Tudom, mit tettél tavaly nyáron – Kritika

A nosztalgia végül mindenkit utolér – főleg, ha Hollywood horrorba mártogatja. A 2025-ös Tudom, mit tettél tavaly nyáron legújabb folytatása egyszerre reboot és „legacy sequel”, vagyis folytatás az 1997-es klasszikushoz, de közben egyértelmű pénzcsinálás a Sikoly újrák sikerét meglovagolva. Az eredmény egy minden ízében művi, önelégült, önismétlő, fáradt horror, ami semmi izgalmat vagy valódi rettegést nem kínál – inkább csak arra ösztönöz, hogy inkább foglald le magad a szabadban, lógj a haverokkal, és egyszerűen csak élvezd az életet.

28 év telt el az eredeti film eseményei óta. Egy új baráti társaság – öt fiatal – Southportban, Észak-Karolinában ünnepli a függetlenség napját, de egy tragikus autóbaleset mindent megváltoztat. A csapat úgy dönt, eltitkolja, mi történt, de a múlt nem felejt. Danica (Madelyn Cline) épp az esküvőjére készül, amikor egy fenyegető üzenet üti fel a fejét – a legenda visszatér, a Halász pedig, aki kampós kézzel és esőkabátban szedi áldozatait, sorra támadja meg a barátok szeretteit. Ahogy Ava (Chase Sui Wonders) rájön, hogy ez már megtörtént egyszer ebben a városban, megjelenik az eredeti két túlélő, Julie (Jennifer Love Hewitt) és Ray (Freddie Prinze Jr.) is, hogy segítsenek megfejteni a titkokat. A nosztalgia maximumra van tekerve, de az alkotók nem tudnak mit kezdeni a múlt örökségével – semmi új, semmi vérfrissítés, csak a 2020-as évek horror-újracsomagolásai: sok metahumor, kacsintgatás, ironikus idézgetés, de nulla feszültség.

A rendező Jennifer Kaytin Robinson (Bosszúra készen) nem akarja, vagy nem tudja mélyíteni az eredeti film témáit, és bár a film végén úgy próbálja csavarni a történetet, hogy még érdekes is legyen, inkább csak azt érezzük, mikor lesz már vége ennek. A szereplők ma is ugyanazt a bűntudatot cipelik, de a film inkább csak félbehagyott ötletekkel, öncélú utalásokkal és mémgyanús egysorosokkal akarja kitölteni az időt. Bár az új szereplőgárda menő, az eredetihez hasonlóan leginkább a pillanatnyi popkulturális relevancia miatt emlékezhetünk majd rájuk. Chase Sui Wonders egész korrekt alakítást nyújt, de senki sem közelíti meg Sarah Michelle Gellar legendás alakítását. Az új srácok (Tyriq Withers és Jonah Hauer-King) főleg csak a helyes fiúk képét festik a dögös csajok oldalán, de semmi karizmájuk, Sarah Pidgeon karakterénél pedig a megjelenése pillanatában sejthető, mire megy ki a játék vele.

Az új film véresebb, mint az eredeti, de a rendezőt nem érdekli, hogy igazán félelmetessé tegye a sztorit és a gyilkost – inkább trendi akar lenni, mint ijesztő. A történetben helyet kap egy true crime podcast-mániás, TikTokra termett szőke lány, és Addison Rae zenéje szól a stáblista alatt – a végtelen önirónia, mémre utazás és „slay queen!”-hangulat uralja az egészet. Az egyetlen őszintén jó húzás az, hogy a főhős biszexualitását abszolút természetesen mutatja be a film – ez végre nem didaktikus vagy direkt, hanem kész tényként közli, ahogy lennie kell. Kár, hogy ez az egy apróság elveszik a cinikus, önismétlő popkulturális bazárban.

VERDIKT

A végére akad ugyan egy-két váratlanabb fordulat, de ez már nem menti meg a filmet. A Tudom, mit tettél tavaly nyáron legújabb része túlságosan önmagával, önironizálással és nosztalgia-nyalizással van elfoglalva ahhoz, hogy bármilyen valódi horrorélményt kínáljon. Pontosan olyan, mint aminek tűnik: önismétlő, fárasztó és üres. Hiába próbál ikonikus lenni, inkább csak nevetséges. Ha egy horror franchise már ennyire önmaga paródiája, ideje lenne tényleg hagyni, hogy visszazuhanjon a tengerbe.