x
Kritikák

Trónok harca – Sárkányok háza 1. évad 1. rész kritika

A Sárkányok háza még az eredeti Trónok harcától is jobb lett?

Trónok harca – Sárkányok háza 1. évad 1. rész kritika
  • Publishedaugusztus 30, 2022

Nem telt el sok idő a Trónok harca fináléja óta – viszont ez nem is számít annyira, ha abból a szemszögből nézzük, hogy mekkora csalódást okozott mind az egyszerű nézőnek, mind a hardcore, a kezdetek kezdete óta jelenlévő rajongóknak. A seb túlzottan mély, sokáig az is marad, és joggal. Egy évtizedek óta futó könyvsorozat, és 6 évadnyi kiváló televíziós széria lezárását oldották meg összecsapott cselekménnyel, erőltetett történetszálakkal, és egy amolyan “csak tudjuk már le” mentalitással. Hogy mi volt ennek az oka, az valószínűleg örökké (vagy legalábbis nagyon sokáig, talán az első tényfeltáró riportig/interjúig/filmig) rejtély marad. Azt viszont tudjuk, hogy innen visszapattanni nagyon nehéz. A Sárkányok háza ezzel próbálkozik meg, és egyelőre még szkeptikusak vagyunk – lehet ez jó is, és lehet ez rossz is, és fulladhat totális érdektelenségbe is.

Sárkányok háza

Nem nagyon számít, ha nem követtük az eredeti sorozatot, hiszen jelen történet körül-belül kétszáz évvel a Trónok harca előtt játszódik, és a Targaryen család ügyes-bajos dolgait igyekszik feldolgozni, betekintve belső viszályaikba, hatalmi harcaikba. A készítők szándéka már az első résznél is nyilvánvaló – ezúttal érezhetően szűkebbre van véve a fókusz. Nincs nyoma a számtalan háznak és földrajzi tájegységnek Westeroson, pusztán csak említés szintjén ismerhető fel itt-ott pár régi, ismerős név. A döntés üdvözlendő: akik még esetleg nem próbálkoztak meg az anyasorozattal (ha van olyan ember még egyáltalán), azok itt most tiszta lappal indíthatnak. Talán egy kicsit kevésbé csapongó, fókuszáltabb sorozaton keresztül kapnak majd betekintést Westeros valóban gazdag és izgalmas világába, mely jó “kapudrog” lehet ahhoz, hogy aztán rákapjanak majd az eredetire, no meg a számtalan, még csak tervben lévő spin-offra is. S habár azért kiderül, hogy az írók nem szeretnék ha túlzottan távol keverednénk a már jól ismert blockbustertől (egy-két mondat, pár történetvonal igyekszik minket biztosítani, hogy itt most Daenerys családjának viszontagságait láthatjuk majd), a felütés egyelőre meglepően üdítő és friss.

Minden más szempontból a sorozat hozza az átlagos, hétköznapi Trónok harca hangulatát. A nyitány felvezet jó pár, egymásra acsargó tekintettel bámuló családtagot, pár külső szemlélőt, barátságokat, szövetségeket és még csak éppen bimbódzó, vagy már teljes mértékben virágzó ellentétet. A történet középpontjában az éppen fénykorát élő Targaryen család utódlása áll – pontosabban a dilemma, hogy vajon lehet-e a királynak női utódja. Miután a király, Viserys Targaryen fiúgyermek híján lányát, Rhaeneryst teszi meg trónörökössé, a levegőben a labda – vajon elfogadja-e ezt a felállást a Hét Királyság és a Királyvár körül legyeskedők, vagy cselszövés, háborús viszály és intrika lesz belőle? Akik ismerik az alapművet, szerintem tudják is a választ a kérdésre.

Amellett, hogy az alapfelállásban ugyanolyan jól működik a széria, a produkciós értékek mintha nőttek volna a korábbiakhoz képest. Már az első rész felvonultat elképesztően látványos lovagi tornát, több sárkányt, csodálatos díszleteket, legyen szó VFX-ről vagy éppen valódi, felépített helyekről. Szinte süt a filmből a pénz, a rászánt gondoskodás és odafigyelés. Ez az, ami valamilyen szinten feljebb emeli ezt a próbálkozást, mint az elődje. Itt már a kezdetektől érezzük, és éreztetik velünk, hogy magas szintű, rettentő nagy hátszéllel rendelkező produkcióról van szó. Szinte minden jelenetből ragyog annak nagyszabású jellege.

VERDIKT

Mindent összevetve tehát egy rossz szó nem érheti a Sárkányok házát – ezen a ponton már be is rendelték a következő évadot, hiszen a nyitány az HBO és az HBO Max legjobb premieradatait hozta, így a siker borítékolható. Ha ez eddig kérdés volt, akkor megnyugodhatunk (a Warneres EP-kkel együtt). Az a kérdés viszont, hogy sikerül-e elfelejtetni az új alkotásnak a régi által okozott sebeket, még mindig a levegőben lóg. Talán így a végén már kijelenthetjük, hogy annyira rossz nem lehet a végeredmény – hiszen az első részből érződik a próbálkozás, az akarat és a minőség. MInden figura ott a sakktáblán, minden eszköz az alkotók kezében. Pusztán arra kell figyelniük, hogy ne menjenek annyira félre, mint korábban, tiszteljék az alapanyagot, és legalább feleannyira sikerüljön eltalálni az egyensúlyt, mint azt korábban sikerült. Akkor már nyugodtabbak leszünk.

Written By
Orosz Ferenc

Filmes újságíró, hazai és külföldi kiadványoknál egyaránt. Általában kritikákat közlök, valamint filmfesztiválokról tudósítok. Emellett filmesként is tevékenykedem, többnyire írói/rendezői pozícióban.