Egyre több olyan alkotás van, amelyek ugyan elkezdtek készülni és valamelyik shown láthattunk is róla egy előzetest, azonban utána rengeteg ideig nem hallunk felőle semmi információt, legfőképpen nem a megjelenési dátumát. 2017-ben fedték fel a játék létezését, amelyet a svéd Experiment 101 fejlesztgetett azóta szakadatlanul.
Az akkori augusztusi Gamaescom-on már volt belőle egy játszható verzió is, amelyet az expo-t meglátogatók ki is próbálhattak. Akkoriban elméletileg a tartalmi részek nagy százaléka már készen volt. Eltelt aztán négy év és csodák csodájára végre eljutottunk addig, hogy kiadásra került a cím. Az egyetlen kérdés vele kapcsolatban már csak az lehet, hogy fel tudott-e nőni az alkotás ehhez a hatalmas várakozáshoz.
Mert bizony az volt körülötte dögivel. Sok AAA nagy költségvetésű és hatalmas stúdióktól érkező művek nem kapnak sokszor ekkora figyelmet akár a játékosoktól, akár a médiától. Szinte egészen biztosan maga a téma volt az, ami ekkora felhajtást varázsolt a cím köré. Ha csak gyorsan fel szeretnénk vázolni, hogy pontosan milyen műfajú játék ez, vagy miről is szól, akkor nincsen egyszerű dolgunk. Kicsit jobban körülírva viszont el tudunk jutni odáig. Alapvetően tehát egy szerepjátékról beszélnünk. Megvan minden vonása, ami a műfajhoz kell és egészen okosan teljesíti is ezeket. Nyílt világú Kung-Fu RPG pontosabban, a fejlesztők szerint.
Mindent bele mix
A felvezető után csapjunk bele a lényegbe és nézzük is meg, milyen lett ez az alkotás. Látszik a hosszú fejlesztési idő és a sok ötlet, amelyet azóta össze tudtak szedni a fejlesztők, ugyanis szinte minden jól hangzó dolgot beledobtak, amit csak lehetett. Alapvetően az egész mókát úgy kezdjük, hogy megalkothatjuk a saját kis szőrmókunkat.
Azonban itt nem ér véget a testreszabási lehetőségek tárháza, ugyanis rögtön utána választanunk kell, hogy milyen erősek, vagy okosak szeretnénk lenni és a végén még hozzá kell csapnunk egy kasztot is. A választási lehetőségek itt még nem érnek véget, ugyanis a fejlesztők belerakták a karmarendszert is.
Tehát innen már könnyen látható, hogy nagyrészt mindenhonnan elemeltek egy kicsit az Experiment 101-os srácok és azon kevés esetek közé tartozik a Biomutant, ahol tud is ez működni és nem néz ki elképesztően bénának és esik ki a karakteréből. A történet egy kicsit tanmese jellegű, ugyanis abba a szinopszisba kapcsolódunk bele, hogy a hatalmas Toxanol cég egy egészen picit túlhúzta a világ nyersanyagkészletének kiaknázását és minden rossz irányba sodródott.
Természetesen a mi kis szőrmókunkra marad az egész bolygó megmentésének a sorsa. A fejlesztők nagy-nagy ügyességgel nem feltétlenül döntötték el nekünk, hogyan is fogunk ebben a kérdésben állást foglalni, ugyanis a sztori folyamán rengeteg választási lehetőségünk van, amivel szabadon formálhatjuk a Föld sorsát.
Angyalok és Démonok
Már onnan feltűnhet ez, hogy konkrétan a játék elején megjelenik előttünk egy ördög és egy angyal, akik természetesen külön-külön utat szeretnének velünk bejáratni. Mindenki a saját választása szerint dönthet, hogy a történet folyamán melyiket szeretné követni és melyik karmát próbálja erősíteni magában. A tetteinknek következményei vannak, amelyet az Aura rendszer vezet számunkra.
Visszatérve a kasztokhoz, mindegyiknek van valami különleges tulajdonsága. Ezek egészen sokáig nagyon szerteágazónak mutatják a játékot nekünk, azonban a történet vége felé ezen tulajdonságok sokszor egyesíthetőek is. A fejlesztők azonban nagyon ügyeltek arra, hogy még így is egyediek maradjanak a kasztok és ne menjen át az egész egyetlen nagy masszába.
A játékmenetre sem lehet azt mondani, hogy ne láttuk volna már valahol. Ez nem is csoda, hiszen kevés újdonságot lehet manapság a szerepjátékok témájában felmutatni, azonban a fejlesztők itt egy kicsit szerintem a gyengébb végét fogták meg a dolgoknak. Az egyik legnagyobb probléma az vele, hogy amíg a legtöbb alkotás fokozatosan vezeti be az embert a játékmechanika mikéntjébe, addig itt már az első tíz percben szinte az összes mozdulatot meg kéne jegyeznünk. Nincs ezzel különösképpen probléma, csak egy kicsit a régebbi alkotásokat idézi és nem a ma már megszokott emberibb tempóban haladunk a fejlődés irányába. Van itt közelharctól elkezdve fegyvereken át az ellenfél bárdjának szétvágásáig szinte minden.
