Wonder Man – Kritika

A Marvel Moziverzum az elmúlt években öntötte magából a sorozatokat. Oly mértékben, hogy néha már az ember azt sem tudta, melyik produkció hova illeszkedik a nagy egészben. Egyfelől ez alakulhatott volna jól, hiszen a rajongók imádják a bővülő univerzumot, a karakterek közti összefonódásokat és a folyamatosan épülő történetszálakat. Ugyanakkor saját csapdájukba estek: annyi filmet és sorozatot készítettek, hogy a nézők egy része már elvesztette a fonalat. Ráadásul a Marvel egyre inkább úgy tűnt, mintha mindenáron nagyobbnak és fontosabbnak akarna látszani, mint ami valójában. A Marvel Televison legújabb sorozata, a Wonder Man pont ebbe a közegbe érkezik meg, és meglepő módon épp azzal nyer, amivel nem próbálkozik: nem akar világot építeni, kánont bővíteni vagy jövőbeli nagy eseményeket előkészíteni. Egyszerűen csak elmesél egy történetet egy főszereplőről, s ez most kifejezetten jól áll a Marvelnek.

A sorozat főhőse Simon Williams, egy hollywoodi színész, aki – a Marvel-klasszikusok szabályai szerint – szuperképességekre tesz szert, és Wonder Man néven potenciálisan szuperhőssé válhatna. A hangsúly azonban nem ezen van. Simon nem világmegmentésről álmodik, hanem hollywoodi produkciók szerepeiről. Castingokról. A „nagy lehetőségről”. A képességei inkább problémát jelentenek számára, mint áldást: ha kiderülnek, az tönkreteheti a karrierjét, amit annyira szeretne felépíteni. A soroatra tekinthetünk úgy is, mint egy szuperhősfilm-paródiára, amely a filmes ipar működését, a sztárság természetét és a személyes ambíciókat helyezi előtérbe.

A Wonder Man ezért sokkal inkább hollywoodi szatíra, mint klasszikus Marvel-sorozat. Kevés az akció, alig vannak MCU-utalások, és aki cameókra vagy nagy összefüggésekre számít, jobb, ha már az elején visszavesz az elvárásokból. Ez nem egy „kötelező láncszem” a Marvel-térképen, hanem egy önálló, családbarát történet ambícióról, barátságról és arról, milyen nehéz megmaradni önazonosnak egy olyan iparágban, amely folyamatosan szerepeket oszt.

Nem állítjuk, hogy ez a Marvel legjobb sorozata, de kétségtelenül a legőszintébb, és az elmúlt évek egyik legkellemesebb meglepetése. Ebben a viharos időszakban, amikor sokan csalódtak az olajozottan működő franchisekban, a Wonder Man egy csendes, de határozott emlékeztető arra, hogy néha a legegyszerűbb történetek a legértékesebbek. És éppen ezért működik az is, hogy a Disney+ egy nap alatt tette elérhetővé az összes epizódot. A produkció nem cliffhangerekre épít, nem akar hetente a képernyő elé szegezni. Rövid részekből áll, könnyed ritmusú, és inkább sodor, mint feszített tempóban építkezik a nagy fináléra. Ez nem hiba, hanem tudatos döntés.

A sorozat egyértelmű csúcspontja Simon és Trevor Slattery barátsága. Trevor, akit korábban Mandarinként ismerhettünk meg a Vasember 3. részéből, itt végre teljes értékű karakterként működik, és a kettejük közti dinamika viszi a hátán az egész szériát. Ők ketten nemcsak viccesek, hanem meglepően szerethetőek is a képernyőn. A kapcsolatuk természetes, emberi, és ritka az olyan Marvel-produkció, ahol ennyire jól működik a kémia két szereplő között.

A Hollywood-paródiák sokkal hangsúlyosabbak, mint a szuperhősös elemek, és ez kifejezetten jót tesz a sorozatnak. Castingkörök, filmes ambíciók, önbizalomhiány és túlzott remények – ezekből épül fel a történet. A szuperképességek inkább metaforák, mint látványos eszközök. Külön öröm látni Daniel Destin Cretton rendezői munkáját, aki a Shang-Chi és a Tíz Gyűrű legendája után újfent bizonyítja, mennyire ráérzett az emberközpontú történetekre. Ha ez az irány marad, joggal lehetünk bizakodók a Pókember következő fejezeteivel kapcsolatban is.

A Wonder Man összes epizódja január 27-től elérhető a Disney+-on.

VERDIKT

A Wonder Man nem nagy dobás, nem korszakalkotó, és nem akarja újradefiniálni a Marvelt. Viszont kedves, őszinte és meglepően szórakoztató. Egy olyan sorozat, amely csendben érkezik, nem csap zajt maga körül, de mire véget ér, azon kapod magad, hogy mosolyogva gondolsz vissza rá. Jelenleg talán pontosan erre van a legnagyobb szüksége a Marvelnek.