Főoldal Kritikák/tesztek Sorozatkritikák Tomb Raider: Lara Croft legendája 1. évad kritika
Sorozatkritikák

Tomb Raider: Lara Croft legendája 1. évad kritika

A sírrabló hősnő új köntösben tér vissza.

420
Tomb Raider: Lara Croft legendája
Forrás: Netflix

A Tomb Raider sorozatról talán az is halott, aki amúgy messze elkerüli a videójátékokat. A brit régésznő és sírrabló, Lara Croft ugyanis már huszonnyolc éve kápráztatja el a világot vakmerő kalandjaival. Lara karaktere mára kulturális ikonná vált. Az elmúlt évtizedekben megannyiszor újult meg a karakter és a játék, illetve három mozifilmes feldolgozást is kapott. Most először pedig Lara a kisképernyőket is meghódította, hiszen a Netflix streamingjén megjelent egy animációs sorozat Tomb Raider: Lara Croft legendája címen. A sorozat folytatta a legutóbbi játék sztoriját, meglehetősen érdekes módon. Számos eleme megszólította a keményvonalas rajongókat, de legalább annyi fel is bosszanthatja őket, tekintve milyen változtatások történtek.

A Tomb Raider videójátékok az évek során három nagyobb rebootot éltek meg. Az első hat részt még a Core Design készítette, ezek Remastered, felújított változatai mostanában jönnek ki. 2006-ban a Crystal Dynamics csapatához került a franchise, akik azonnal rebootolták az úgy nevezett Legend trilógiával. 2013-ban ismét teljes reboot történt, amikor a Crystal Dynamics és a Tomb Raider a Square Enix kiadóhoz kerültek. A simán csak Tomb Raider címen megjelent új játék teljesen új alapokra helyezte Larát. Eltűntek a dupla pisztolyok, egy fiatal, tinédzser korú lányt kaptunk, amolyan eredettörténetként. Lara sokkal emberibb, érzelmesebb, sérülékeny lett, de azért mellette egy kőkemény harcos is, vagy inkább azzá vált a történet során. Igazából egy túlélős kaland, horror lett a szériából, Lara íjjal, jégcsákánnyal és minden egyébbel vette fel a harcot a Yamatai sziget rémségeivel és a Trinity nevű titkos szervezettel. Egy túlélő kalandor született, így a következő két résszel, a Rise of the Tomb Raider és a Shadow of the Tomb Raider játékokkal megszületett a Survivor trilógia. Igen ám, de csak a harmadik rész végére értünk el ahhoz a ponthoz, hogy a régi játékokból ismert érettebb és tapasztalt Laráról beszéljünk.

Tomb Raider: Lara Croft legendája
Forrás: Netflix

Következő játék pedig azóta sem született, a filmes projektek a tervező asztalnál elvéreztek, az élőszereplős sorozat pedig még messze van. A Square Enix is lemondott a franchise-ról, a Crystal Dynamics az Embracer csoporthoz került, azóta pedig az Amazon Gamesszel közösen dolgoznak az új Tomb Raideren, amely várhatóan egy újabb reboot lesz. A Shadow of the Tomb Raider által nyitva hagyott történetet pedig úgy gondolták animációs sorozat formájában folytatják, így került a széria a Netflixhez. A világ legnagyobb streaming szolgáltatójától nem idegenek a videójátékok alapján készült sorozatok, gondoljunk csak a Vaják, az Arcane, a Dragon Age: Absolution, a Dota: Dragon’s Blood vagy a Cyberpunk: Edgerunners szériákra. A Tomb Raider: Lara Croft legendája forgatókönyvén az a Tasha Huo dolgozott, aki korábban a Vaják: A vér eredete sorozatért felelt, és amely meglehetősen vegyes fogadtatásban részesült a streamingen. A hosszúra nyúlt bevezető azért kellett, hogy eltudjuk helyezni a sorozatot a szerteágazó Tomb Raider univerzumban, így akkor most lássuk milyen is lett a széria.

