Yakuza Kiwami 3 & Dark Ties – Teszt

A Yakuza-széria dübörög tovább. A japán gengszter szimulátor az elmúlt pár évben igazi jelenséggé nőtte ki magát – míg a korábbi részek mindig is elbűvölő, érdekfeszítő és kissé idiotikus akciójátékok voltak, kiváltképp a brand újragondolásával és átnevezésével (Like a Dragon lett belőle) egy egészen új szintre emelték a sorozat felismerhetőségét és fun factorját. A Yakuza: Like a Dragon kezdetével a sorozatból egy hatalmas, teljesen zavarodott, körökre osztott JRPG lett, ahol már semmilyen szabály nem létezik. Melodramatikus és egyben idióta történetvezetés a Yakuza világában, ezernyi minijáték, over the top harcrendszer – ez jellemezte a művet az elmúlt pár évben. S bár átalakult a játék, a régi vonalból is megvan még pár maradvány. A Ryu Ga Gotoku stúdió nagyon ügyesen, szinte minden éven kiad egy új Yakuza-t, legyen szó akár teljes értékű folytatásokról, vagy éppen olyan mellékhajtásokról, mint a kalózos spinoffjuk, ami egy teljesen új szintre emelte az őrületet, és persze a kissé visszafogottabb, klasszikusabb megközelítésről, ami a Yakuza Kiwami 3 & Dark Ties-ra is jellemző.​

A stúdó többségében úgy tudja fenntartani ezt a gyakori megjelenési naptárt, hogy folyamatosan újrahasznál asseteket, vagy éppen teljes környezeteket, amiben a játékaik játszódnak. Önmagában ezzel nincs is nagy baj, hiszen így megmarad a sorozat elérhetősége és gyakorisága, és közben a stúdió is fenn tudja tartani magát mindenféle megtakarításokkal, beszéljünk anyagi, vagy időbeli előnyökről. A Yakuza Kiwami 3 a remakejeik közé tartozik, amire ebben az esetben nagyon is szükség volt. A sorozat harmadik része sohasem volt az a fényes, imádott epizódja a sorozatnak, amihez szívesen visszatértünk volna. Grafikai szempontból és játékmenet, valamint történet oldaláról is volt min javítani a stúdiónak. A végeredmény egy érdekes csomag lett, mely rengeteg, nagyon is szükséges újítást és javítást hozott, viszont más oldalról meg kicsit felemás lett az eredmény, hiszen a hozzáállás sokkal szerényebb volt az ígéretekhez képest.

Amire nagyon nagy szüksége volt a sorozatnak, az a harcrendszer gatyába rázása. A Yakuza harmadik része a sorozat többi tagjához képest, visszatekintve akár az eredeti, akár a remastered verzióra kicsit darabosnak és nehézkesnek érződik, így a játék talán legfontosabb komponense már régóta él a játékosok emlékezetében úgy, mint egy kötelező kör, amit le kell tudnunk, ha újra elővesszük a klasszikust. Nos, a Kiwami 3 teljesen modernizálta a bunyót. A játék eszközök és harcművészetek keverésével egy igazán élvezetes új rendszert hozott, ami könnyedén a legjobb újítása a stúdiónak. Sokkal intuitívabb és folyékonyabb lett a harc, a normál és a nehéz támadások keverése, valamint a felkapható, sokszor őrületes eszközökkel való bunyó egészen elképesztőre sikeredett.

Az eredeti játék talán egyik legvitathatóbb eleme az árvaházban végzett kötelező körök elvégzése ahhoz, hogy haladhassunk a főtörténettel – míg korábban ezek a feladatok és apró, „slice-of-life” történetek a gyerekekkel sokkal inkább tűntek fárasztó és unalmas melléktevékenységeknek, addig így a felújított változatban ezek már csak opcionális küldetések. De érdekes, amit a kötelező jelleg eltűnése okoz a pszichikával – így már sokkal jobban van kedvünk elmélyedni ezekben a tevékenységekben és történetekben, és ez segít egy kicsit jobban kikerekíteni az amúgy a szériában meglehetősen elhanyagolt okinawai helyszínt. Utóbbi egy igazán kellemes alternatívát nyújt a már unalomig ismert Kamurocho körzethez (ami az eredeti, tokiói Kabukicho vöröslámpás negyedéről lett mintázva), amit a szériának köszönhetően már jobban ismerünk rajongóként mint a saját utcáinkat, ahol felnőttünk gyerekként.

A játék kapott még egy grafikai ráncfelvarrást is, hogy közelebb hozzák azt a modern játékok kinézetéhez – ezzel kapcsolatban lehet, hogy lesznek majd vitatottabb pontok a közönségben. Tény, hogy a játék most már nagyon szépen, csillogóan néz ki (és jól is fut, HDR-rel, meg magas képkockaszámmal megfejelve), de az is igaz, hogy így mag a játék sokkal inkább érződik egy újabb sorozat spinoffnak, mintsem saját, önálló lábakon álló epizódnak. Nekünk mindenesetre igazán bejött a napsütötte Okinawa és minden, apró kis tevékenység, amit ott végezhettünk csak rásegített az immerzióra.

A játék mellé kapunk még egy állítólag teljeértékű módot a Dark Ties formájában, ami a történet gonoszának, Yoshitaka Mine-nek felemelkedését a Tojo klánon belül regéli el az alapjáték kezdete előtt. S bár a játék úgy lett reklámozva, mint egy teljes értékű mód, sokkal inkább tekinthetünk rá úgy, mint egy rövidebb DLC-re. Történet szempontjából ugyanolyan élvezetes, mint bármely más Yakuza sztori, de maguk a küldetések picit elnyújtottnak és ismétlődőnek érződnek ahhoz, hogy igazán élvezetes, önálló epizódként is megállja a helyét ez a mód. A Dark Ties hoz még pár variációt a harcrendszerre is, és egy rogulite módot, amely emeli a játszhatóság/újrajátszhatóság értékét, de az összkép sajnos így is kicsit kiábrándító marad.

A tesztkódot a CENEGA Hungary Kft. biztosította, a játékból pedig elérhető dobozos kiadás is.

VERDIKT

A Yakuza Kiwami 3 tehát egy méltó remake/remaster lett (nevezzük bárminek is), amely sikeresen hozza el a klasszikust a modern epizódokhoz szokott közönségnek. Ez volt talán az egyik leginkább remekelendő rész, tényleg szükség volt a felújításra. Sok esetben ez igazán betalált, más helyeken kicsit kérdéses marad, és a Dark Ties nevezetű kiegészítő sem lesz majd az az eleme a csomagnak ami miatt megvesszük a játékot, sokkal inkább egy extra, ami megédesíti a tranzakciót. Ha rajongója vagy a szériának, ugorj be mindenképp, de enélkül is jó bevezető lehet az újoncoknak.