Az 1945. augusztus 6-án Hirosimára és az 1945. augusztus 9-én Nagaszakira ledobott atombombák óriási pusztítást végeztek. A következő hónapokban Hirosimában 90.000 és 170.000-re közöttire, míg Nagaszakiban 60.000-80.000 közöttire tehető számban hunytak el a hatások következtében, közel felük a bombázások napjain. A következő hónapokban számtalan ember halt bele a sugárbetegségbe, az égési sérülésekbe, és az egyéb sebesülésekbe, vagy a sugárzás következtében kialakult betegségekbe. Bár Hirosimának volt jókora helyben állomásoztatott hadereje is, mindkét városban többnyire civilek vesztették életüket. Augusztus 15-én, hat nappal Nagaszaki bombázása után, és hét nappal a Szovjetunió hadüzenetének bejelentése után, Japán feltétel nélkül megadta magát a szövetségeseknek. A megadási nyilatkozatot szeptember 2-án írták alá, ezzel hivatalosan is lezárva a második világháborút.
A második világháború és annak Japánra gyakorolt hatása a mai napig nagyon jól tetten érhető a szigetország kultúrájában. A fent említett események egy fajta paranoiát alakítottak ki a felnövekvő generációban, táptalajt adva ezzel a fiktív irodalomban és egyéb művészeti ágakban a különböző sugárzás keltette mutációkban születő lények elterjedésének. Igen, ezen sajnálatos események bekövetkezéséből eredetezhető a kaidzsú műfaj, felénk legismertebb képviselőjével Godzillával és társaival egyaránt.
A kaidzsú stílusú filmekben általában valamilyen ismert állatfaj esik át mutáción, általában nukleáris behatásnak hála. Ennek örömére egy jámbor gyík vagy pillangó, esetleg polip hatalmasra nő és terrorizálni kezdi a békében élő szigetlakókat. Kezdik általában mindezt csendesen, kisebb halászhajókkal majd egész Japánt megtámadva általában hatalmas pusztítást végezve. Ezt az alapötletet vette alapul a Vanillaware visszatérő alkotása is, hozzáadva komoly mecha gyűjtemény és a saját eszenciájukat is. És hát ami a végén kisült az egészből, az egy igen formabontó és manapság igen ritka cucc lett. A Vanillaware fejlesztőgárdája mindig is hatalmas figyelmet fordított a művészi megjelenésre és az érzelmek minél átfogóbb megjelenítésére. Nincs ez másként a PlayStation 4 exkluzív 13 Sentinels: Aegis Rim esetében sem.
A játékot a 2015-ös Tokyo Game Show-n jelentették be és eredetileg PS Vitára is elkészült volna, de sajnos ezt az opciót 2018 novemberében hivatalosan is kukába hajították. Ennek ellenére 2019-ben először egy demó formájában, majd teljes játékként november 28-án Japánban, 2020. márciusában pedig Ázsia többi részén is megjelent. A 13 Sentinels: Aegis Rim egy döcögős indulás után erősen felívelt és Japánban nagy sikereket ért el. Egyszerűen imádták a játékosok és a sajtó is. A Famitsu egészen pontosan 40 pontból 38-ra értékelte, emellett a Famitsu Dengeki Game Awards 2019-en a legjobb történetnek és legjobb kalandjátéknak járó díjat is bezsebelte. Látva a sikereket az Atlus és Sega tudta, hogy bizony ezt a játékot el kell hozniuk a nyugati világba is. Sajnos a járvány erre a megjelenésre is hatással volt, így az eredetileg tervezett 2020. szeptember 8-i megjelenés, helyett szeptember 22-én kerül a boltok polcaira és a PS Store-ba.
Na de nézzük is meg mi is az, amiért ennyire sikeres volt a játék Ázsiában. A játékot legegyszerűbben egyfajta hibridként tudom számotokra leírni. Adott egy, a klasszikus kalandjátékokra hajazó rész, melyben a történet lényegi részét tudjuk megélni, különböző párbeszédek és cselekedetek közepette. Itt zseniálisan megírt dialógusok és egy olyan csavaros, ám mégis követhető történetet ismertetnek meg velünk, amire komolyabb anime veteránok is elégedetten fognak csettinteni. De mindenféle túlzás nélkül állíthatom, hogy régen láttam ennyire mozgalmas, jól átgondolt és szövevényes történetet. Spoiler mentesen, dióhéjban meg kell mentenünk az emberiséget 13 egymásba fonódó, a múlt és jövő látomásaival tarkított lebilincselő történeten keresztül ívelő sci-fi eposzban. A világot fenyegető kaiju hordák egyetlen vitális ellenfele a karaktereink által irányított, Sentineleknek nevezett mechák. Roppant érdekes megközelítés, hogy a 13 főszereplő sorsát párhuzamosan irányítjuk és ezáltal nagyon sok átfedés és ok-okozati kapcsolatot élhetünk meg.
