Wonka kritika

A film azzal kezdődik, hogy a fiatal Willy Wonka megérkezik a nyüzsgő nagyvárosba, amelyről néhai édesanyja (akit visszaemlékezésekben Sally Hawkins alakít) gyerekkorában mindig mesélt, a híres londoni Gallery Gourmetbe. Wonka itt, a csokoládékészítés fellegvárában szeretné beváltani álmát és letenni névjegyét, de van egy apró bökkenő: óriási szívvel érkezett, csak pénze nincs. Kétségbeesetten szállást keres a zord éjszakában, amikor egy különös alak leszólítja az utcán, s ráveszi a fiút, hogy betérjen egy fura panzióba. Wonka naívan aláírja a panzió feltételeit, és ezzel megpecsételi sorsát…

Az Arthur Émely (Paterson Joseph), Ragacs (Matt Lucas) és Fickelgruber (Mathew Baynton) alkotta kapzsi Csokoládékartell mindenre képes a konkurencia ellen – még akár a rendőrfőnök (Keegan-Michael Key) megvesztegetésére is, hogy elvégezze a piszkos munkát. A sznob trió Willy Wonka álmának útjába áll, hogy csokoládészalont nyisson a Galéria Gourmetban, és megfizethető áron bárki hozzájusson a finomsághoz. Már önmagában az nehéz feladatnak ígérkezik, hogy szembeszálljon a Csokoládékartellel, de rejtélyes módon a csokoládéval töltött üvegeknek rendszerint lába kél éjszakánként. Wonka felteszi a kérdést magának, hogy vajon álmában ő eszi meg a csokikat, vagy tényleg megtörténik vele, hogy egy kis narancssárga, zöld hajú kisember lopja el a csodás édességeket.

Ami ezután következik, az maga lesz a varázslat. A Warner Bros. is tudta, mikor kell bemutatni ezt a filmet, mert a Wonka ideális ünnepi csemege lesz a családoknak. Noha a forgatókönyv, amelynek társszerzője Simon Farnaby, a Them There színházi produkciós kollektíva tagja, módfelett egyszerű, ugyanakkor nagyon is hihető kihívásokkal találják szembe magukat a szereplői. A film néhány hibáját felülírja a végtelenül bájos és pimasz szereplőgárda. Mindenkit csak dicsérni lehet az alakításáért, de Timothée Chalamet messze kimagaslik a tömegből.

Paul King filmrendező az elit problémáira és a korrupcióra hívja fel a figyelmet, miközben folyamatosan dobálja a végtelen kliséket. King rendezésével idegesítő sznoboknak mutatja be a kartell vezetőit, így ki nem állhatjuk őket. Ott van példának az előkelő és elit Matthew Baynton karaktere, a gonosz és búskomor Fickelgruber, miközben felettébb vicces megjegyzéseket mond. Ezzel a megközelítéssel nem másra szerette volna felhívni a nézők figyelmét a rendező, hogy kezdetektől fogva rokonszenv alakuljon ki Willy Wonkával.

A Paddington-filmek elragadó szellemessége az elejétől a végéig megfigyelhető King legújabb produkcióján. A gyermeki szórakozás, a kaland és az érett témák közötti finom egyensúlyra építi fel filmjét, hogy kortól függetlenül mindenki megtalálja a számára értékes pillanatokat. Amikor egy témát jobban körbejár a film, és már úgy érezzük, hogy teljesen elviszi a figyelmet, akkor valami más lép közbe, hogy mentse a helyzetet és ne lankadjon a figyelem. Az előzményfilm egyszerűsége és naivitása kemény falatnak bizonyul azok számára, akik könnyebben fogyasztható édességre vágytak. Sokak szerint a mostani film közelebb áll egy Disney-musicalhez, mint magához a csokikészítéshez.

Wonka eredettörténete elég ötletes ahhoz, hogy meghúzzuk a határt az 1971-es Willy Wonka és a csokoládégyár című, Gene Wilder főszereplésével készült film között, miközben hozza az eredeti film nyers humorát. Száműzték Dahl könyvéből átvett és Tim Burton filmjében látott sötétebb elemek többségét a feldolgozásban, és ezzel az előzményfilm egy kedvezőbb és ötletesebb szemszögből igyekszik felfedezni a híres csokoládékészítőt. Sokkal inkább Wonka csokoládé varázsáról szól ez a történet, mint a csokoládégyár végtelen csábításáról. Ez a film sokkal ízletesebb és szerethetőbb karaktert teremt, de ehhez kellett Chalamet.

Timothée Chalamet tökéletes választás volt Willy Wonka szerepére, ahogy napjaink fiatal színésze a szikár humor és a dráma között keresi az egyensúlyt. Chalamet oldalán olyan pazar társulat játszik, mint Jim Carter, Tom Davis, Natasha Rothwell, Rich Fulcher és Rakhee Thakrar, de hiába a sok húzónév, a felsoroltak közül igazán csak Chalamet alakítása hagyott mély benyomást. Alighanem a legtöbb nevetést Hugh Grant Lofty nevű umpa-lumpája szolgáltatja, míg a másik szórakoztató forma a Rowan Atkinson által alakított Julius atya, aki megszállottan rajong a csokoládéért. Wonka fogvatartóját a komikus, de megvető Mrs. Suvicknét Olivia Colman játssza, és végül az újonc Calah Lane is lehetőséget kapott, hogy megcsillogtassa tudását Wonka fiatalabb bűntársaként, Nudliként.

A film látványvilága gyönyörűre sikerült, és Chung-hoon Chung operatőri munkájának köszönhetően rendkívül színes egyben. Chung kamerakezelésének köszönhetően ez az abszurd és túlzó feldolgozás remekül adja vissza Dahl álomszerű, varázslatos könyvének történetét a filmvásznon. Hasonlóképpen, ahogy Nathan Crowley díszlettervező és Lindy Hemming jelmeztervező az élénk színekkel és merész dizájntervekkel életre kelti Paul King káprázatos, de kissé zord zenés világát.

VERDIKT

Paul King újragondolására gondolhatunk úgy, mint Roald Dahl ikonikus csokoládéművészéről bájos és szeszélyes musicaljére. Timothée Chalamet újfent bizonyítja nagyságát azzal, hogy fenomenális és szerethető alakítást nyújt, miközben Willy Wonka dalra fakad a The Divine Comedy énekese, Neil Hannon és a zeneszerző Joby Talbot dalaira.