A Barry már második évadjában jár, érdemes vetni rá egy pillantást, ugyanis az egyik legjobb sorozat a mai kínálatban.

A streaming-szolgáltatók térnyerésének köszönhetően egyre inkább elhalványodnak az olyan régi, nagy múltú kábel-, és országos csatornák és azok kínálatai, mint az HBO, az AMC, vagy a Showtime. Mindenki a Netflixre, Hulura, vagy Amazon Primera rohan, hogy egy maratoni sorozatnézés keretében, egy-két nap alatt bezabáljon több évadnyi történetmesélést. Nem kérdés, hogy egy újfajta világban élünk, és a filmipar (legyen szó akár moziról, akár televízióról) rohamosan változik. Ennek következtében sok olyan dolog vész el, vagy kerül háttérbe, aminek nem lenne szabad. Hiszen az HBO még manapság is magasan a legjobb sorozatokat hozza, és itt most nem kizárólag a Trónok harcára gondolok, sőt, a Home Box Office mindig megbízható volt minőség tekintetében, és az olyan úttörő, mai ízlésünket is formáló alkotásokat hozott az elmúlt húsz évben, mint a Drót, a Sírhant Művek, vagy a Maffiózók. Éppen ezért érdemes vetni egy pillantást az egyik most futó sorozatukra, a Barry-re, ami ott van a legjobbak között, és egy olyan érdekes, izgalmas koktélt hoz a kínálatba, amilyet már a Breaking Bad óta nem láttunk.

Nem véletlen az összehasonlítás, ugyanis a Barryt leginkább az itthon Totál szívás címen futó sorozathoz lehet hasonlítani. A széria főhőse egy ex-katona, Barry Block, aki afganisztáni turnéja után nehezen tud visszaszokni a hazai, mindennapi élethez. Egy partnerrel szövetkezve visszatér a “szakmába”, és bérgyilkosnak áll. A probléma akkor jelentkezik, amikor az egyik áldozatának kiiktatása közben egy amatőr színésztársulatba botlik. Itt döbben rá Barry, hogy az ő élete többet tartogat számára, mint a gyilkolászás. Úgy dönt hát, hogy maga mögött hagyja a munkáját, és színésznek áll. Azonban az átállás korántsem olyan egyszerű, mint az elsőre tűnik. A döntés rengeteg ellenség, szövetséges, és természetesen színész haragját váltja ki, akik mindannyian mozgásba lépnek. Los Angeles felbolydul, és Barrynek hamar rá kell döbbennie, hogy talán nem is olyan jó színész, mint amilyennek hinni szeretné magát.

A sorozat talán legérdekesebb és legizgalmasabb momentuma a totális feszültségből ered: a széria ugyanis egyrészről PTSD-dráma, egy olyan férfiről, aki tulajdonképpen képtelen gyilkosság nélkül élni. Igyekszik szembenézni magával, de ez a fajta önreflexió egyfolytában csak mélyebbre löki őt saját betegségének szakadékába. Másrészről azonban komédia, ugyanis Barry látványosan rossz színész. Nagyon szeretne megmenekülni saját helyzetéből, de erre képtelen, hiszen akármennyire is akarja, színészi alakításai éppen annyira visszamaradottak, mint a fejlődésre tett, sikertelen kísérletei. Ez a fajta feszültség hamar a sorozat fő humorforrásává válik. A Los Angeles-i, felfelé kapaszkodó, sokszor szánalmas amatőr színészek, akik magukat ámítva építik fel CV-jüket jelentéktelen statiszta-, és reklámszerepekből, és szentül hiszik, hogy ők többre hivatottak, mi több, dolgozó, tehetséges színészek; a lecsúszott tanár, aki pofátlanul húzza le diákjait prémium színész-tanfolyamával, és nagynevű színészekkel való véletlen találkozásokra alapozza hírnevét; a semmirekellő, tehetetlen zsaruk; a még tehetetlenebb gengszterek. A sorozat számtalan lenyűgözően különböző csoportot ereszt össze, hogy aztán azok csodálatos módon szétszedjék egymást. Hol máshol láthatunk egy csecsen maffiózót egy feltörekvő, Los Angeles-i színésszel vitatkozni?

Azonban a Barry drámája is ugyanebből a forrásból, a saját színészi fejlődéséből ered. Ahogyan Barry képes jobb színésszé válni, annál inkább dobja el múltját, és lesz jobb ember. Mindez kitűnik párkapcsolatában, mely eleinte kínos és döcögős, majd nagyon szépen válik gördülékennyé, vagy Barry egyre őszintébb színpadi megjelenéseiben.

A Breaking Bad-del való összehasonlítás legfőképp a stílusban domborodik ki. Bár a Barry félórás epizódokkal operál, mégis a lassú, cold open-jei szinte egy az egyben Walter White kalandjait idézik – sok szempontból talán felül is múlják azt, de természetesen az összehasonlítás felesleges, ugyanis alapjaiban véve másfajta alkotásokról van szó, hiába a számtalan hasonlóság. Mindezek mellett hiába van szó komédiáról, nem a hahotázós, másodpercenként felröhögős stílusra kell számítani. A Barry elsősorban dráma, itt-ott nagyon fekete humorral megfűszerezve.

VÉGSZÓ

A zseniális Bill Hader (aki rendez, ír, producerkedik, és nem mellesleg ő alakítja a címszereplőt is) sorozata az egyik legjobb a mai kínálatban – rövidségével, mind epizódok, mind pedig hossz tekintetében, eszméletlenül könnyen fogyasztható, a végén pedig szomjazni fogunk az új részekre. Bár már második évadában jár, mindenképpen érdemes felkeresni, hiszen az HBO idén nyáron ismét képes lesz bebizonyítani, hogy van élet a Trónok harca után. Elég csak rápillantani a kínálatra: Chernobyl, Watchmen, valamint a BBC-től megvásárolt Megszállottak viadala mind hihetetlen jó ajánlattá teszik az HBO GO-ra való előfizetést. Érdemes vetni rá egy pillantást.