TESZT: Cloudpunk

Felhők felett.

Úgy gondolom nem leszek egyedül amikor azt mondom, hogy a cyberpunk stílussal valamikor a 2000-es évek elején sikerült szerelembe esnem Luc Besson máig kultikus és szerintem határozottan jól öregedett Ötödik elem című klasszikusával. A teljes utópisztikus világa és a 90-es évek legbetegebb képregényeire hajazó vizualitása lenyűgözött és magához láncolt valószínűleg egy életre. Emellett gyorsan belefutottam a másik nagy cyberpunk pofonosztásba mely nem volt más mint a Final Fantasy VIII. Ez olyan szinten taglózott le és betonozott be mint sci-fi rajongó, hogy azóta sem tértem magamhoz. És persze, hogy más médiumot is említsek, nem szeretném kifelejteni Ghost in the Shell című animét vagy a Szárnyas fejvadászt sem, ami erős inspirációként szolgálhatott jelen tesztünk alanyához is.

A Cloudpunk egy ízig-vérig cyberpunk anyag, annak minden egyes szépségével és a stílusra jellemző összes klisével egyetemben. Adott a szinte folyamatos sötétség, a repülő autók, az augmentációkkal feljavított emberek, androidok, és a szinte mindent felemésztő háború utószele annak minden következményével. Főhősnőnk Rania egy ilyen világ szülötte, vidékről költözik az egyetlen megmaradt metropoliszba, Nivalis-ba. A mindenét felemésztő adósság elől menekül, melynek hála semmije sem maradt, csak a remény, mely szerint itt végre nyugodtan élheti le életét. A városban töltött napja azonban azonnal munkával is telik, ugyanis egy helyi fuvarozóvállalat a Cloudpunk berkein belül fogja csomagok ügyes-bajos kézbesítését ellátni. A csomagkézbesítés során persze a város különböző polgáraival kapcsolatba kerülve persze egyéb kalandokban is lesz részünk, de nem akarom elspoilerezni az élményt. Azonban ajánlom, hogy az ilyen apróságnak tűnő dolgokra fordítsatok bátran időt és energiát, mert kellemes kis kalandok és érdekes történetek látnak ezek során napvilágot.

A játékmenet egyébként veszettül egyszerű, A-ból, B-be fogunk szaladgálni különböző csomagokat kézbesítve. Mindezt a már korábban említett Ötödik elem vagy a Szárnyas fejvadász stílusában repülő autónkkal. A helyszínekre érve azonban gyakran fogjuk elhagyni a gépjárművünket, hogy gyalogosan járjuk be az éppen kiszemelt szekciót. A város elég nagy, több különböző részre osztva. Ezen részek között kapukon keresztül tudunk utazni, ami sajnos töltéssel jár a konzol részéről és habár maga a töltési idő nem vészes hosszúságú, gyakran fogunk a térkép egyik végéből a másikba utazgatni így belefuthatunk egy kör alatt 4 vagy akár 5 töltőképernyőbe is, ami igen bosszantó lesz hosszútávon. A járművünk természetesen fejleszthető lesz és sérül is, valamint az üzemanyag is fogyóeszköz. Az ezekre fordítandó keretet óvatosan menedzseljük, mert ha minden egyszerre fogy el, izzasztóbb vagy hosszabb küldetés során, az bizony kellemetlen meglepetéseket szülhet.

A játék grafikája igen egyedi egyfajta pixelartnak mondanám, egy kis Minecraftos beütéssel. Nagyon szerethető és öröm ránézni. Mondhatnám, ha nem vetettem volna össze a többi változattal. A tesztet egy Xbox One X-en követtem el, azonban utólag ahogy nézem a PC változatot elég csalódott vagyok. Ugyanis a jelenleg legerősebb konzolon kb. ugyanazt a grafikát fogjuk kapni amit Switch-en. Sehol sincsenek a PC-s fény-árnyék effektek, se a tükröződés, de köd sem éppen azt a minőséget tükrözi ami ott láthatunk. Az egyszerűsített grafika ellenére sem fut One X-en olyan szépen és simán mint PC-n, hajlamos beszaggatni. Főleg a helyszínek közötti váltásoknál lesz zavaró. Amikor az “országúton” haladva, átérünk egy új városrészbe, a már említett kapukon a töltőképernyő után konkrétan mindig lemerevedett a játék. Ez elég zavaró, főleg annak fényében, hogy PC-n, egy közepes konfigon ez a probléma nem jelentkezik. Remélem egy későbbi frissítés a hibát orvosolni fogja, esetleg némi grafikai upgrade is becsúszik.

