SOROZATKRITIKA: Futás S01E01-05

Állítsd be, hogy a cikkeinket mindig az elsők között lásd a Google keresőben

Merritt Wever és Domhnall Gleeson sorozatában megvan a potenciál.

Vicky Jones és Phoebe Waller-Bridge kapcsolata még egy színházi munka kapcsán kezdődött, többek között Jones állította színpadra utóbbi Fleabag című darabját, melyet később az Amazon számára is adaptáltak, és amely meghozta mindkettejük számára a világhírnevet. Az alkotópáros most az HBO-nak készített sorozatot, mégpedig Futás címmel. Legújabb szériájuk pedig megőrizte mindazokat a jellemvonásokat, melyek az előző produkcióikat is sikeressé tették. A Futás egy izgalmas, szórakoztató műfaji kavalkád, és még ha az arányok nem is mindig stimmelnek, az alapötlet és a főszereplőpáros van annyira erős, hogy könnyedén elviszi a hátán a sorozatot.

Kövess minket Facebookon is!

Két főszereplőnk, Ruby és Billy fiatal korukban egy párt alkottak, az élet azonban más irányba sodorta őket. Hamar kiderül, hogy ők ketten még fiatalon egyességet kötöttek, ha egyikük üzenetben a Futás (innen a sorozat címe) szócskát küldi, a másik pedig hamar válaszol ugyanígy, akkor találkoznak egy vasútállomáson, egy hetet együtt töltenek (keresztülutazva az Egyesült Államokat), a végén pedig eldöntik, hogy visszatérnek-e korábbi életükbe, vagy együtt folytatják. Az első epizód ezzel is indul, Billy elküldi az SMS-t, Ruby pedig reagál is, így indulhat a kaland, melynek során jobban megismerik egymást, magukat, átértékelik addigi életüket.

Kezdjük azzal, ami igazán erős a sorozatban. A főszereplőpáros remek alakítást nyújt, Merrit Wever minden mozzanata mentes a maníroktól, játéka végig természetes. Domhnall Gleeson pedig egyetlen pillantásával, arckifejezésével érzékelteti karakterének teljes kilátástalanságát. Mind Ruby, mind pedig Billy többször tette le a voksát a biztos, a kockázatmentes mellett, így életüket egyfajta megalkuvás jellemzi. Egyértelmű azonban, hogy utóbbi sorsa a tragikusabb. Míg a lány egy szerető családban él, biztos egzisztenciával, addig Billy hiába sikeres anyagilag, magánélete teljes kudarc, szinte képtelen a kötődésre. Szimbolikus egyébként a férfi foglalkozása, az alkotópárosra igencsak jellemző fricska, hogy egy, a saját életével ennyire küszködő férfi abból él, hogy a boldogulás különböző útjairól tart előadásokat kétségbeesett embereknek.

Érdekes figyelni, ahogy az utazás során folyamatosan omlanak le a falak, tűnik el a máz, és lesznek egyre őszintébbek a főszereplők egymással. Az első öt epizód során a néző abban sem lehet biztos, hogy tulajdonképpen mennyire erős a Ruby és Billy között lévő kapocs. Szeretik ők egymást valójában, vagy ez mindkettejük részéről csupán egyfajta válaszreakció, menekülés, esetleg egyfajta különös nosztalgia, visszatérés a lehetőségekkel teli fiatalkorhoz? A sorozat fokozatosan csepegteti az információkat, csupán flashbackeket látunk a múltból, ezek is inkább egy mozaik részei, melyek az évad második felében állnak össze.

A készítők emellett nem feledkeznek meg azokról sem, akik a két főhős döntéseinek következményeit viselik. Látjuk Ruby családját, akik értetlenül állnak az egész helyzet előtt, illetve talán a legfontosabb mellékkarakter, Fiona (Archie Panjabi) is feltűnik, aki Billy asszisztense volt az elmúlt években. Ő szolgáltatja a sorozat thriller vonalát, üldözéssel, nyomozással és fenyegetéssel. Ezeknél a jeleneteknél éreztem esetenként, hogy kicsit elveszik a fókusz, a maga abszurditásával szórakoztató volt ez a szál, de egyszerűen elütött a sorozat többi, nagyon is valós dilemmákat boncolgató részétől. Maga a karakter sem volt igazán kidolgozva, motivációi homályosak voltak, jelenléte azonban így is fontos volt, hiszen Billy múltjának egyfajta mementójaként szolgált.

https://youtu.be/R1_yRsfVp0E

A sorozat egyéb aspektusaira is ez a kettősség jellemző, a kamerakezelés többségében finom, intim, a csendes szemlélődés lehetőségét biztosítja a nézőnek, az üldözéseknél viszont élénkül a zene, dinamikusan követjük a szereplőket. A párbeszédek kiválóak, az a fajta fanyar humor és pikírtség jellemző, mint a korábbi Jones-Waller-Bridge sorozatok esetében.

VERDIKT

A Futás nagyon izgalmas kérdéseket boncolgat, egyelőre kifejezetten érdekes és szórakoztató módon. A jelenlegi trendeknek abszolút megfelelve vegyíti a műfajokat, hangvételeket, mindezt pedig alkotópáros sajátos világlátása teszi igazán egyedivé.

[penci_review id=”47749″]