A Watch Dogs széria igen kacskaringós utat járt be az első rész bejelentése óta. Amikor a 2013-as E3-on először lerántották a leplet a játékról, sokak között én is nagyot markoltam a karfámba és csak elhaló hangon csúszott ki a számból egy döbbent “aztak*rva”. Sokan, vagy inkább mondhatnám, hogy szinte mindenki szereti a nyílt világú, zsáner definiáló Grand Theft Auto sorozatot. És szinte minden egyes fejlesztő meg is próbálta már elkészíteni saját változatát az alapformula alapján. Ez volt akinek nagyon nem jött be, de számos esetben kaptunk olyan cuccot is amit a mai napig emlegetünk, csak hogy a Saints Row, vagy éppen a Watch Dogs sorozatot említsük meg.
És mondhatjátok, hogy a Watch Dogs első része és marketingkampánya hazudott az arcunkba, de végeredményben nem volt rossz játék. A második részre pedig a fejlesztő és a kiadó olyan mértékben hallgatta és fogadta meg a játékosok véleményét, hogy egy ténylegesen élvezetes anyag keletkezett belőle. 2020 őszére pedig meg is érkezett a sorban a harmadik epizód. Mely ezúttal maga mögött hagyja Chicago-t és San Franciscot, az egész észak-amerikai kontinenst és kicsit közelebbi vizekre evez. A nem is olyan távoli jövőben vesszük fel a fonalat, a második részben történtek után, Európa egyik meghatározó fővárosában, Londonban. “Igen, Londonban. Nem ismerős? Sült hal, Tom Jones, délutáni tea, rossz kaja, még rosszabb idő, kib*szott Mary Poppins… LONDON!” Az Egyesült Királyság és azon belül is Anglia fővárosa lesz ezen epizódban az igencsak terebélyes játszóterünk.
Igyekszem a spoilereket a lehető legjobban kerülni, mert vannak nagyon szórakoztató elemek a történetben és már eleve egy olyan felütéssel indít amit vétek lenne előre lelőnöm. A cselekmény tehát London városában játszódik, ahol is a helyi Dedsec ág vígan próbálja megakadályozni terroristák térnyerését. Ennek során kapnak egy hatalmas pofont és míg egy darabig rejtőzködnek, az átmeneti káoszt egy félkatonai szervezet kihasználva erős befolyást szerez a város vezetésében. Ez egészen odáig fajul, hogy a fővárost ők ellenőrzik különböző ellenőrzőpontok, felfegyverzett alkalmazottak és drónok segítségével. Valamint teljes hozzáférésük van a rendkívül jól kiépített megfigyelőrendszerhez is. Ennek folyományaként elég kevés dolog van, amiről nem tudnak vagy tudhatnak.
Célunk a történet göngyölítése során nem lesz más, mint az említett és a közreműködő elnyomókat térdre kényszeríteni és felszámolni. Persze ezen célunk legfőbb érdeke London lakóinak függetlenségének visszaállítása. Természetesen ahogy az a korábbi részekben, úgy most is hacker üzemmódban fogjuk ezen tevékenységünket elvégezni, kihasználva technológia és az attól való függés adta lehetőségeket. Az aprócska időbeli ugrás azonban lehetővé tette a készítőknek, hogy egy kicsit erősebben automatizált Angliát tárjanak elénk. Ennek minden pozitívumával és negatívumával egyetemben. Azt viszont már az elején leszögezném, hogy a térkép vagyis inkább a játékbeli GPS-ünk pontossága hagy némi kívánnivalót maga után. Finoman szólva sem egy pontos darab.
Az egyik legszórakoztatóbb újdonság, hogy az eddig is jelen lévő mesterséges intelligencia ami a korábbi részekben is monitorozta és gyűjtötte az adatokat egy kicsit továbbfejlesztve csatlakozik a csapatunkhoz. Ezt úgy kéretik elképzelni, mint egy személyi asszisztenst, amit a helyi hekkerek saját képükre formálnak. Folyamatosan fogjuk tartani vele a kapcsolatot, feladatokat is tőle kapunk majd a fősodorban. Külön megjegyezném, hogy elég szórakoztatóra sikerült a karaktere, gyakran fogunk jókat derülni különböző elmés beszólásain vagy elméletein, melyeket az adott szituációval kapcsolatban oszt meg velünk és társainkkal.
