A The Last of Us második évadának fináléjában van egy pillanat, amikor azt éreztem, hogy Craig Mazin és Neil Druckmann, a sorozat két alkotója szórakozik legjobban. Egy elhagyatott könyvtárban járunk, amikor a kamera egy falfestményre vág, s megpillantjuk a következő feliratot: „Minden történetnek van tanulsága – csak meg kell találni.” Az évad során voltak olyan epizódok, amikor tényleg úgy tűnt, hogy sikerül átadni, miről szól valójában ez az évad. Talán arról, hogy már késő, a világot nem lehet megmenteni, de ha valakinek egy kicsit jobbá tudod tenni az életét, akkor már nyert helyzetben vagy. De aztán jöttek megint a hosszú, gyönyörű, de üresen kongó jelenetek a rossz színészi játékkal, a zűrös karakterdöntések és az érzelmileg semmitmondó drámák.
Az HBO sorozatadaptációjának új évada technikailag továbbra is parádés, bár voltak rossz kreatív döntések. Képi világban minden a helyén van: a látvány lenyűgöző, a színészek többnyire profik szerepükben, és érződik a gondos kivitelezés. Érezhetően többet költött az HBO a folytatásra, de mégis hiányzik belőle valami emberi, valami, amitől igazán lehetne szeretni a második felvonást. A sorozat mindig is több akart lenni, mint egy videójáték-adaptáció. Az első évadban Joel (Pedro Pascal) és Ellie (Bella Ramsey) kapcsolata, és Joel végső döntése – amikor megöli a Tűzbogarakat, hogy megmentse Ellie-t, s ezzel megfossza az emberiség egyetlen esélyét a gyógyulásra – olyan morális kérdéseket vetett fel, amelyek ritkán jelennek meg ekkora erővel egy televíziós sorozatban. A szeretet itt nem megváltást, hanem önzést hozott – és ez az önzés mérgezőbb volt, mint bármely fertőzés. Nem csoda, hogy a második évad fókuszába az igazság témája került.
Az új évad elején Joel és Ellie hazugságban élnek, a férfi nem mondja el az igazat a lány múltjáról, miközben Salt Lake Cityben feltűnik egy új szereplő Kaitlyn Dever alakításában, aki bosszút esküszik az elesett Tűzbogarakért. „Amikor megöljük, lassan tegyük” – mondja Abby Joelt emlegetve. Öt évvel később Joel és Ellie még mindig Jacksonban élnek, de kapcsolatuk megromlott. Ellie most töltötte a 19-et, Jackson városában él, ahol Joel is próbálja rendezni vele a kapcsolatát – kevesebb sikerrel. Ellie barátai közt ott van Dina (Isabela Merced) és Jesse (Young Mazino), de Joelhez fűződő viszonya fagyos, és hogy miért, azt sokáig nem tudjuk meg. Joel közben – meglepő módon – terápiára jár, ahol a Catherine O’Hara által alakított Gail próbálja megfejteni a múltjának árnyait. És ezzel el is indul a klasszikus bosszútörténet – zombik helyett most az emberek válnak egymás ellenségévé.
A sorozat legjobb pillanataiban Druckmann és Mazin láthatóan próbálják kibontani Ellie belső vívódását – vajon elkerülheti-e ugyanazokat a hibákat, amiket Joel elkövetett? De ritkán éljük meg ezeket a pillanatokat, és gyakran leegyszerűsíti az üzeneteit, és túl direkt módon nyomja le a torkunkon az örök igazságot: „Szemet szemért, és az egész világ megvakul.” Emellett érezhető, hogy a második évad sokkal rövidebb lett a kelleténél. Míg az első kilenc epizód lefedte az egész első játék történetét, itt a hét rész csak a narratíva felét adja vissza, és a lehető legrosszabb pillanatban megyünk szünetre. Olyan gyorsan történik minden a hetedik részben, hogy sok nézőnek talán csak utólag esik le: ez volt az utolsó rész. A sorozat saját népszerűségnek esett áldozatul. A második évad hasonló cipőben jár, mint a Netflix saját gyártású Nyerd meg az életed második szezonja – ahelyett, hogy lezárna egy történetet, inkább elnyújtja, hogy több tartalmat préseljen ki a franchise-ból; és közben elveszti a fókuszát arról, amiről valójában szólt a videójáték.
Hiába játszik jól Pedro Pascal, Jeffrey Wright, Catherine O’Hara vagy Kaitlyn Dever, Ramsey játéka mellett nehéz elmenni szó nélkül, s az évad alatt nyújtott színészi játék rányomja bélyegét a többi szereplőre is. A szereplőgárda nagyon erős, kár érte, hogy Ramsey alakítása nem hozza azt, amit az első évad után sokan vártak, és Ellie a képernyőn régi önmaga: üres, sablonos és nehéz azonosulni a lánnyal. A sorozatot a mellékszereplők mentik. Gabriel Luna nagyobb teret kap Tommyként, Young Mazino remekül hozza Jesse karakterét, de az évad legnagyobb sztárja egyértelműen Isabela Merced, aki Dinát játssza. Ha egyetlen dolgot kéne kiemelnem, ami miatt megéri nézni a második évadot, akkor Dinát ragadnánk ki, akiért tényleg érdemes végigmenni ezen az érzelmileg sivár évadon. Merced életet és humort visz a jeleneteibe, és valósággal beragyogja a képernyőt. Ő az, aki tényleg élettel tölti meg ezt a sorozatot. Talán a sorozat készítői is rájöttek menetközben, hogy Ramsey képtelen egyedül megbirkózni a feladattal. Ellie akkor működik, amikor nem egyedül van képernyőn, hanem osztozik valakivel, legyen szó ellenségről vagy barátról. Gondoljunk csak az évad utolsó néhány képsorára, amikor Devert csak néhány percre tűnik fel, de abban a pár jelenetben nagyobb átéléssel adja vissza a videójáték másik főszereplőjét, mit Ramsey egész évad során. Ha valakiért várjuk a harmadik évadot, akkor Abby az.
VERDIKT
A The Last of Us második évada technikailag kifogástalan, de érzelmileg üres. A fő történetszál sokszor megbicsaklik, nem sikerült kibontani a karaktereket és átadni a történet, hogy miről is szól valójában a Naughty Dog játéka. Bella Ramsey csalódás Ellie szerepében, viszont Merced és néhány mellékszereplő a hátukon viszik ezt a csapnivaló második évadot. Ha csak egyvalakit akarsz látni, aki tényleg életet lehel ebbe a komor világba, akkor Dina miatt érdemes belevágni. Ő az igazi szíve ennek az évadnak – és talán az egész sorozatnak.