Nagyon fontosnak tartom megemlíteni, hogy a Cloudpunk magyar felirattal is élvezhető. A fordítás egész jól sikerült. Itt-ott akadnak azért hibák, de azok nem eget rengetők, inkább csak elírások vagy tévesen duplázott szavak. Ezek az élményből semmit nem vesznek el. Azonban egy fura hiba folytán a párbeszédek ismétlődnek és gyakran olyankor is lejátszódnak, amikor a kiváltó esemény meg sem történt. Ez különösen zavaró, tekintve hogy vannak szálak amiknél döntést hozhatunk, befolyásolva ezzel a cselekmény folyásának irányát. Példának okáért egy adott résznél döntésünkkel befolyásolhatjuk egy bizonyos karakter létét a későbbiekben. Én sajnos olyan döntést hoztam a jó szándékom ellenére, ami a karakter halálát okozta. Ennek ellenére amikor meglátogattam a helyet ahol nem kellett ott lennie, elsőre nem is volt ott. Azonban ha a köztes karaktert újra megszólítom lejátszódott az a párbeszéd is aminek akkor kellett volna, ha az említett karakter nem harap fűbe és ez így elég bénának hatott.

Az irányítás nagyon frankó, teljesen reszponzív minden és a hajónk is könnyedén siklik. Percek alatt ráérez az ember az optimális navigálás titkára. Ennek fényében bátran jelentem ki, hogy ez a cucc simán lehet irányadó a repülő autók városbeli irányításának mértékegységére. Nivalis kellően belakott, folyamatos a forgalom és simán úgy érezhetjük a közlekedést látva, hogy ez egy valós város. A mini térkép gyakran nem egyértelmű és ha mondjuk parkolni szeretnénk, hiába leszünk közel a lehetőséghez, az gyakran nem fog megjelenni. Így kénytelenek leszünk nyitni a nagyot és úgy navigálni. Ez nem egy nagyobb hiba, de egyszerűbbé tenné az amúgy nem túl evidens szituációkat. Annak ellenére, hogy a közlekedés valósnak hat, az npc-k azért nem lakják be ennyire szépen a várost. Noha sok van belőlük, interakcióra csak kevesen képesek, ebből lehet nem lett volna rossz növelni a számot.

Rengeteg ötletes apróság van azonban elhintve a cuccban, ami miatt sokkal szerethetőbbé válik az egész. Ilyen például hogy a pause képernyőn ugyan mi megállunk, de körülöttünk a világ tovább halad. A hátérben esik az eső, forognak a neon reklámok, járnak a vonatok és egyéb közlekedési eszközök. Nem tűnik ez soknak, de az ilyen és ehhez hasonló apróságok nagyon fel tudnak dobni egy monoton délutánt. És mindezek mellett folyamatosan valamilyen király synthwave vagy retro electro dallam megy a háttérben, ami páratlanul festi meg az atmoszféra hátterét. Plusz a sztori mellett olyan kis apró párbeszédek vannak elrejtve lépten-nyomon, amik elmélyítik a kapcsolatunkat a játékkal és egyszerűen nem akarjuk majd letenni a kontrollert.

VÉGSZÓ

Összességében a Cloudpunk egy nagyon élvezetes játék lett. Remek az irányítás, érdekes és látványos a grafika, bár ezt remélem majd utólag felhúzzák a PC-s szintre. Jók a hangok, passzolnak a muzsikák és a sztori is szuper. Persze mondhatjuk, hogy csak egy futárszimulátor, azonban van itt egy említésre méltó történet, rengeteg lehetőséggel és egy csomó rejtett extra küldetés, ami további betekintést enged ennek a nyüzsgő metropolisznak a mindennapjaiba. A Cloudpunknak azonban talán a legelbitorolhatatlanabb erénye, hogy kellemes kikapcsolódás nyújt. A történet nagyjából 10 óra alatt abszolválható és még pár belemegy mire mindent megcsinálunk, de ez alatt nem fogunk idegeskedni, maximum izgulni egy-egy szituációban. Aki viszont szereti a hasonló kellemes rekreációt kínáló címeket, az veszett jól fog szórakozni.

Total
0
Shares
Previous Article
Obi-Wan Kenobi

Ewan McGregor a The Mandalorian forgatása alatt próbálta fel újra Kenobi mester jelmezét

Next Article
Shuri

Shuri kitalálta, hogyan lehet újra vakandai szív alakú gyógynövényeket termeszteni

Related Posts
Wide Screen YouTube