A másik hatalmas újdonság mellyel a Ubisoft próbálja számunkra eladni az új játékát, az a lehetőség, hogy az összes szembe jövő karaktert beszervezheted. Ez a vállalás pedig nem ígér kevesebbet, mint, hogy minden egyes szembe jövő, gép által irányított karaktert kipróbálhatunk. Nagy feladatnak tűnik, szinte már lehetetlennek gondoltam, de valóban működik és úgy ahogy azt elképzeljük. Meglátunk egy szimpatikus arcot, aki egy párbeszéd során tudtunkra hozza mi nyomja a szívét. Majd ezt a feladatot elvégezve, beáll a csapatba, akik közül bármikor válogathatunk kedvünkre. A játékban elérhető a permadeath rendszer, melynek bekapcsolása esetén, az elhalálozó karakternek örökre búcsút kell mondanunk. Azonban ha ezzel nem kívánunk élni, csak egy adott időre kell nélkülöznünk a kiesőt. A karakterek nagyon változatosak és elég sokáig kell őket gyűjtögetni, hogy ismétlődést fedezzünk fel.
Az irányítás a klasszikus, minden egyes hasonló játékban megszokott és lefektetett alapokat követi. Teljesen jól is működik, azonban ahogy a sorozat korábbi részeiben, úgy az itt sem a legjobb az utcai járművek fizikája. Kicsit olyan a viselkedésük mintha nem lenne a járműveknek súlya, főleg a személyautókra gondolok. Gyakran futunk olyan manőverekbe egy-egy üldözés során, melynek láttán az lesz az érzésünk, hogy a kocsik kasznija papírból van és csak lebegnek az út felett. Emellett számomra kicsit zavaró, hogy nem lehet nézetet váltani, zavaró az alap közeli kamera. Jobb lett volna egy távolabbi, ha már harmadik személyben követ minket. De annak ellenére, hogy én személyesen azt a nézetet preferálom a stílusbeli alkotásoknál, másnak éppen egyéb nézet fog hiányozni.
London városának modellezése nagyon meggyőző lett. Számtalan a valóságban is ismert helyszínt fogunk bejárni a kaland során. Sajnos valós összehasonlítási alapom nincs, de az általam is ismert helyszínek tökéletes másolatának tűnnek valós megfelelőiknek. Itt megemlíteném, hogy remekül hozták a városra jellemző szűk tereket, utakat és különböző negyedek sajátos építkezési motívumait. A megjelenítés pazar és a hatalmas bejárható tér ellenére szinte rezzenéstelenül futott egy Xbox One X-en a teszt ideje alatt. Előfordul képszakadás nagyobb sebességnél, de nem volt őrülten zavaró. A grafikát éltetve nem mehetek el a dinamikus időjárás és napszak változás mellett sem. Melyek szépen ciklikusan halad és tényleg meseszépen ad hozzá a mindennapjaink éléséhez a virtuális London utcáin.
Ejtsünk azért szót a játékban található audióélményről is, ami szépen teszi is a dolgát. Néha előfordul néhány beakadt vagy rosszkor elhangzó dialógus, esetleg hangeffekt, de semmi komoly gonddal nem találkoztam. A legzavaróbb hanghiba ami feltűnt, az az, hogy néha járműbe ülve nem indul el a zene, annak ellenére, hogy a beállítások alapján kellene és ilyenkor hiába nyomogatjuk a megfelelő gombokat, csak egy ki- és beszállás segít, de ez legyen a legnagyobb gond. Mindemellett fontos szót ejteni az angol kultúrkör kapcsán a zenéről. Szerencsénkre ezt sem vették félvállról a készítők és az elmúlt cirka 20 évből olyan komoly válogatást tettek össze nekünk, aminek hallatán mindenki elégedett lesz. Van itt minden ami a brit mainstream-ben elhangzott a közelmúltban brit poptól kezdve, a grime-on és az elektronikus zenén át, egészen a klasszikusokig.
VERDIKT
Összességében a Watch Dogs: Legion egy jól sikerült játék. Nem reformálja meg a stílust, de amiket ígért és vállalt azokat maradéktalanul teljesíti. A játék élvezetes és szórakoztató, a fősztori cirka 20-25 óra alatt teljesíthető, de mire Londont teljesen felszabadítjuk valószínűleg ennek számnak a sokszorosa is bele fog szaladni a játékba, a megannyi mellékküldetés és összegyűjthető tárgy miatt. Jól látható, hogy a Ubisoft a sorozat készítése során megfogadja a jótanácsokat és azokat folyamatosan beépíti az újabb epizódokba. Ahogyan a második rész jobb volt az elsőnél, úgy a harmadik is érezhetően jobb lett. Érződik a rengeteg befektetett munkaóra, hogy valóban törődtek a cuccal és nem csak futószalagon tolták elénk, mint azt olyan sokszor tette már meg velünk a kiadó. A Watch Dogs: Legion egy igazán szórakoztató cucc lett mely önállóan is remekül megállja a helyét a többi résztől függetlenül, bátran ajánlom bárkinek.
Szólj hozzá!