Lara Croft és a kínai Végtelen kövek

A sorozat nem sokkal a Shadow of the Tomb Raider eseményei után veszi fel a fonalat. Egy kis visszautalást kapunk a 2013-as Tomb Raider előtti időkre, hogy jobban megértsük a történetet és a karaktereket. Lara nem találja a helyét a világban miután végzett az apját meggyilkoló Trinity nevű titkos társasággal. Barátait kerüli, a hatalmas Croft kastély kísértetháznak érződik, depressziós és már-már alkoholista is annyira magába zuhant a Survivor trilógia traumái után. Annyira nem érdekli a családi öröksége, hogy elárverezné vagy elajándékozná a Croft család értékes műkincseit. Ám a ceremóniát megzavarják, amikor ellopnak tőle egy kínai eredetű kis ládát, benne egy ősi kővel. Ez ismét mozgásba lendíti hősnőnket, aki átszeli a világot, hogy visszaszerezze a kincset, amit még apja hagyott rá. Később kiderül, hogy a kő egyike annak a négy ősi kínai kőnek, amelyek együtt képesek lehetnek kibillenteni a világ egyensúlyát és káoszba, sötétségbe taszítva az emberiséget. Lara és társai ezt kénytelenek megakadályozni bármi áron, akár az életüket is kockára téve. A kövek szinte egy az egyben a Marvel Végtelen köveinek a koppintásai.

Tomb Raider: Lara Croft legendája
Forrás: Netflix

A történet tipikus Tomb Raider sztori, ősi, mitikus kincsekkel, lényekkel, sírokkal, kalandokkal és veszélyekkel, némi világmegmentéssel. Ami sokkal érdekesebb, az ahogy a karakterfejlődés itt végbement. A Netflix folyamatosan azt hangoztatta, hogy a Tomb Raider: Lara Croft legendája a Survivor trilógia folytatása. Ezzel szemben itt leginkább csak a 2013-as első részre vannak utalások, a másik két rész szinte teljesen feledésbe merült, egyedül Lara ruhája emlékeztet minket a Shadow of the Tomb Raiderre. Lara egy komoly karakterfejlődésen ment át a három játék alatt, egy kezdő kalandorból igazi kincsvadász sírrabló, túlélő lett. Itt azonban a sorozatban mintha még mindig az első rész, vagyis a Yamatai sziget szörnyűségeinek hatása alatt lenne. Ez főként mentora, Conrad Roth elvesztésének tudható be, Lara már-már egy poszt-traumatikus stresszben szenvedő egyén tüneteit produkálja. Amivel nincs is semmi baj, ha közben ne lett volna még két másik játék, ahol ennek szinte nyoma sem volt, hanem Lara bosszúhadjáratát nézhettük.

A sorozat ráadásul nagyon lassan indul be. Az első rész csak expozíció, szépen felvezetik a cselekményt. A második tiszta filler, olyan mintha a játékban egy tök felesleges mellékküldetést csinálnánk, hogy aztán megnyíljon egy újabb párbeszédopció vagy valami fontos tárgyat kapjunk. A valódi sztori a harmadik résztől indul, itt ismerjük meg igazán a főgonoszt, az ereklyék hátterét, innen indul az igazi kaland. A nyolc rész nem érződött hosszúnak, tekintve, hogy rövid, alig 25-30 perces részeket kapunk, egy délután alatt ledarálható az évad. Az utolsó részek már nagyon árasztották magukból a Tomb Raider érzést, nagyon tetszett a kínai mitológia ilyen beemelése, illetve egy bizonyos dinoszaurusz felbukkanása, ezek sok kellemes percet okozhattak a veterán rajongóknak.

Tomb Raider: Lara Croft legendája
Forrás: Netflix

Ami kiemelendő, az a szinkronmunka. Camilla Luddington fiatalos hangja után, most Hayley Atwell kölcsönözte Lara hangját, akit legtöbben a Marvel Moziverzum Peggy Carterjeként ismerhetnek, de az újabb Mission: Impossible filmekben is felbukkant. Atwell középkorú, mélyebb hangja tökéletesen illik az érettebb, felnőtt Larához. A játékokból visszatérő és fontos szereplő még Jonah Maiava (Earl Baylon), aki a leghűségesebb társa a régésznőnek. Illetve a régebbi játékokból ismerős Zip is felbukkant itt, aki Lara tech-guru segédje volt, legelőször a Tomb Raider: Chronicles játékban láthattuk, utoljára pedig a 2009-es Tomb Raider: Underworldben. Rajtuk kívül még említésre méltó karakter lett Camilla Roth (Zoe Boyle) Interpol ügynök és Lara gyerekkora barátja, illetve a főgonoszt, Charles Devereaux, akit a Hobbit filmek sztárja, Richard Armitage keltett életre, nagyon jól. A karakterek és a szinkronon kívül érdemes kiemelni az animációt. Ugyan nem japán anime minőség, hanem annak az amerikai másolata, de szépen megrajzolt karaktereket, háttereket és viszonylag látványos akciókat kapunk.

