TESZT: Raji: An Ancient Epic

Mesés kelet a nappaliban.

Mi alapján ítélünk, amikor egy videojátékról mondunk véleményt? Természetesen rengeteg faktor van és ahány ház, annyi szokás – mindenki más szempontok alapján dönt. Abban viszont megegyezhetünk, hogy az egyik legfontosabb ismérv a setting, vagyis hogy hol, mikor, milyen környezetben és milyen szereplőkkel játszódik a játék. Akad jó pár túlhasznált téma (nem akarok példákat sorolni), ezért üdítő amikor valami mást, nem a megszokottat kapjuk, vagyis már ettől is lehet izgalmas egy új cím.

Például viszonylag ritka, hogy valaki indiai folklórt dolgozzon fel, de hát ki mástól is várhatnánk ezt leginkább, mint egy indiai indie (nem tervezett spéci alliteráció) fejlesztő csapattól. A Nodding Heads Games 2017 elején állt munkának, mindössze hat fővel a fedélzeten, de a végére sem hízott a létszám 13 fölé. Viszonylag döcögősen indult a munka, annak ellenére (vagy talán pont ezért?), hogy eredetileg a Square Enix Collective részeként figyelhettünk fel a Rajira. Aztán egy sikertelen Kickstarter kampány után csak a csend következett és utólag is csak annyi derült ki, hogy nem volt egyszerű dolguk a srácoknak, hogy konzolokra átültessék az eredetileg PC-re kigondolt játékot.

No de hagyjuk is a zavaros múltat, majd három évvel később a játék elkészült és milyen jó hogy így történt. Ha a stílusát meg kellene határozni, akkor egy ügyességi, platform, akció-kalandról beszélhetünk. Ami nem is csoda, tekintve hogy a készítők a Bastiont és a Journeyt jelölték meg elsődleges ihlető forrásként, de olyan címek is hatottak rájuk, mint a God of War, az Ico, a Brothers: A Tale of Two Sons, vagy a Dark Souls.

A Raji: An Ancient Epic ügyesen kevergeti, hogy milyen nézőpontot használ – néha izometrikusat, néha pedig oldalról, vagy hátulról láthatjuk a főhőst, Rajit. Az viszont általános, hogy mindig madártávlatból szemléljük az eseményeket, ami jól áll a játéknak. Már csak azért is, mert rengeteget belátunk a rendkívül szépen kivitelezett környezetből és ez a folytonosságra sincs negatív hatással, vagyis nem kezd el szaggatni hevesebb akciók közepette sem.

Mivel elég rövid, mindössze 4-5 órás kalandról van szó, a sztoriról inkább csak az alapokat árulnám el, hogy maradjon miért leülni elé (persze már magában a játékmenet és a kivitelezés miatt is megéri). A cirkuszi akrobataként dolgozó fiatal leány- és fiú testvért, Rajit és Golut marakodó démon hordák és az istenek háborúja választja szét, ezért a piros ruhában tündöklő Raji útnak indul, hogy kisöccsét kiszabadítsa a gonosz Mahabalasura fogságából. A történet a hindu és balinéz mitológiából merít és az átvezetők pahari festmények stílusában ismertetik meg velünk a történéseket. Olyan mintha egy megelevenedett árnyjátékot látnánk, hangulatos körítést adnak a képsorok, valamint a profi narrálás.

Az igazi látvány azonban maga a játék, mint azt már említettem. A készítők nem fukarkodtak a színek használatával, így igazán színes élményben lesz részünk, de a környezet, az ellenfelek mind részletesen és szépen kidolgozottak, öröm a képernyőre nézni. Amikor nem szaladgálunk, ugrálunk, vagy egyensúlyozunk oszlopokon ugrálva, akkor jól kivitelezett és adagolt aréna harcok szakítják meg a haladásunkat. Amint elérünk egy ilyen részt, pillanatok alatt lekerítődik egy rész, amelyet nem hagyhatunk el, csak annak árán, ha minden ránk törő csúnyaságon felülkerekedünk.