Megette az idő vasfoga
Azonban legtöbbször a játék sajnos nem motivál ezeknek a használatára. Szinte minden harc abból áll, hogy egy nagyobb nyílt területen kapunk a nyakunkba pár ellenséget, akik meg szeretnének minket a legrövidebb úton gyilkolni. Ezek az ellenfelek kiismerhető módon próbálnak a közelünkbe jutni és itt jön a játék egyik jobb eleme, a közelharc. A csihi-puhi bizony élvezhető és a látványos kombók még egészen jól is néznek ki. Viszont sokszor nehéz eltalálni, hogy honnan is érkezik a nyakunkba az a bizonyos támadás. Ezért sokkal egyszerűbb a harcok folyamán egy erősebb fegyvert választani és messziről gyorsan elintézni az ellenfeleket.
Grafikai szempontból is meglátszik, hogy nem igazán most kezdték el fejleszteni. Mint már az elején felvezettük egészen sok időbe telt, mire élvezhető produktum lett a Biomutant-ból. Annyira sokba, hogy idő közben szépen belefutottak egy generációváltásba is. Természetesen ha erre reagáltak volna, az még több időt vesz el tőlük. Így lehetséges az, hogy hiába vannak már lassan fél éve kint az új gépek, nincsen natív verzió sem PS5-re, sem az Xbox Series családra. Ez legfőképpen olyan apróságokon érhető tetten, mint hogy bizony sok helyen kell néznünk töltőképernyőt és nem a már ezektől a konzoloktól megszokott gyorsaságot mutatja be számunkra.
Gyönyörű és rothadó világ
Természetesen így sok mai alkotással ellentétben nem kapott DualSense támogatást sem, tehát az adaptív ravaszokat és haptikus visszajelzést egyelőre el kell hogy felejtsük. Szintén ide kapcsolódik a grafika is. Alapvetően mondjuk azt, hogy nincsen nagy probléma vele. Nappal a varázslatos és egyszerre lepusztult világ egészen szemkápráztatóan tud néhol kinézni. Azonban ha akár csak bemegyünk egy sötétebb bunkerbe, akkor sajnos nem éppen vizuális élvezeteknek leszünk a tanúi. Pontosan az van itt is, mint több kisebb csapattal építkező alkotásnál. A legtöbbször látott pontok egészen rendben vannak, főleg a játék méretét tekintve, azonban sok-sok eldugott hely nem kapott annyi figyelmet, mint érdemelt volna. A világnál és a környezetnél járva említsük meg a játék egyik legnagyobb erősségét.
Ez pedig maga a látvány és a körülöttünk létező természet megvalósítása. Elképesztően jól sikerült, szinte ez el tudja vinni az alkotást a hátán. A meseszerű körítés alapja is kimutatkozik, ez pedig a túlszaturáltság. A színek gyakorlatilag le akarnak ugrani a képernyőről annyira élettel telítettek és szépek. Nem minden alkotáshoz és témához illik ez, azonban itt nagyon sikerült vele betalálni. A hangok és zene egészen rendben van, szinte minden lépésünket egy narrátor közvetíti felénk és a világ felé. Nem kellett sok szinkronhang, ugyanis az NPC-k legtöbbször csak mormogó hangot hallatnak magukból amit a fent említett narrátor fordít. Ötletes.
A sztori alapvetően nem rossz, azonban meg kell jegyezni, hogy nem történik benne olyan sok dolog sem. A mellékküldetések is kezdetben egészen ígéretesnek néznek ki, azonban szépen lassan kiderül ezekről is, hogy kicsit többet mutattak az elején, mint amik valójában. Vannak azonban egészen érdekes részek is benne, hiszen világfaló ellenségekkel való harc tényleg nagyon szórakoztató. A döntés a miénk, egyesítjük a szőrős fajok seregét és a békére törekszünk, vagy hagyjuk elpusztulni a világfát és kiirtunk minden élő-lélegző organizmust a gonoszok oldalán.
VERDIKT
A Biomutant egy nagyon vegyes játéknak sikerült. Némely része egészen kiemelkedő, így például a világ megalkotása is szinte hiba nélküli. Néhány része azonban elrontja a rettentően jó mókát. Ilyen például a sztori is, amire sokszor nehéz figyelni és egy idő után ellaposodik. Az az érzés kergeti az embert a történet során, hogy a fejlesztők minden remek dolgot megpróbáltak beledobálni a játékba, amit az idők folyamán láttak.
Dicséret illeti őket egyébként, hiszen kis csapat létére egészen remek projektet hoztak össze. Nagyon kevés hiba csúszott a nyílt világ kivitelezésébe. Hogy milyen az alkotás és kinek ajánlott? Aki szeretne egy remekül összerakott haldokló környezetben játszani egy jó szerepjátékot és nem zavarják a gyermekbetegségek, annak mindenképpen. Remek kaland volt a Biomutant, reméljük a fejlesztők következő alkotása is hasonló minőségű lesz és ezekben már javítják a fent felsorolt hibákat!
Szólj hozzá!