TESZT: Chicken Police

Clawville-ben az élet nem fenékig kukorica…. akarom mondani tejfel.

Ha valaminek van stílusa, az már félsiker. No és a Chicken Police-nak van, elég csak a képekre vetni egy pillantást. Persze aki nyitott szemmel járt a gaming világban, régóta tudhatta hogy készül idehaza egy ilyen játék. A The Wild Gentlemen néven elhíresült fejlesztőcsapat a dokumentumok szerint 2018-ban verbuválódott (de nem kezdőkből, hanem az iparban már régóta dolgozó veteránokból), viszont a játék ötlete valószínűleg ettől régebbre eredeztethető, ugyanis a végigjátszás során nyithatunk meg olyan képet a galériában, ahol még 2011-es pixel art grafika tűnik fel.

A stílus azonban időközben megváltozott és egy fekete-fehér, igencsak minőségi fotómanipuláción alapuló látványvilágot kapott. No és ez az ami telitalálat, nagyon jól illik a Chicken Police noiros, borongós sztorijához ez a fajta megjelenítés. Gyakorlatilag ha bármelyik képre nézünk, egyből tudjuk, hogy melyik játékkal állunk szemben, annyira egyedi amit látunk.

A külföldi sajtó szereti a Bojack Horseman és a Sin City házasságaként lefesteni a hangulatot, de idehaza lehet inkább említhetnénk az első helyett a Macskafogót, vagy a Kérem a következőt! című rajzfilmsorozatot (Dr. Bubó), ugyanis konkrétan ezek ihletésűl is szolgáltak a készítők számára. S hogy mi az ami közös? Hát az antropomorf ábrázolásmód, vagyis az embertestű, de állatfejű szereplők. Rengeteg példát lehet hozni még (nekem például a híres-neves szintén noir képregény, a Blacksad ugrik be, melynek játék változatát tavaly teszteltük is), de a lényeg hogy egy ilyen világban játszódik a sztori, ahol bizony vannak erős áthallások a valós társadalmi problémák (pl. faji megkülönböztetés) irányába.

A történet Clawville-be, egy negyvenes évekbeli képzelt metropolisba kalauzol el minket, ahol főhősünk, Sonny Featherland napjait tengeti. Szó szerint, ugyanis ha az egykori sztárdetektíven múlna, az egész napot átpiálná, már csak 121 napja van a nyugdíjig. Egy szép napon azonban egy igen dekoratív és igen fiatal impala lány kopogtat be hozzá és kéri a segítségét. A nyomozó már az ártatlan teremtés láttának nyomán is elolvad, de annak munkaadója egyéb módon is gondoskodik róla, hogy a megbízást amivel felkeresték Sonny ne tudja visszautasítani (hogy milyen módon, maradjon titok). A kaland tehát felkelti hősünk figyelmét, de valahol mélyen tisztában van vele, hogy egyedül kevés lesz a feladatra. Éppen ezért felkeresi egykori, még mindig aktív szolgálatban lévő társát, Marty McChickent hogy segítsen neki. Egyetlen bökkenő van: annyira nem békében váltak el korábban, hogy egy elharapódzott vita során Marty csaknem halálosan megsebesítette Sonnyt, amikor rálőtt egy sörétes puskával.

A Chicken Police egyszerre tud komoly és vicces is lenni. Mint már említettem néha súlyos társadalmi kérdéseket feszeget, máskor pedig szarkasztikus hangnemben poénkodik. Le se lehetne tagadni, hogy a Grim Fandango és egyéb LucasArts kalandok hatással voltak a fejlesztőkre, szerencsére nem is teszik. Éppen ezért rengeteg utalás van a történet során különféle pop-kulturális termékekre, ha valaki figyel akkor örömét fogja lelni ezeknek a felismerésében. Vicces látni például Dr. Bubó és Ursula nővér névrokonait feltűnni a játékban (s az ő otthonukban még a legendás dallamok is felcsendülnek), de máskor meg egy Grimm mese történéseit beszélik át a szereplők, mint a városban történt bűnesetet.

