Mi lenne, ha…? 3. évad kritika

Állítsd be, hogy a cikkeinket mindig az elsők között lásd a Google keresőben

A Marvel Studios Mi lenne, ha…? című sorozatának harmadik évadának két részes fináléját követően egyértelműen kijelenthetjük, hogy az animációs Marvel-sorozat sokat vesztett az első évad lendületéből és varázserejéből, amely főként újszerűségének volt köszönhető. Az alternatív valóságokat és lehetséges történetszálakat bemutató széria kezdetben izgalmasan bővítette az MCU világát, de a harmadik évad végére inkább csalódást keltett, mintsem emlékezetes maradt volna. Az évad nemcsak a rajongók, hanem a kritikusok körében is vegyes fogadtatásra talált, mivel a sorozat egyensúlya megbillent a kreatív ötletek és a felesleges kísérletezés között.

Az első évadot a rajongók és a kritikusok egyaránt dicsérték a jól megírt történetek és az érdekes alternatív valóságok miatt. Emlékezetes epizódok közé sorolhatjuk Amerika Kapitány női változatának, Peggy Carter Kapitánynak a bemutatását, vagy T’Challa királyt Űrlordként. Már a második évad alatt is érezhető volt a gyengülés, hogy a koncepció kezd kifulladni. Olyan epizódok, mint a Mi lenne, ha… Happy Hogan megmentené a karácsonyt? vagy Mi lenne, ha… Vasember összetűzésbe kerülne a Nagymesterrel?, nem tudták megütni az első évad színvonalát.

Kövess minket Facebookon is!

A harmadik évad még inkább eltávolodott az eredeti sorozat koncepciójától. Az epizódok nem az apró változások következményeit vizsgálták, hanem egyre inkább a Marvel negyedik és ötödik fázisának karaktereit igyekeztek felvonultatni, gyakran olyan történetekben, amelyek nem voltak elég erősek vagy koherensek. Ennek köszönhetően számos epizód középszerűre sikerült, és nem tudták kihasználni a karakterekben rejlő potenciált. A másik oldalról ugyanakkor érezzük, hogy miért volt szükség erre: a Marvel Moziverzum félrement az utóbbi időben, rengeteg új szereplőt hoztak be, akiket nehéz volt elfogadtatni a nézőkkel olyan szuperhősök után, mint például Vasember és Amerika Kapitány. A döntést értjük, a kivitelezést nem.

Az évadnyitó epizódja, a Mi lenne, ha… a Hulk megküzdene a Mech-Bosszúállókkal?, még ígéretesen indult. Bár a szereplők cserélhetők voltak – például Holdlovag mechjét bárki irányíthatta volna –, Sam Wilson és Bruce Banner barátságának feltérképezése érdekes elemeket hozott. Hasonlóan pozitív fogadtatásra talált a Mi lenne, ha… Agatha Hollywoodba ment volna?, amely Agatha Harkness történetét mesélte el, amint egy Égi lény hatalmát birtokolja. Azonban az, hogy csak egy Örökkévaló jelent meg a történetben, hiányérzetet hagyott maga után.

Ezzel szemben a Mi lenne, ha… a Vörös Őr megállította volna a Tél Katonáját? harmatgyenge poénokra épült, és nem tudott méltó csapatdinamikát teremteni a két szereplő között. A Mi lenne, ha… Howard, a kacsa megnősült volna? jó ötletnek tűnt, ám az évad egyik legfelejthetőbb és leggyengébb történetét mesélte el ezekkel a szereplőkkel. Kihagyott ziccernek írható fel. A Mi lenne, ha… a felemelkedés megsemmisítette volna a Földet? viszont az évad egyik legpozitívabb epizódja lett, bár véleményem szerint még ütősebb lett volna, ha Riri Williams helyett Pókembert állítják szembe Mysterióval.

Végezetül pár szót a csapnivaló befejezésről. A harmadik évad két részes fináléja, a Mi lenne, ha… a Szemlélő eltűnne? és a Mi lenne, ha… mi lenne, ha?, látványos akcióval és ismerős karakterekkel operált, ám lelombozó történettel. Peggy Carter, Kahhori, Byrdie és Vihar összecsapása három gonosz Őrzővel elsőre izgalmasnak tűnik, de a cselekmény hiányos narratívája és Peggy Multiverzum-történetének kiábrándító befejezése gyengítette az összképet. Az epizódok szinte teljes mértékben az akcióra koncentráltak, miközben elhanyagolták a karakterfejlődést és a történet mélyebb rétegeit.

VERDIKT

Az évad legnagyobb problémája, hogy továbbra sem sikerült szervesen beilleszkednie a Marvel Multiverzum Saga-jának nagyobb egészébe. Az akciójelenetek sokszor élettelenek maradtak, és az animációs formátum nyújtotta lehetőségek nem kerültek megfelelően kihasználásra. A Mi lenne, ha…? harmadik évada sajnos nem tudta kihasználni a sorozatban rejlő potenciált. Az alapötlet, miszerint “egy apró változás mindent megváltoztathat,” már az új epizódok előtt megfáradt, és a sorozat utolsó évada nem hozott maradandó élményt. Bár a koncepció még mindig izgalmas lehetett volna, az új évad bebizonyította, hogy a formátum korlátai nagyban megnehezítik a hosszútávú sikert. Mostanra inkább úgy emlékszünk az animációs sorozatra, mint egy kihagyott lehetőségre, mintsem az MCU egyik meghatározó darabjára.