Erle Stanley Gardner amerikai író nagy sikerű karaktere, Perry Mason összesen több, mint 80 regényben és számtalan elbeszélésben, valamint novellában tűnt fel. A magánnyomozóból lett védőügyvéd figurája magában rejtette a legnépszerűbb krimitoposzokat, Perry egy introvertált, megkérdőjelezhető döntéseket hozó, ám zseniális detektív, aki a törvényeket néha átvágva ugyan, de mindig az igaz ügyet szolgálja. A karakter aztán a huszadik század második felében tévésorozatokban és filmekben is feltűnt, később azonban évtizedekig nem hallhattunk egy esetleges rebootról. Néhány éve azonban Robert Downey Jr. produkciós cége vette meg a megfilmesítési jogokat, sőt, sokáig úgy tűnt, hogy az Oscar-jelölt sztár alakíthatja majd a címszereplőt. Végül csak executive producerként felügyelte a munkálatokat, a főszerepet Matthew Rhys vállalta magára. Bár nem volt zökkenőmentes a sorozat útja a képernyőig, a végeredményt látva nyugodtan kijelenthetjük, hogy megérte várni.
Brutális gyerekgyilkosság történik szilveszterkor, a tettes kilétét azonban homály fedi. Hamar a szülőkre terelődik azonban a gyanú, hiszen mindkettejük múltjából kerülnek elő kompromittáló mozaikdarabok. A rutinos ügyvéd, E. B. Jonathan (John Litgow) azonban szentül hiszi, hogy fontos részletek kerülték el a hatóság figyelmét. Fel is fogadja tehát Perryt (Matthew Rhys), hogy járjon végére az ügynek. Egy másik szálon a gyászoló szülőpár vallási közösségét láthatjuk, ahol a karizmatikus vezető és szónok, Alice nővér (Tatiana Maslany) is meg van győződve az édesanya, Rachel ártatlanságáról.
A felszínen tehát egy krimi a Perry Mason, melyben úgy tűnik, hogy mégsem a legkézenfekvőbb magyarázat felel meg a valóságnak, a felszín alatt azonban egy felettébb érdekes történelmi mementó és egy húsba vágó karakterdráma az HBO legújabb sorozata. 1931 és 1932 fordulóján járunk, az Egyesült Államok éppen próbál kilábalni a kapitalizmus történetének legnagyobb gazdasági válságából. Ez a helyzet pedig az összes szereplő életére kihatással van. Erős aspektusa a sorozatnak, hogy bár konkrétan nem kerül kimondásra a válság, mégis minden helyszínen, minden pillanatban érezhető annak hatása. A már-már szélsőséges vallási közösség felemelkedése, az úton-útfélen jelen levő nyomor, az azzal párhuzamosan megjelenő erkölcsi romlás áthatja a szériát.
A morál egyébként is fontos szerepet játszik a sorozatban, Perry több esetben meg is fogalmazza, hogy nála éles különbség húzódik a jogszerű és az erkölcsös között (a szériára egyébként is jellemző a morál szubjektív értelmezése). Klasszikus, a morális szürkeségben megbúvó főhős a címszereplő, azonban az íróknak szerencsére sikerült az ismerős alapokból egy izgalmas főhőst alkotni. Perry egy háborús veterán, aki megtapasztalja milyen szembenézni a halállal, milyen kegyelemből ölni. Visszatérvén, a normális életben sem tud szabadulni az emlékeitől, igazságérzete azonban talán még erősebbé válik. E.B.-vel szövetkezvén segít azokon, akikről az igazságszolgáltatás már lemondott.
Matthew Rhysről jó ideje tudjuk, hogy az egyik legkarakteresebb és legtehetségesebb televíziós színész, aki az utóbbi időben azért már mozifilmekben is megmutathatta oroszlánkörmeit. Perry Masonként is remek, minden tekintetében ott van az a megtörtséggel vegyes eltököltség, mely jellemzi a karakterét. John Lithgow számára valódi ajándék a saját jelentőségétől sokáig megrészegülő, az elmúlástól rettegő ügyvéd karaktere, a veterán színész természetesen nem is okoz csalódást. Mindkettejüket felülmúlja azonban Tatiana Maslany (aki a nagyközönségnek leginkább a Sötét árvák című sorozatból lehet ismerős), akitől az idei év egyik legkarakteresebb női alakítását láthatjuk Alice nővér szerepében. Maslany nagyon ügyesen egyensúlyozik a teatralitás és az akkurátus pontosság között, attól függően, hogy épp karaktere melyik arcát látjuk. Alice egy magabiztos és karakán szónok, aki azonban szintén küzd belső dilemmákkal, démonokkal. Az angol színésznő pedig a figura összes rétegét tökéletesen ábrázolja.
A mellékkarakterek terén is erős a Perry Mason, Della (Juliet Rylance) és Paul (Chris Chalk) karakterén a készítők remekül emelnek be olyan témákat, mint a rasszizmus vagy a feminizmus, mégsem érződik azonban erőltetettnek ez a gesztus, hiszen ebben a korszakban ezek már valós és húsba vágó dilemmák voltak, másrészt pedig a karakterek és azok motivációi megfelelően kidolgozottak. Az expozíció sosem érződik túl direktnek, a sorozatban mindenkit először cselekedetei, jelenlegi státusza alapján ismerünk meg, később kapunk betekintést a figurák múltjába.
Amire pedig a bevezetőben utaltam, a megvalósítás az HBO-tól elvárt módon tökéletes, a díszletek, a jelmezek a helyükön, a képi világ is remek, tökéletes a kontraszt a bűnös metropolisz noirtoposzának megfeleltethető Los Angeles és az idilli vidék között. Ez a kettősség a figurák életére is rávetül, talán Perrynél érezhető ez a leginkább, hiszen míg ő a városban a társadalom szélére sodródott, szinte törvényen kívülivé és erkölcsi értelemben elítéltté vált, addig a világtól távol eső birtokán idill várja. A széria egyik rendezője az a Timothy Van Patten volt (a másik egyébiránt Deniz Gamze Ergüven), aki korábban olyan kultsorozatokon dolgozott, mint a Szex és New York, a Maffiózók, a Drót, a Deadwood, a Róma, a The Pacific-A hős alakulat, a Trónok harca, illetőleg a Gengszterkorzó. Esetünkben főleg utóbbi az érdekes, hiszen Van Pattennek immáron a zsigeriben van a noir hangulat. A minden szereplőnél kötelező tartozékként megjelenő Whiskysüvegek, a szinte tapintható cigarettafüst, a morálisan megkérdőjelezhető döntések, az elfojtások erőteljesen jelennek meg jelen sorozat esetében is.
VERDIKT
A Perry Mason tehát remekül egyensúlyozik a különböző műfajok határán, kitűnő karakterei és erőteljes korrajza miatt pedig könnyedén emelkedik ki a sorozatok átlagából.
Szólj hozzá!