Egy korábbi cikkünkben már bemutattuk, hogy szerintünk kik voltak a legdögösebb női főgonoszok az elmúlt évtizedekből, most ideje a legnépszerűbbekről szót ejteni. Az első rész után megérkezett a második felvonás, amiben a THEGG YouTube-csatorna listába gyűjtötte a filmvilág legmaradandóbb gonoszait. A téma sokfelé szerteágazó, ezért pár zsánert ki kellett hagynunk, viszont így is volt bőven miből válogatni.
A filmvilág legkirályabb rosszarcúit
Egy múltkori cikkben a legszexibb női filmes gonoszokat mutatta be a THEGG, most pedig a népszerűséget vették alapul. Ha a jövőben sem szeretnél lemaradni a hasonló témákról, akkor iratkozzatok fel a THEGG YouTube-csatornájára.
Norman Bates (Psycho, 1960-1990)
Sok a filmtörténeti közös pont Hannibal Lecter és Norman Bates megjelenéseiben. Ez nem merül ki leghíresebb megformálójuk keresztnevében, hiszen akár Hopkins, Anthony Perkins is még évekig, mi több, évtizedekig játszotta el Norman Bates-t, szinte haláláig, de itt sem a véletlen műve, hogy igazán klasszikus csak az első mozi lett. Alfred Hitchcook mesterműve voltaképp műfajteremtő volt abban az értelemben, hogy ezután már bátrabban mertek a pszichopaták mélyében elmerülni a filmesek. Folytatásból itt eggyel több készült, mint Hannibálnál, az egyiket maga Perkins rendezte, de további párhuzam, hogy a Bates Motel képében a közelmúltban ez a történet is megjárta a TV képernyőit.
Michael Douglas – William Foster (Összeomlás, 1993)
Joel Schumacher két Batman-filmje miatt vált hírhedté, holott többször bizonyította azt is: ért ő a filmkészítéshez. Gondoljunk csak a Fülkére Colin Farrell-lel, vagy éppen mostani alanyunkra, az Összeomlásra Michael Douglas-szel. Az egy nap alatt játszódó mozi egy los angeles-i apukáról szól, aki békésen szeretne eljutni lánya szülinapjára, ám a dugóból kiszállva inkább gyalogosan indul tovább a világ legnagyobb alapterületű városában. A hőség és a mindennapok stressze viszont kihozza belőle az állatot és ott köt bele egyre brutálisan a bürokráciába, ahol csak tud. A film legijesztőbb eleme nem maga William Foster, hanem hogy ténylegesen olyan ismerős szituációkban találja magát, amikkel mi is nap, mint nap. És egészen biztosan mérgelődtünk már magunkban türelmetlenül rosszakra gondolva ilyen helyzetekben. Az összeomlott William viszont nem tartja magában. Az egésznek van némi párhuzama Chaplin Modern időkjével, csak ott a gyári, monoton munkába őrül bele főszereplőnk. Talán nem véletlen, hogy a Jokerben lesz utalás a némafilmre?
Javier Bardem – Anton Chigurh (Nem vénnek való vidék, 2007)
Egy ilyen válogatásból sem a western, sem a bérgyilkos karakter nem hiányozhat, tudjuk le egyben őket. Coenék alkotása egy neo-western, mely nélkül talán a Logan sem készülhetett volna el úgy, ahogy. A ’80-as évekbe helyezett történet egy tipikus rabló-pandúr sztori, ahol a frissen szökött, kegyetlen bérgyilkost veszi üldözőbe a környék sheriffje és egy fejvadász, miközben Anton célpontja is menekül. A western sablonok szinte mind megvannak, csak a körítés modern. Javier Bardem Oscart érő alakítása mellett azért is megkerülhetetlen a mozi, mert a legjobb film díját is elvitte, továbbá a Coen tesók rendezőként és íróként is diadalmaskodtak. Bardem pedig hasonlóan emlékezetes rosszarc lett később a Skyfallban is.
Joel Edgerton – Gordo (Az ajándék, 2015)
Joel Edgerton első egész estés rendezésében saját magára osztotta a kiskorában kiközösített, mostanra ezt elfojtó, de így is elég furán, majd még furábban viselkedő Gordo szerepét. Egy ifjú házaspár életébe kezd egyre jobban belefolyni, mert a férj amúgy régen osztálytársa volt – de nem barátja. A feszültséges darab premiere idején elég nagyot szólt, azóta viszont kicsit méltatlanul elfeledetté vált, pedig hangulata, Edgerton alakítása és a nem megszokott arcát mutató Jason Bateman miatt mindenképpen helye van itt. A nagy csavarról nem is beszélve…
Edward Norton – Tyler Durden (Harcosok klubja, 1999)
A hetekben jubiláló, immár 20 éves Harcosok klubját aligha kell bemutatni bárkinek. Noha ma már kevésbé érződik akkora durranásnak, ha először látja az ember, még most sem évült el a fogyasztói társadalomról alkotott kritikája. Sőt, talán még aktuálisabb. Ellenben a film többi része kétségtelenül öregedett, ez viszont nem von le semmit Brad Pitt sziporkájából. A laza káoszteremtő és gátlástalan Tyler Durden joggal vonult be a filmtörténelembe, az anarchiaszítás pedig Jokernek is fontos motivációja volt mindig is. Az meg már csak hab a tortán, hogy egy teória tök jól levezeti: Jared Leto bohócának valójában Ez az eredetfilmje.