A játék nagyon jól adagolja a tempót és fokozatosan vezet be a harcba, hogy a végére minden csínját-bínját elsajátítsuk. Alapvetően három nagy szegmensre lehet osztani az utunkat és mindegyik elején kapunk egy-egy új fegyvert. Egy dárdát, egy íjat és egy kard plusz pajzs kombót (lesz egy negyedik is a legvégén, de ez legyen meglepetés). Lesz időnk ezek támadásait és lehetőségeit kiismerni, sőt fejleszteni is saját kényünk kedvünk szerint. Nem vagyunk arra kényszerítve, hogy mindegyik eszközt használjuk, de bizony lesznek szituációk, amikor egy lőfegyver, és lesznek amikor egy közelharci darab lesz inkább hasznunkra. Az ellenfelek energiáját egy ügyes húzással a körülöttük lévő kis vonalakból (és azok színéből) láthatjuk, amikor pedig már kevés van nekik, ki is végezhetjük őket, ami azért hasznos, mert így energiát nyerhetünk vissza. A harchoz rengeteget hozzáad, hogy aktívan használhatjuk a környezetünket: lendületet nyerhetünk az oszlopok körül forogva, vagy egy falra felfutva hátraszaltóból sújthatunk le az ellenfelekre.

A kalandot logikai feladatok is színesítik, ilyenkor van idő kicsit kifújni magunkat a harcok intenzitásából. Van hogy egy-egy képet kell kiraknunk az egyes szeletek forgatásával, vagy ugyanezt a feladatot különleges mitikus szobrokkal kell megtennünk, immár térben. Jutalmul emlékképeket kaphatunk, vagy a sztori kap kicsit több hátteret. Ugyanezt a funkciót látják el a hatalmas, színpompás festmények is, amelyek előtt megállva kaphatunk némi gyorstalpalót a már említett hindu mitológiából.

A játék tartogat ugyan izzasztó kihívásokat, a főellenségek is ötletesek, de kellő kitartással nem jelent leküzdhetetlen akadályt. A fixen mozgó kamera talán elsőre szokatlan lehet, de alapvetően nagyon jól követi a főhőst és egy idő után nem is akarjuk már ösztönösen forgatni a nézőpontot magunktól (ha pedig valahol van valami érdekes, akkor úgyis elég közel menni és magától ráfordul a kamera). Egyedül az apróbb bugok kapcsán tudok negatívumokat mondani, bizony előfordult, hogy valahová beakadtam, ahonnan nem tudtam kijönni, vagy hogy eltűnt egy ellenfél, de a játék nem érzékelte halottnak, így a semmi ellen kellett küzdenem. Sajnos ilyenkor még meghalni sem feltétlenül egyszerű, a játéknak pedig egyszerűen nincs főmenüje (egyből a gameplayhez érünk első betöltéskor), így ilyen esetben marad a teljes restart.

VÉGSZÓ

A Raji: An Ancient Epic már magáért a látványért megér egy végigjátszást, de szerencsére nem csak szép, hanem tartalmas is. A spanyolviaszt ugyan nem találja fel, de ügyesen ötvözi más játékok bevált elemeit akár a platform, akár a harci részeket tekintjük. A Switch változat sok kritikát kapott performance problémák miatt, de részünkről az Xbox One változattal semmi gond nem akadt, a pár apróbb bugot leszámítva. A játékot kortól és beállítottságtól függetlenül mindenkinek jó szívvel ajánlom, pláne ha csípik ezt a stílust (nekik kötelező), ha pedig nyitottak vagyunk idegen kultúrákra, akkor az pedig egy hatalmas plusz.

Total
0
Shares
Previous Article

Újabb dögös részlet érkezett a Marvel's Spider-Man: Miles Moralesből

Next Article
Creed

A Creed 3. főszerepe mellett még a rendezést is elviszi Michael B. Jordan?

Related Posts
Wide Screen YouTube