A 13 Sentinels: Aegis Rim ezen része lesz a csúcspont tekintve, hogy a remek ötletet még kiválóbb megvalósítással koronázták meg. A játék ezen részének kinézete egyszerűen csodálatos, a grafikai megvalósítás és annak aprólékossága párját ritkító. Az egész azt az érzetet kelti, mintha egy Ghibli animét néznénk. A helyszínek és a karakterek kidolgozása kézzel rajzoltnak tűnik, némi vízfestékes hangulattal. Mégis aprólékosan, odafigyelve kerültek kidolgozásra és annak ellenére, hogy két dimenziós a megvalósítás, igazán gyönyörű a szemnek, amit a képernyőn láthatunk. Teszik mindezt úgy, hogy a képfrissítés egy pillanatra sem fog megreccenni, végig stabil marad. Az általunk használt korai tesztverzióban csak japán szinkron volt még elérhető, azonban a hangok és a zenék is nagyon passzoltak és remekül szólaltak meg.
A tesztalanyunk következő taktusát a harc adja, melyet felváltva tudunk abszolválni a kalandozós, beszélgetős résszel. Itt egy lazább, valós idejű stratégiai cuccra vált át a stílus. Semmi erőlködés, nincsenek túltolva a dolgok, kevésbé gyakorlott stratégák is könnyen fogják venni az akadályokat. Egy hat fős csapattal szállhatunk szembe a ránk és a megvédendő állomásra özönlő kaijukkal. A küzdelem általában akkor végződik győzelemmel, ha az összes támadó ellenfelet semlegesítjük, vagy ha lejár az állomás visszaszámlálása és nem buktuk el a misszió elején kiírt követelményeket. A fent ismertetett metódust fogjuk megismételni egészen addig, míg az utolsó harcig nem jutunk. Ezen az úton azonban lesz lehetőségünk új, erősebb támadásokat vásárolni, fejleszteni a Sentineljeinket, de még a karaktereket is. Egy dologra viszont oda kell figyelnünk a harcok előtt, még pedig hogy a szereplők a Sentinelek használata közben mentálisan kimerülnek. Egymás után csak néhány csatát tudnak lefolytatni, így nem árt okosan taktikázni.
A játék legutolsó része a dokumentumtár, ahol minden egyes történésről, karakterről és úgy általában a játék világáról, azok korábbi vagy jövőbeni eseményeiről olvashatunk. Nem viccelek, tényleg nagyon részletesen megismerhetjük ezt a varázslatosan megalkotott milliőt és a benépesítőit. A három rész pedig tökéletes szimbiózisban létezik egymás mellett, szuperül kiegészítve egymást. Javaslom, hogy párhuzamosan haladjatok a történet feltárásában. Igazán szórakoztató, ahogy az ok-okozati kapcsolatok a szemünk előtt tárulnak fel, vagy jövünk rá a karakterek motivációjára.
VERDIKT
Összességében a 13 Sentinels: Aegis Rim az idei év legpozitívabb csalódása. Tudtam, hogy a játék nagyon jól sikerült, de a nyelvi korlátok miatt eddig nem tudtam fejest ugrani az élménybe. Most azonban, hogy ez az akadály is elhárult, nyakig merültem és azt kell hogy mondjam ez a játék tényleg zseniális. Egyszerűen minden klappol, csodaszép a látvány, jó a fülnek és kellő kihívást biztosít. Cirka 43 óra ment rá az első végigjátszásra. De olyan szinten volt szórakoztató és jól adagolt a feszültség, hogy egy percig sem gondoltam arra, hogy mással játszanék vagy untat ami a képernyőn zajlik. Egy az egyben olyan érzésem volt, hogy nem akarok felállni előle. Ez persze sűrűn fulladt komoly éjszakázásokba, ahol teljesen megfeledkeztem az időről és annak múlásáról. A játékot nyugodt szívvel ajánlom bárkinek, aki tud egy kicsit angolul, mert az bizony elengedhetetlen lesz. Ha viszont egy kicsit is beszippant, hosszú órákig garantáltan nem ereszt.
A 13 Sentinels: Aegis Rim angol nyelvű változata, 2020. szeptember 22-től lesz elérhető, kizárólag PlayStation 4-re.
Szólj hozzá!