Tomb Raider: Lara Croft legendája
Forrás: Netflix

Viszont nem lehet elmenni a hibák mellett sem. Érezhető a Netflix hatás, vagyis Lara kinézetét is hozzáigazították a „korszellemhez”. Nőies idomai eltűntek, helyette sokkal izmosabb, már-már férfiasan kigyúrt. Néhol Abby-re emlékeztetett a The Last of Usból. Persze már a Survivor trilógia is igyekezett hátrahagyni és egy realistább kinézetet kölcsönözni a régésznőnek, de itt sokkal tovább mentek a készítők. Zip pedig LMBTQ karakter lett, aminek ugyancsak nem voltak nyomai a korábbi játékokban. Szintén karakteridegen volt, hogy Lara túl érzelgős. Szinte minden második jelenetben elbőgi magát, ami ugyanúgy megvolt az újabb játékokban, csak ott nem éreztem szembetűnőnek, mert a játékmenet és az akciók ezt feledtették. A sorozatban viszont kevesebb akciót kapunk, így sokkal nagyobb teret kaptak az ilyen jelenetek, amelyek egy idő után túl soknak hatottak. És nem is következetes a sorozat, mert van, amikor egy krokodil harapás megsem kottyan Larának, máskor meg egy vállát súroló lövedék után majd meghal, illetve túlél egy nagyon mély zuhanást. Ami pedig szintén túlzás, az az animációs műfaj miatt, azok az akciók. Persze a Tomb Raider sosem volt egy realista, földhözragadt mű, de itt néha olyan hajmeresztő, nyakatekert mozdulatokat produkál Lara, hogy tősgyökeres Tomb Raider játékosként nem tudtam komolyan venni a látottakat. Vagy inkább vadul kerestem a kontrollert, de csak a TV távirányítót találtam helyette. Az legalább üdvözítő volt, hogy a végére előkerültek a karakter védjegyének számító dupla pisztolyok, de szerencsére nem végtelen tölténnyel. Az évad vége persze nyitva hagyta a lehetőséget a második évadnak, amely egyelőre még kérdéses, függ az első nézettségétől.

Tomb Raider: Lara Croft legendája
Forrás: Netflix

Érdekes próbálkozás lett a Tomb Raider: Lara Croft legendája animációs széria. Egyrészt megnyitotta a kaput a franchise előtt a sorozatok és a streaming világába, másrészt pedig az a mostoha feladat hárult rá, hogy itt fűzzék tovább a játékok által lefektetett és a Crystal Dynamics által hátrahagyott történetet. Lara több olyan módosításon esett át, amely nekem picit karakteridegen volt, de közben megmaradt az igazi Tomb Raider érzés, így olyan felemás hangulatban álltam fel az évad végén. A sorozat látványos, izgalmas, érzelmes és nézeti magát, megvan benne mindaz, amiért oly régóta rajongunk a franchise-ért. A széria talán legnagyobb baja és ez nem a Netflix hibája, hogy ezt a történetet a legutóbbi játékban kellett volna elmesélni, csak ott elmulasztották mikor a Crystal Dynamics inkább Marvel’s Avengerst csinált és lepasszolta a melót az Eidos Montrealnak. Ott ugyanis nem igazán vált Lara azzá a sírrabló hősnővé, akit ismerhettünk. Ez ebben a sorozatban történt meg, kérdés, hogy innen merre visz az út tovább? A következő játék ugyanis nagy valószínűséggel mellőzi ezt a történetet és valami teljesen új lesz. Már negyedszer…

Szerző
Faragó Dániel

Gamer, videójátékos újságíró és Star Wars rajongó. Akkor került kapcsolatba a játékokkal, amikor először a kezébe adták a Rogue Squadront és a Tomb Raidert. 2019-ben kezdett el videójátékokról írni a Ziro.hu portálján. Jelenleg a Rebo.hu főszerkesztő helyettese és a Wide Screen gaming szerkesztője

Szólj hozzá!

Közelgő események