TESZT: Assassin’s Creed Valhalla

Odin csatába hív.

A Ubisoft 2017-ben egy rendkívül bátor lépést vállalt be, amikor úgy döntött, az ikonikussá vált Assassin’s Creed sorozat soron következő epizódját teljesen újragondolva fogja prezentálni. Az eredmények végül őket igazolták, ugyanis a szerepjátékos elemekkel átszőtt Origins sikert sikerre halmozott a kritikusoknál, és egy teljesen új réteget is sikerült bevonnia az új iránynak. A kikövezett úton haladt tovább a sokkal grandiózusabb Odyssey, amely szinte a maximumot hozta ki a formulából. Épp miután lecsengett az utolsó kiegészítő, megindultak a szivárgások a folytatást illetően. Sokan az ókori Rómát várták, mint következő helyszínt, egy újabb bátor lépésnek hála azonban végül a skandináv partokra költözött a franchise, hogy elmesélje nekünk Eivor történetét. Mi pedig megnéztük, érdemes-e erre a kalandra is jegyet váltani.

A játék első indítását követően lehetőségek egész tárháza áll a rendelkezésünkre, hogy személyre szabjuk a játékélményt. Külön állíthatjuk be a harc, a lopakodás és a felfedezés nehézségét, hogy a számunkra kényes részek okozta kihívást csökkentsük. Ezen kívül lehetőségünk van többek között a feliratok méretét és színét, valamint az erőszakos jelenetek szűrését is állítgatni, illetve egy rendkívül örömteli színvak mód is került a lemezre. Eddig egyedül a The Last of Us Part II esetében láttam példát ilyen szintű igazítgatásra, és remek érzés látni, hogy más címek is energiát ölnek ebbe a fontos részletbe.

A bevezető jelenetsort követően döntés elé állít minket a játék, ugyanis meg kell fontolnunk, milyen nemű főhőssel vágunk bele a kalandba. Ha végképp nem tudunk dönteni, véletlenszerűen az Animus szimulációjára is bízhatjuk a választást. Ezt a tulajdonságot a történet során bármikor lehetőségünk lesz cserélni, így nem érdemes sokat aggódni azon, Eivor melyik alakjával vágunk bele az eseményekbe.

A történet szerint Eivor családját a viking klánon belüli belviszály elsimítása során meggyilkolják, az ifjú harcos pedig bosszút esküszik az újonnan megválasztott király ellen. Útja azonban hamarosan más területekre sodorja, és elhagyni kényszerül Norvégiát. Törzsével Angliában letelepedve igyekeznek virágzó gazdaságot kialakítani, és elég erőforrást gyűjteni ahhoz, hogy végül méltó ellenfélként visszatérhessenek északi otthonukba.

Eivor karaktere rendkívül szerethető és szimpatikus figura. Ő képviseli a kiegyensúlyozott, józan gondolkodású harcost, aki ugyan bátor és elszánt, de nem hagyja, hogy haragja veszélybe sodorja a közösséget. Természetesen ezúttal is kapunk jelenbeli szálat, ahol a már megszokott főhőst, Laylát irányíthatjuk. Ezek a részek az új vonal esetében nem bírnak akkora jelentőséggel, mint a korábbi részekben látott, Desmondot középpontba helyező jelenetek. Kissé súlytalannak tűnik a sztori, és eléggé megtöri a múltbéli szál lendületét, bár ezt kissé feledteti Layla remek karaktere.

A harcrendszer javarészt az Odyssey elemeit ülteti át az új epizódba, kiegészítve néhány új animációval, és a fejszével, mint elsődleges fegyver. Emellett a Valhallában nagy hangsúly helyeződik a pajzshasználatra. Eszközeinket a törzs kovácsához elszállítva fejlesztéseket vásárolhatunk a világban talált erőforrásokért cserébe. Sajnos ezek a változások nem hozták magukkal a forradalmi újítás szelét, az Odyssey játékosainak túlságosan ismerősek lesznek a mechanizmusok. Itt kifejezetten jót tett volna a sorozatnak egy kis vérfrissítés, hamar rá lehet unni a harcra, ha nem változtatjuk gyakran a különböző stílust megkövetelő fegyvereket.

