Hollywood megvan győződve arról, hogy mind betegek vagyunk, de szerencsére nekik van egy orvosságuk – amitől még betegebbek leszünk.
Főszereplőnk a fiatal Lockhart (Dane DeHaan), akit szó szerint érthetünk feltörekvő ifjúnak, hiszen számos filmben kapott már szerepet, de olyan kimagaslóan jó teljesítést még soha sem láttunk tőle. A film marketingje és az előzetesek hírek is azt mutatták, hogy talán most eljött az ideje, és elindulhat előre, pályája felfelé fog ívelni. A fiú lelkes, mindenre elszánt, még csalni is képes, csakhogy előléptessék a cégnél, azonban erre az igazgatótanács rájön. Választás elé állítják Lockhart-ot, börtönbe megy, vagy elutazik Európába, és hazahozza a cég vezérigazgatóját, aki nem mellesleg egy svájci tisztító kúrára utazott. Idilli körülmények uralkodnak a hegyekben, a gazdagok előszeretettel jönnek egy kis kikapcsolódásra, méregtelenítésre a szanatóriumba, azonban hamar rádöbbenünk, hogy valami nincs teljesen rendben ezzel a hellyel. Az ide érkező vendégek példátlan fogadtatásban van részük, szó szerint nem engedik őket távozni, így főszereplőnknek is meg kell barátkoznia a gondolattal, hogy maga is beteggé vált, és misztikus dolgok történne a falak mögött.
A film azt a témát kezdi el boncolgatni, amit már megannyit hallottuk, és amivel magunk is tisztában vagyunk, mégpedig, hogy a világ beteg, romlott, társadalmi gondok jelentkeznek a Föld minden pontján, a nyugat teljesen elhatalmasodott, amit a felhőkarcolók tökéletesen adnak vissza – erre utaló képekkel a filmben is találkozunk. De nincs veszve semmi sem, mert találunk egy helyet, ahol kihozzák belőlünk a gonoszságot. Ezzel a probléma csak az, hogy ami a nézőnek az első perctől lejött, hogy lehet ez lesz az utolsó hétvégi kis feltöltődésünk, kikapcsolódásunk, addig a főszereplőnek a film végéig kell ezen agyalnia. Hihetetlenül lassan kapcsol, bukdácsol mankójával.
Több ponton is megbukik a film, pedig tényleg mindenki úgy várta ezt az alkotást, mint a Messiást, de óriási csalódásban volt részünk. A film rendezője, Gore Verbinski a kétezres évek elején a semmiből berobbant a köztudatba a japán mintára bemutatott A kör című film koppintásával, majd a sikert azzal koronázta meg, hogy Karib-térségbe hajózott. A körben nagyszerűen megfigyelhettük, hogy mennyire jól bánik az idővel, és az olykor lapossá váló történetből is mennyire sokat ki tudott hozni. A Karib-tenger kalózaiban Jack Sparrow-val egyszerűen megkoronázta magát. Verbinski most is valami ilyesmit szeretett volna elérni, szeretett volna valami újat mutatni, ami előzetesek alapján tényleg azt mutatta, hogy klassz kis horrorban lesz részünk. Csak menetközben derült ki, hogy nem horroról lesz itt szó, hanem egy thrillert kapunk a pénzünkért, ami a 146 percével az elmúlt idők egyik leghosszabb horror-thriller alkotása lett. Ebben a történetben nem volt ennyi, borzasztóan hosszúra nyújtotta, nem bánt jól az idővel, de még a történetben is olyan alapvető hibákat ejtett, hogy nem tudja fokozni a cselekményeket, a film álltal felállított saját hibáiba esik, magyarán falakba ütközik a történet. Főszereplőnk több kihágást is elkövet az intézményben, miközben keresi a kérdésekre a választ, de egyszer sem kap választ, de még büntetést sem a szigorú szabályok szerint működő szanatóriumban. Tudjuk, hogy egy filmről beszélünk, de akkor is teljesen felfoghatatlan események váltják egymást. A vége kimondottan nem tetszett, azt még két nap után sem értem, hogy mit akartak mondani azzal a gúnyos vigyorral? Meg tudja valaki mondani?
Az viszont kimondottan tetszett, hogy nem annyira ismert, új és fiatal színészekkel dolgoztak, nem a jól bevált mintát másolták: egy neves rendező, adjunk hozzá egy befutott sztárt, és valami csak kisül majd belőle. Dane DeHaan-nek már igazán kijárna egy elismerés, habár erre továbbra is várnia kell, hiszen ahogy A csodálatos Pókember 2.-ben alakított szerepéért, úgy Az Egészség ellenszerében megformált Lockhart-ért sem fog díjat kapni. Ha ki kéne emelni valakit a filmből, akkor Jason Isaacs-et tennénk. Volmer-t játszó színész nem lőtt nagyon mellé, hozta amit mindenki elvárt tőle, karaktere már az első pillantástól megfogott, érezni lehetett, hogy itt valami nagyon csúnya dolog fog történi. Nem tévedtünk! Ha nagyon szűrősszívű akarok lenni, akkor azokat az utolsó képkockákat én kukáztam volna, vagy máshogy festettem volna le a gonoszt, mert így egy Marvel-filmben látott figurára emlékeztet – spoiler miatt nem akarok többet elárulni, de szerintem sokaknak le fog esni, mikor megpillantják.
VÉGSZÓ
Egyedi filmmel szerették volna meglepni a nézőket, helyette kaptunk egy hidratáló kúrát, melyben még a víz is megposhadt. A narratíva váltakozik, hogy felgyorsulnak az események, hol meghalnak, de a következmény az, ami nincs. Elmaradnak a részletek, sok a kérdőjel, bugyuta és logikátlan következmények, felesleges időhúzás. Ki kell, hogy mondjuk, a film beteg.
Szólj hozzá!