Dennis Hopper – Howard Payne (Féktelenül, 1994)
A nemrég elhunyt Peter Fondánál sokkal hamarabb hagyott itt minket a másik szelíd motoros, Dennis Hopper, aki karrierje során többször játszott emlékezetes gonoszokat vagy remek karakterszerepeket. Előbbire jó példa a Kék bársony, utóbbira pedig a Tarantino által megírt Tiszta románc és az a bizonyos zseniális jelenet. Bár a Kék bársonyban sokkal erőteljesebb, ahhoz hasonló őrülteket már szedtünk össze eleget, ellenben háttérből irányító feszültségforrást még nem nagyon. Howard Payne pont ilyen, egy elkaphatatlan terrorista, aki szabadidejében liftrendszereket és buszokat robbant. Vagy nem, ha hőseink járata 50 mérföldes sebesség fölött tud maradni LA délutáni csúcsforgalmában. Akárcsak Payne, úgy a Féktelenül is csúnyán végezte később: az eredetileg Die Hardnak megírt folytatásban nem csak az aktuális jármű, egy luxushajó, maga a film sem robbant nagyot.
Tepsiné (Csibefutam, 2000)
Akik gyerekként látták a Csibefutamot, egész biztosan örökre megmaradt emlékezetükben Tepsiné. Az amúgy mindennapi foglalkozást űző üzletasszony farmján húsáru gyanánt tart baromfikat, ami önmagában még nem egy gonosz ismérve, viszont a film szemszögéből maga a halál. Elvégre a csibék számára ő és férje a két „simabőrű”, noha nekik ez tényleg az egyszerű megélhetés, ellentétben sportból vadászó társaikkal. A Csibefutam egy remek fogolytáboros börtönfilm – a Toy Story 3. egy évtizeddel később nem hiába tudta ugyanezt a sablont hasonlóan zseniálisan kihasználni. Az Akadémia pedig annyira szerette, hogy ennek hatására nyitották meg a következő évben az animációs Oscart. Bár az Aardman stúdió nem a darkos stop motionökről ismert, ez telitalálat a két vonulat közötti vékony határon.
Gary Oldman – Jean-Baptiste Emanuel Zorg (Az ötödik elem, 1997)
Hiperaktív gyógyszerfüggő korrupt zsaruként Gary Oldman már Zorg előtt is sziporkázott egy Luc Besson filmben, méghozzá a Leon, a profiban. De mi most mégsem ezt emeltük ki, mert Oldman a filmvilág egyik legnagyobb átalakulóművésze, és bizony az Ötödik elemben a kevésbé jártas nézők biztosan nem ismernek rá. Meg aztán kellenek egy ilyen válogatásba szórakoztatóan ripacs, direkt túlzónak megírt figurák is, a fegyvermágnás Zorg pont ilyen. Mivel viszonylag keveset szerepel és elég egyszerű karaktere is, nem a mozi legemlékezetesebb pontja, ám még így is rögtön beazonosítható, ha meglátjuk. És néha ez is elég egy jó gonosz ismérvének, pláne a horrorok esetén. Szóval miért ne működne űrmesével?
Hugh Keays-Byrne – Halhatlan Joe (Mad Max: A harag útja, 2015)
Néha egy gonoszt nem cselekedetei, megformálása vagy komplexitása és megírása tesz naggyá, hanem összetéveszthetetlen megjelenése. A legtöbb álarcos slasher ikont is főképp kinézetük alapján lövi be az ember és talán tudja a hozzájuk tartozó sztorit is. Épp ezért nem kevertük ide ezt a horrorműfajt. De a Mad Max világa nem horror és amekkora port kavarva érkezett meg életünkbe A harag útja, úgy jócskán benne van, hogy a következő generációk idővel majd Hallhatlan Joe-t is el tudják helyezni ránézésre. Viszont a film összegészében botegyszerű, mondhatni nyílegyenes története miatt rá aztán pláne illik, hogy nem túl komplex. Sőt, a legérdesebb dolog, ami Joe-ról elmondható, hogy megszemélyesítője ugyanaz a Hugh Keays-Byrne, aki már az első Mad Maxben is a főgonosz volt.
Darth Vader és Palpatine (Csillagok háborúja, 1977-2019)
Darth Vader nagy eséllyel minden idők legfelismerhetőbb filmes gonosza, tényleg mindenkit maga mögé utasítva ebben. Ám univerzumán belül mi nem igazán akartunk dönteni, vagy kettéválasztani őt mesterétől, hiszen az Uralkodó, Darth Sidious, avagy Palpatine császár, még nagyobb gonosz, mint a végül megtérő Anakin Skywalker. Különösebben kár is velük többet húzni az időt, párosuk igazából a témafelvetéskor azonnal beugró kötelező kör volt. James Earl Jones-szal állítólag jó sok, később általánosan felhasználható Vader szöveget rögzítettek már előre, ha netán valamikor a közeljövőben a színész eggyé válna az Erővel.
Ennyi lett volna mára, de hamarosan újabb érdekességet hozunk, addig is ne felejtsetek el feliratkozni a THEGG YouTube-csatornájára, ahol még több témában, még több érdekességről nézhettek videókat.
Szólj hozzá!