David F. Sandberg régóta várt folytatása, a Shazam! Az istenek haragja végre kijött a mozikba, és legalább annyira vicces és szerethető, mint az első volt. Négy évvel az első rész bemutatója után a rendező ott folytatja a szuperhősök történetét, ahol abbahagyta, ám ezúttal szívhez szóló új cselekményszállal. A Shazam! Az istenek haragja az elejétől a végéig szórakoztató, a poénokkal betaláltak, nagyon jó a kémia a színészek között, és ráadásul még tele van fordulatokkal és nem várt meglepetésekkel is a kalandjuk.
A film cselekménye két évvel a Mark Strong által alakított fondorlatos Sivana legyőzése után veszi fel a fonalat. Billy (Asher Angel) és újdonsült barátai mindent megtesznek, hogy újonnan szerzett képességeikkel teljes értékű szuperhőscsapatként lépjenek fel a rosszfiúk ellen. A média azonban nevetség tárgyává teszi őket, és olykor nem alaptalanul csinálnak viccet a hősökből, mert gyakran nem tudják megállítani a rombolást, és a nap végére a fél várost lerombolják. A baj nem az, hogy nem tudnak együtt dolgozni, csak az, hogy túlságosan igyekeznek megfelelni egymásnak és a világnak törekvéseikben. Minden megváltozik, amikor egy ókori istennőkből álló trió lecsap egy görög múzeumra, és ellopják Shazam varázsbotját. Philadelphiában elszabadul a káosz, miközben az istennők egymás után vadásszák le a “Shazam-családot”, hogy megfosszák őket erejüktől.
A Shazam-család szereplőgárdájához csatlakozik a mindenható Helen Mirren, a ravasz Lucy Liu és a kedves, de félelmetes Rachel Zegler; ők alkotják az istennőkből álló csoportot, más néven Atlasz lányait. Nagy létszámú stábbal vágtak bele a folytatásba, de David F. Sandberg sikeresen megoldotta ezt a feladatot, ügyesen mozgatja a karaktereket a történetben. Lucy Liu Kalypsója azonban vitathatatlanul a leggyengébb láncszem a szereplők közül, köszönhetően annak, hogy a harmadik felvonás többet foglalkozik a sárkányokkal és a szörnyekkel, mint a tényleges jellemfejlődésével. Kalypso nem sokkal több, mint a káosz fondorlatos ügynöke, de ez nem jelenti azt, hogy Liu ne adna bele mindent. A rengeteg karakter mellett maga Shazam kapja a legtöbb időt a reflektorfényben, akárcsak az első filmben, ám ezúttal meg kell birkóznia a belső vívódásaival, és meg kell hoznia a végső áldozatot, hogy megmentse családját Atlasz lányaitól.
A Shazam-család az, amiben merőben más ez a film a DC Comics korábbi produkcióitól, hiszen olyan szívvel írják és ábrázolják őket, ahogy eddig még soha nem láttuk ezeket a karaktereket a filmvásznon. A folytatás nehezebb pillanataiban is amolyan könnyedség jellemzi ezeket a szorult perceket; az örömteli részekben pedig garantált a nevetés. A komédia még szórakoztatóbb, amikor a Shazam-család mélyebbre ássa magát a DC mágikus világába. Ráadásul Djimon Hounsou okoskodó varázslója is visszatér, csak hogy rájöjjön, mekkora hiba volt az istenek erejét egy csapat gyerekre ruházni.
A Shazam! Az istenek haragja 125 millió dolláros költségvetése, a szereplőgárda, a tét, egyszóval mindenben nagyobbnak akar mutatkozni, mint az elődje volt. A hollywoodi produkciók rendszerint beleesnek ebbe a csapdába, hogy a folytatás minden tekintetben próbálják túlszárnyalni az előző részt, és bizonyos szempontból ebben a cipőben jár a Shazam! Az istenek haragja is. A szolidabb első rész után nagy CGI-akciójeleneteket kaptunk, ami a film rovására megy. A 2019-es film a varázsát annak köszönhette, hogy visszafogottabb akciójelenetekkel és a vizuális effektusokat minimálisra redukálták. A Shazam! emiatt földhözragadtnak tűnt a Warner Bros. és a DC Comics filmes univerzumának többi filmjétől. Ez nem jelenti azt, hogy teljesen mellőzték az akciójeleneteket a filmből, mert volt belőlük bőven (ahogy Shazam szembeszállt Sivanával), de egyszerűbbek, hihetőbbeknek tűntek.
Bár a harmadik felvonása egészen magával ragadó, nehéz szemet hunyni a silány VFX felett. Túl sokat akartak, és ez a visszájára fordult. A Shazam! Az istenek haragja is jól tükrözi az utóbbi évek tendenciáját, hogy milyen gyenge vizuális effekteket látunk a képregényfilmekben, és ezért az Avatar: A víz útja okolható, mert James Cameron legújabb filmjének látványvilága mellett minden eltörpül. A látvány mellett a folytatás nagyon hasonlít az első filmhez, megtartotta a harcjelenetek alapjait, amit megszokhattuk a DC Comics feldolgozásaitól: sok bennük a pofon, repülésből sincs hiány, amit olykor mágiával turbóznak fel. Az akciójelenetek lényegre törőek, gyakran remekül reprezentálják, hogy ki is ő valójában.
Zachary Levi továbbra is nagy átéléssel és bájosan játssza a 17 éves Billy Batson gyermeki természetét. Jack Dylan Grazer (Freddy Freeman) és Adam Brody (Freddy, a szuperhős) elragadóan játsszák a humoros, okoskodó szuperhőst. Freddy és néhány váratlan szereplő között különleges kötelék alakul ki, ami a film legviccesebb és legerősebb jelenetei közé soroljuk. Az Atlasz lányai közül Helen Mirren emelkedik ki Hespera szerepében; nem egyszerűen egy isteni erővel felruházott gonosztevő, de a film végére példátlan kötelék alakul ki Hespera és a néző között. Emberség sugárzik belőle és Rachel Zegler által alakított Antheájából, és ez teszi őket olyan különlegessé, ez különbözteti meg őket nővérüktől, Kalüpszótól.
A látványvilágot tekintve nincs semmi különös a mozifilmben, de a magyar operatőr, Pados Gyula időnként megmutatja kreatív oldalát is, ahogy a kamerával bánik. Elkerülhetetlen a szuperhősfilmek végéről a grandiózus finálé, amikor a jók és a rosszak összecsapnak, és mindezt Christophe Beck zeneszerző zenéjére. Benjamin Wallfisch zeneszerző megalapozott az első részben, Beck pedig új magasságokba emeli a művészetet, és most vitathatatlanul az egyik legjobb zenéket hallhatjuk a DC Univerzumból.
VERDIKT
A Shazam! Az istenek haragja egy méltó folytatás, ami szenved hiányt csavarokból és fordulatokból, eközben a DC mitológiáját is megismerhetjük. David F. Sandberg rendező az írók, Henry Gayden és Chris Morgan keze nem remeget meg, sziklaszilárd magabiztonsággal hozták le a folytatást. Kisebb hibái ellenére a Shazam! második része egy remek film lett, ami a családról, az összetartozásról szól. Több annál, mint egy egyszerű szuperhősfilm, mert ennek szíve van.
Szólj hozzá!