagyni a mozikban, mert Ridley Scott megint nagyot alkotott és úgy készített egy történelmi filmet, hogy az egyszerre korhű és fájdalmasan aktuális. Egy remek film megtörtént események alapján, ami végig a székhez szögez, izgalmas, látványos és komoly témákról beszél elég mélyre merülve. Az év egyik legjobb filmje.

Szerző
Kurdics Zoltán Gábor

Mióta az eszemet tudom mozgóképpel kelek és fekszem. Közösségi média felületünket kezelem és kritikákat írok általában filmekről.

Szólj hozzá!

Közelgő események

Még több a témában...