Gyakran megesik, hogy ismerősök, akik frissen vásároltak konzolt megkérdezik, hogy milyen játékokat tudnék ajánlani nekik. Ezen belül is legjobban az a téma szokott előkerülni, hogy mit lehet esetleg barátnővel, baráttal, gyermekkel, egyszóval közösen játszani. Szerencsére gazdag a választék ezen a fronton is, de igen gyakran (gyakorlatilag az elsők között) szokott felmerülni az Overcooked játékok címe. Már csak azért is, mert egy igazi próbatétel. Aki játszott bármelyikkel is, esetleg a kiegészítőkkel, az tudja miről beszélek. Kőkemény összjáték szükséges a felek részéről és akár a vérig sértődésig is fajulhat a dolog, ha esetleg nem jön létre a harmónia a játékosok közt – de ne szaladjunk ennyire előre.
A sorozat egyik tagja sem mai darab, egyik 2016-ban, a másik 2018-ban jelent meg és mindkettőt egy rakás kiegészítő követte. Egyes részekkel szinte már biztosan sokaknak volt lehetősége találkozni, hiszen szerepeltek mind a PlayStation Plus, a PlayStation Now, de a Game Pass kínálatában is. A meglepetés bomba viszont idén nyáron robbant, hogy készül egy remaster, amely mindkét részt és az összes hozzájuk megjelent DLC-t tartalmazza. Kicsit mi is szkeptikusak voltunk a dologgal kapcsolatban, hogy mindennek van-e létjogosultsága, pláne ennyi idő távlatából, illetve hogy a remaster ebben az esetben nem csak annyiban fog megnyilvánulni, hogy fentebb tolják a felbontást (csak zárójelben jegyzem meg, hogy még így is el tudták volna bőven adni, egy megfelelően belőtt árcímkével).
Szerencsére a Team 17 (kiadó) és a Ghost Town Games (fejlesztő) erősen ránk cáfolt. Nem a kényelmes receptet követték, hanem teljesen megújították mind a játék engine-jét, mind a két epizód grafikáját. A végeredmény, hogy immár 4K-ban és 60 FPS-sel lehet tolni az Overcooked-okat, az egyetlen talán csalódást okozó faktor a történetben, hogy csakis az új generációs konzolokon (PS5 és Xbox Series gépek). Mondjuk ha belegondolunk, van ráció a dologban, hiszen aki akarta, az alapjátékokat már letolta ezerszer, az igazi komoly vérfrissítést pedig így lehetett meglépni. Ugyanis mint már említettem, a változás nem csupán a felbontásban és a képfrissítésben keresendő.
A játék grafikája is sokat változott (aki elsőre azt mondja, hogy “de hát olyan mint volt” – az töltse be a kettőt egymás után és garantáltan meg fog lepődni). A kissé idétlen, de bájos képregényszerű stílus ugyan maradt (miért is változott volna, hiszen a játék szexepiljét adja), de szinte minden újra lett rajzolva, szebbre lett húzva. Látványosabb effektek kerültek be, például a hajós pályákon szépen hullámzik a víz és még számos látványelem fog minket lenyűgözni abban a pár szabad másodpercben, ami majd akad. A nézőpont is kicsit messzebb került, amivel kicsit jobban tervezhetővé vált a manőverezés. Egy dolog nem változott: a játékmenet. Nemcsak hogy pontosan ugyanazt kell csinálnunk, mint az elődökben, hanem pontosan ugyanazokat a pályákat kapjuk, csak felújított formában. Aki most kicsit csalódottan érzi magát, annak azt is eláruljuk, hogy új tartalom is van, szám szerint 7 pálya, ami ugyan nem sok, de talán némi vigaszt jelenthet.
De hogy mit is kell csinálni az Ovecookedban? Ha valaki esetleg valóban nem tudja, az már a videókból és a képekből meríthetett némi információt, de akkor dióhéjban: Őrült szakácsokat irányíthatunk majd, akik fifikásan berendezett konyhákban kell hogy időre elkészítsenek egy-egy ételt. Adott pár összetevő, amiket fel kell dolgozni (vágás, pucolás), aztán el kell készíteni valamilyen formában (főzés, sütés, keverés), végül az egészet összeállítani egy egésszé és kiadni a türelmetlenül várakozó kuncsaftoknak. Olyasmi, mintha az ősrégi Tapper ötletét turbózta volna fel valaki, csak itt azért jóval több dolgunk lesz, mint lökni a sört.
A változatosabbnál változatosabb pályák igazi kihívást jelentenek, hiszen időre is megy a dolog, valamint a teljesítményünk is osztályozva van a klasszikus három csillagos felállásban (ezek nyitják meg a kaput a továbbhaladáshoz a későbbiekben). A formulán csak annyit változtattak a készítők, hogy beraktak némi könnyítést a kezdők kedvéért (ez az Assist Mode megengedőbb feltételekkel – igaz így bizonyos trófeákat nem kaphatunk meg). Valamint van minden pályán lehetőségünk végtelen (tét nélküli) gyakorlásra, továbbá a hardcore rajongók kedvéért Survival lehetőség is bekerült.
A hab a tortán viszont egyértelműen a multiplayer lehetőség bővítése. Eddig jobbára couch co-op volt a játék, vagyis inkább a local multi lehetőségét nyújtotta a két alapjáték (igaz PlayStationön a Share Play kapcsán lehetett azért haverokkal közösen nyomulni, még akár a játékkal sem kellett rendelkezniük). Mostantól viszont rendes multi került bele, vadidegenekkel mérhetjük össze a tudásunk, vagy akár küzdhetünk mellettük vállvetve (csakis rajtunk áll).
A fejlesztési időbe (és energiába) még az is belefért, hogy a Ghost Town Games gondolt a fogyatékkal élőkre, így skálázható a UI, diszlexia barát szöveg és színvakoknak szóló segítő opciók is kerültek a játékba, így tényleg elmondható, hogy valóban kitettek magukért a srácok, hogy minél szélesebb kör tudjon elmerülni a kulináris élvezetekben.
VERDIKT
Az Overcooked! All You Can Eat egy tipikus, de jó értelemben vett remaster. Pontosan ugyanazt kapjuk, ami az előző két játék tartalma volt, de abból mindent, az összes kiegészítővel. Cserébe viszont szépen felújítva, átrajzolva, továbbá 4K-ra és 60 FPS-re felkészítve az élményt. Már magában ezért megéri a beruházás, de az online multi új lehetőségeket hordoz magában, és az árcímke sem túl borsos (egy előző generációs játék áráért megkaphatjuk a teljes csomagot). A trófeavadászoknak további jó hír, hogy újra lehet kezdeni kedvenc hobbijukat, mert teljesen új jutalmakkal rendelkezik a felújítás. Már csak azt kell valahogy megoldanunk, hogy ne mondjunk a játékos partnerünknek olyasmit, hogy “hogy lehetsz ilyen szerencsétlen béna”. Hosszú jó kapcsolatokban tud ugyanis komoly mosolyszünet következni egy-egy nem jól sikerült parti után.
Szólj hozzá!