A játékban rengeteg a dialógus, sokan vizuális novellának is csúfolják, de ez nem igaz. Klasszikus kalandjátékkal van dolgunk, igaz némileg kevesebb interakcióval és tárggyal. Párbeszéd viszont tényleg akad bőven, gyakorlatilag 80-90%-ban tényleg valakivel beszélgetni fogunk. Ilyen szempontból tehát fontos volt, hogy a szereplők minőségi szinkront kapjanak, ami meg is történt. Olyan hangszínészek adták hangjukat a produkcióhoz, akiket a The Witcher, a Mass Effect, a Horizon Zero Dawn vagy a Mirror’s Edge során szintén hallhattunk már. Az eredmény roppant meggyőző, ha az elején azt mondtuk, hogy látvány karaktert ad a játéknak, akkor a szinkron ennek az egyik fő tartópillére (ráadásul minőségi magyar felirattal megtámogatva). A másik pedig a fülbemászó zene, ami hamisíthatatlan film noir muzsika és mind saját szerzemény, melyek a Chicken Police-hoz készültek, nem licenszelt dalok.

A játék egyéb részeiben akadnak különféle egyéb feladatok, azonban ezek megvalósítása kicsit sutára sikeredett. Vannak autós üldözések, ahol gyakorlatilag egy akció minijátékot kapunk, de annyira könnyű és annyira nem szórakoztató, hogy lehet jobb lett volna inkább kihagyni (pont mint a Full Throttle-ben a motorozást). Egy másik fajta elfoglaltság lesz, amikor valakit kihallgathatunk. Ez gyakorlatilag ugyanúgy beszélgetést jelent, de többféle irányba elvihetjük a csevej fonalát, ezt pedig értékeli is a játék, hogy mennyire vagyunk fifikás nyomozók. Nos az esetek többségében ki lehet következtetni, hogy melyik kérdés az, amivel jó irányba haladunk, de akad pár, amelyiknél csodálkozni fogunk, hogy miért kapunk mínusz pontokat miatta. Ráadásul végül is semmi nem múlik azon hogyan dolgozunk, ugyanis a végén mindenképpen meg fogjuk kapni azt az információt, amire szükségünk volt (kivéve a végső nagy leleplezést).

Kulcspontokhoz érve nyomoznunk is kell majd, amely azt jelenti, hogy az addigi tényeket kell összegezni, amelynek a jutalma egy újabb nyom lesz, amin tovább haladhatunk. Sajnos ez is kissé felemásan sikerült, nem nehéz a feladat, de talán lehetett volna felhasználóbarátabb a felület. Ugyanez valamelyest elmondható a játék egészére is. Az egyes jelenetek vége néha nem egyértelmű (pl. elhagynánk a lakást, de még ott áll benn két látogató, vagy nyilvánvalóan aludni mennénk, de ehhez azt a helyszínt kell kiválasztani, amit másnap fogunk meglátogatni). Ide vehetjük még, hogy néha nagyon nem egyértelmű, hogy mit is kell csinálni (interakcióról beszélek, de ha konkrét példát mondanék, az spoiler volna), valamint hogy egyes helyszíneket csak úgy tudunk meglátogatni, ha egy másikról érkezünk (ez inkább bug).

VÉGSZÓ

A Chicken Police mindenképpen egy audiovizuális tünemény, amelynek hazai fejlesztése okán dagadhat a mellünk. Mind a látvány, mind a zene, mind a dialógusok olyan hangulatot teremtenek, hogy a készítők is joggal lehetnek rá büszkék. A gameplay részeknél azonban van még hová fejlődni. Mindenkit arra biztatunk azonban, hogy támogassa a játékot, hiszen egyrészt jó móka, amiből nem érdemes kimaradni, másrészt így a srácok a jövőben tudnak majd nekünk más hasonlóan minőségi szórakozást hozni, amely biztos vagyok benne, hogy még tökéletesebbre lesz csiszolva.

Total
0
Shares
Previous Article
Jessica Henwick

Jessica Henwick beismerte, nehéz volt, miután Daisy Ridley kapta Rey szerepét

Next Article
Peacemaker

A vártnál sokkal előbb kezdődhet a The Suicide Squad spin-off, a Peacemaker-sorozat forgatása

Related Posts
Wide Screen YouTube