TESZT: Ben 10: Power Trip

Európai turné.

Ben Tennyson egy átlagos 10 éve kisfiú volt, egészen addig, míg egy vakáció során rá nem bukkan egy fura órára. Hamar kiderül, hogy az óra nem egy hétköznapi darab, hanem az Omnitrix elnevezésű földönkívüli szerkezet. Ez a karperec azzal a tulajdonsággal ruházza fel Bent, hogy különböző földönkívüli lények alakját tudja felvenni. Ezen alakok különböző képességekkel ruházzák fel az Omnitrix viselőjét. Melyek lehetnek a szupererőtől kezdve, a tűz és jég uralásán át, egészen a hajmeresztő sebesség elérése, és így tovább. Természetesen az óra birtoklása különböző szórakoztató és izgalmas kalandokba sodorja a kisfiút, nővérét és nagypapáját, akikkel együtt töltötte az említett vakációt.

Erre az alapkoncepcióra épített a Cartoon Network sorozata 2005-ben. Az eredeti rajzfilmsorozat négy évadot, megannyi kisfilmet és egész estés moziváltozatot is megélt már. Természetesen a sikert játékadaptáció is követte 2007-ben PSP, PS2, Wii és DS konzolokra. 2016-ban kicsit átdolgozott dizájnnal újraindították a sorozatot. Jelenleg ebből is négy évad futott le és természetesen a komolyabb játszható verzió sem maradhatott el. Lessük is meg, hogy sikerült a jelenlegi igényeknek megfelelnie a Ben 10: Power Tripnek.

A Power Trip alcímre hallgató játék alapsztorija szerint Ben, Gwen és Max nagypapa éppen európai vakációra tartanak, amikor is furcsa fényekre lesznek figyelmesek. Természetesen hőseink azonnal indulnak is kivizsgálni a rejtélyes esetet, ahol egy korábban már Gwen által legyőzött főgonoszt, Hexet találják. Hex felébreszt 4 nagy erejű varázskristályt, mely az Omnitrix-szel kapcsolatba lépve valahogy el is tünteti az óránkból a már ismert lényeket. Persze Ben ezt nem hagyja annyiban és elindul az aktuális kalandra, melynek célja a kristályok felkutatása. A kaland során persze vissza kell szereznünk az idegeneket és a hozzájuk tartozó képességeket is. Ugye milyen eredeti? Elég klisés a felhozatal, ám ennek ellenére hozza a klasszikus szombat reggeli rajzfilmek hangulatát és a gyermekeim is oda meg vissza voltak tőle, bár valószínűleg inkább csak a pörgős és színes látvány gyakorolt rájuk hatást. Felnőttként persze már kevésbé lesz szórakoztató az egész.

A játék felült a manapság menő nyílt világú vonatra. Van egy hatalmas, teljesen belátható terület, több kisebb tematikusan elkülönített helyszínnel. Ezek között közlekedhetünk bármikor, de természetesen gyorsutazás is rendelkezésre áll a nagypapa lakóbuszán keresztül. Ám ahogy az lenni szokott, az erre hivatott pontokat legalább egyszer meg kell látogatnunk a feloldás érdekében. A helyszínek egyébként próbálnak változatosak lenni, van itt város, erdő, síkomplexum, de még fatelep is. Az egész kicsit fantáziátlan és felületes. A teljes térképet bejárva simán lehet az az érzésünk, mintha egy néhány generációval ezelőtti játékkal játszanánk. Remek példa a PS2 éra rengeteg hasonló, licenszelt alkotása. A terület üres, ha találkozunk is valakivel az csak baktat példának okáért az út közepén, mit sem törődve a közlekedési szabályokkal. Na nem mintha kellene félni az érkező forgalomtól, mert sajnos az sincs.