Az ellenféltípusok között ezúttal is találunk könnyen legyőzhető, páncélozott és miniboss jellegű harcosokat. Gyakran fogjuk nehéz helyzetben találni magunkat, amikor több fegyvernem képviselői is a vesztünkre törnek, ilyenkor okosan kell megválasztanunk a taktikánkat. A főellenfelek sajnos kifejezetten fantáziátlanra sikeredtek, kinézetre, jellemre és magára a csatajelenetre vonatkozóan is. Néhány komolyabb boss legyőzése után komoly döntéseket kell hoznunk, amik a sztori egészére kihatással lesznek és később nem módosíthatóak, úgyhogy érdemes jól átgondolni a vérengzést követő tetteinket.

A korábban megszokott fejlődési rendszer kisebb átalakításon esett át. Immár Power Level szintekben kell gondolkodnunk, és minden új szintnél gazdagodunk egy fejlesztési ponttal. Ez nem minden esetben jelent egyet valamilyen új képességgel, javarészt a statisztikáink minimális növelésére szolgálnak, mint a pár százalékkal erősebb sebzés, vagy több életerő. (Nagyjából a Borderlands szériában látott rendszerhez tudnám hasonlítani, akármilyen furcsa is ez a párhuzam.) Tapasztalati pontokat lényegében minden végrehajtott feladatért kapunk, így több száz fejlesztést fogunk tudni eszközölni Eivoron, amire szükségünk is lesz a fokozatosan nehezedő régiók területén. Minden zónához tartozik egy hozzárendelt erőérték, és ha saját harcosunk nem éri el az elvárt szintet, komoly ellenállásba ütközhetünk, ezért érdemes mindig elosztani a megszerzett pontjainkat.

Szinte hihetetlen, hogy milyen mennyiségű tartalom vár ránk, ha belevetjük magunkat a kalandba. A sorozat történetének leghosszabb sztori módját kaptuk, ami emellett kellően fordulatos és izgalmas is, el fog szaladni az a közel 45 óra. Ezt ráadásul számtalan mellékküldetéssel és felfedezhető régióval fejelték meg a fejlesztők. Összesen 780 darab gyűjthető tárgy vár ránk elszórva a hatalmas világban, két különböző szervezet gyilkosai is a fejünkre pályáznak, és szerencsejátékokban, valamint horgászatban is megmérethetjük magunkat. Ha a 100%-os teljesítésre pályáztok, készüljetek fel arra, hogy nagyjából 120-130 órát fog mutatni a mentésetek a nagy vállalkozás végén. Minden sarkon akad valami teendő, és nagyon nehéz letenni a kontrollert, ha egyszer beszippant a világ. Ez a szám pedig csak nőni fog, ugyanis már nyilvánosságra is hozta a kiadó, hogy milyen kiegészítőkkel tervezik bővíteni az alapjátékot. Beowulf legendáját és Párizs ostromát élhetik át a Season Pass vásárlói, sok egyéb extra mellett.

Apropó, világ: az Assassin’s Creed franchise legnagyobb területe is a Valhalla egyik jellemzője. A világ rendkívül kiterjedt, változatos helyszínekkel, azonban ezeknek egy része olyan zóna, ahol nem akad sok teendő, vagy csak a tájat színesítik, így kissé csalóka az összkép. Ennek ellenére is rekordméretű a térkép, amit lábon, lovon és hajón kell majd bejárnunk, ha mindenhová el szeretnénk jutni. A kiterjedt méret ellenére azonban kissé felemás érzésem volt a barangolás során, ugyanis hangulatában nem tudja hozni sem az Origins, sem az Odyssey szintjét. Valahogy nincs meg az a varázs, a történelmi légkör ereje, amely olyan élvezetessé tette az elődöket. Sem Norvégia, sem Anglia nem tud felnőni ahhoz az életteli környezethez, amelyet a két korábbi helyszín adott át, és ez különösen akkor fájó, ha az előző részek rajongójaként, nagy elvárásokkal ugrunk bele a harmadik modern felvonásba.

Sajnos a grandiózus mérethez nem társul topkategóriás grafika sem. A generáció végére kissé elkopott a motor, ami egy ilyen nagyszerű látvánnyal rendelkező játék esetén kifejezetten szerencsétlen állapot. Hiába a csodálatos panoráma, a karakterek textúrái elnagyoltak, az aprólékos animációkat igénylő részek elhanyagoltnak hatnak, és a hátteret színesítő, papírmaséra emlékeztető elemek is gyakran megtörik a világ varázsát. Remélhetőleg ez csak a jelen generációs változatot érinti, nehéz ugyanis elképzelni, hogy a következő generációs gépek megengedjék maguknak a korlátozott megjelenést.

A tesztidőszak alatt sajnálatos módon rengeteg bug és glitch került az utamba, amik gyakran nem csak komikusak voltak, de a játékélmény rovására is mentek. Széteső páncélok, hajózás közben elmosódó kamera, utat elálló NPC-k mind-mind felsorakoztak a dühítő hibák listáján, és kissé fájó, hogy ilyen formában kiadásra kerülhetett egy ilyen komoly költségvetésű cím. Ezek azonban javarészt olyan gondok, amelyeket egy termetes day one patch képes lehet javítani, és ugyebár nem ez lenne az első alkalom a sorozat történetében hasonló intézkedésre (rád nézünk, Unity). Bízom benne, hogy a megjelenést követően gyorsan úrrá lesz a problémán a Ubisoft, nagy kár lenne, ha ilyen apróságokon csúszna el a játék fogadtatása.

Hangok terén nincs okunk panaszra, az effektek és a dalok is jelentősen fokozzák az összhatást. A fegyverek csörrenését és a csatakiáltásokat remek aláfestő zenék kísérik, amelyek rendkívül stílusosan adják vissza a kor hangulatát. Einar Selvik egy műve is felkerült a soundtrackre, ő a Gorgoroth együttes tagja, akik a Vikingek című sorozat betétdaláért is feleltek. Aranyos kikacsintás, szeretjük az ilyeneket.

VÉGSZÓ

Szeretném leszögezni, hogy a sok felsorolt hiba ellenére az Assassin’s Creed Valhalla egy remek játék. Egy méretes javítócsomag és a next-gen gépek plusz teljesítménye orvosolni fogja a két legnagyobb hibát. Ennek ellenére határozottan visszalépett a sorozat a szinte minden elemében kiemelkedő Odyssey után. Nem kaptunk forradalmi változtatásokat, nem fejlődtek túl jelentősen a már meglévő gameplay elemek, és valahogy a letaglózó hangulatot sem sikerült eltalálni a legújabb felvonásban. Talán jobban járt volna a sorozat, ha egy évet pihen, és egy olyan élményt kapunk, amely nem csak másolni próbálja az elődök mechanikáit, hanem tökélyre is fejleszti azokat. Ennek ellenére nyugodt szívvel tudom ajánlani régi rajongóknak és az akció-/kalandjátékok szerelmeseinek egyaránt, mert egy nagyszerű élmény, csak kissé más, mint amit szerettünk volna.

Az Assassin’s Creed Valhalla november 10-től kapható PS4-re, Xbox One-ra, Xbox Series S/X-re és PC-re, valamint még a hónapban befut a PS5 változat is. A teszt a PS4 kiadás alapján készült.

Total
0
Shares
Previous Article

Utolsó előzetesét is megkapta a Spider-Man: Miles Morales

Next Article

A Sony már a következő nagy dobásainak megjelenését promózza

Related Posts
Wide Screen YouTube