Egy nyílt világú játékban azért erre nem ártott volna figyelni. Mentségnek azt sem tudom elfogadni, hogy a fiatalabb korosztály volt az elsődleges célpont, ugyanis az ő immerziójukat is segítette volna és a világ is élőbbnek hatott volna. A harcrendszer az elvárható szinten működik. Van egy gyengébb és egy erősebb támadás, ezeket tudjuk kombinálni és persze van egy kitérés is. Mivel az alakváltó karóránk a játék elején nem rendelkezik egyetlen idegennel sem, ezeket szépen egyesével kell visszaszereznünk, különböző minijátékok során. Amint az első rendelkezésünkre áll, további néhány, az adott űrlényre jellemző speciális támadást is be tudunk vetni, ezzel színesítve a palettát. Sajnos az ellenfelek befogására nincs lehetőség, ami azért fog bosszúságot okozni a rendkívül egyszerű harcok ellenére is. Az imént említett képességekre azonban nem csak a harc, hanem a platformer részeknél is szükségünk lesz, sőt, van ahol csak ezen adottságok megfelelő kombinációjával tudunk majd tovább, vagy adott helyekre eljutni.

A látvány nem éppen kiemelkedő, hozza a kedves és színes rajzfilm által elvárt minőséget, de azon felül semmit. Néhol kicsit recések a szélek és elnagyoltak a textúrák, de eget rengető hibával nem találkoztam. A nem éppen kicsi világ elég üres, de ennek ellenére azért hajlamos néha kicsit beszaggatni, bár ez némi optimalizálással a jövőben utólag is orvosolható. A hangoknál többnyire rendben van minden, nem nagyon találkoztam hibákkal. Bár volt, hogy átvezetőkben néha elcsúszott a hang, de tényleg csak kétszer fordult elő. Azonban az szóljon a készítők javára, hogy a párbeszédek rendesen fel lettek mondva és csak néhány félreeső npc nem kapott rendes szinkront, a többiek élő szóban szólnak hozzánk. Külön jó pont egyébként, hogy a játékban van lokális többjátékos mód. Ben mellett Kevin 11 irányításával együtt is oszthatjuk a pofonokat. A cucc az osztott képernyő ellenére továbbra is hozza az aránylag stabil képfrissítést, ez óriási piros pont.

Sajnos azonban a játék szavatosságával kapcsolatban már nem tudok ennyire pozitívan nyilatkozni. Az egész cuccban csak oda-vissza fogunk szaladgálni, egy nagy fetch quest gyűjtemény az egész sztori. Elmegyünk valakihez, aki persze csak akkor tud segíteni, ha hozunk neki az adott tárgyból három, öt vagy tíz darabot, aztán kezdődik elölről. A készítők néha próbálták ezt a monotonitást megtörni ötletesnek tűnő minijátékokkal, mint a szakállnövesztő csodaszer öntögetése a szőrtelen arcú favágókra, de sajnos ez nagyon kevés lett. Így a Ben 10: Power Trip a monotonitás mocsarába fullad és ezek az apró mentőkötelek sem tudják sajnos kihúzni.

VÉGSZÓ

Összességében a Ben 10: Power Trip nem lett egy rossz játék, csak összességben jó sem, felnőtt szemmel nézve meg különösen ordítanak a hibák. Abban a korosztályban ahova célozták, valószínűleg meg is üti az elvárt szintet és a gyerekeket nehéz lesz levakarni a konzolról, ha leülnek elé, ennek ellenére úgy gondolom egy kis plusz kreativitással egy jóval markánsabb és szórakoztatóbb játék is kerekedhetett volna belőle. Aki bírta a rajzfilmet tegyen vele egy próbát, de készüljön fel a PS2-es világok sivárságára és az ezzel járó, monoton oda-vissza szaladgálásra. Ezen felül sajnos játékmechanikailag sokkal többet nem tartogat a Ben 10: Power Trip. A tesztet Nintendo Switch-en követtük el.

Total
0
Shares

Leave a Reply

Previous Article
The Batman

Bizonyíték van rá, hogy Superman létezik a Robert Pattinson-féle The Batman univerzumban

Next Article
The Falcon and the Winter Soldier

Amerika Kapitány pajzsával könyörtelenül büntet U.S. Agent a The Falcon and the Winter Soldier forgatási videóján

Related Posts