Lee Child Kétélű fegyver című regénye alapján folytatódik a Reacher harmadik évada a Prime Video-n, amelyben a címszereplő egy mentőakció során alámerül egy nagyszabású bűnszervezet legsötétebb mélyére – ahol saját múltjának démonai is lesben állnak. A sorozat visszatért minden erősségével, sőt mi több, még túl is szárnyalja korábbi önmagát, különösen egy lélegzetelállító fináléval, amelyben a széria eddigi legbrutálisabb közelharcát kapjuk. Mindez együtt azt eredményezi, hogy a 3. évad joggal viseli a legnagyobb, legletisztultabb és legjobb jelzőket – Alan Ritchson pedig továbbra is tökéletesen oszt igazságot a megszokott, nyolcrészes felvonásban.
Kezdjük is Ritchsonnel, aki nemcsak termetével, hanem jelenlétével is uralja a képernyőt. Már teljes mértékben eggyé vált Jack Reacher karakterével – nem csupán fizikumát tekintve, hanem az intellektusát, nyomozói képességeit, sőt a fanyar humorát és hűvös sármját is hitelesen hozza. A gondosan megírt forgatókönyv kiválóan dobálja bele különféle szituációkba, ahol vagy neki, vagy másnak kell villámgyorsan, mégis átgondoltan cselekedni. Ez adja a sorozat egyik legnagyobb izgalmi faktorát.
Ezek a szorult helyzetek sokszor a Hitman című videójátékok hangulatát idézik – amikor sarokba szorítva kell villámgyors döntéseket hozni. Ritchson az élő példa arra, hogy még létezik igazi akciósztár: megvan benne az, amiért a ’80-as években Sylvester Stallone és Arnold Schwarzenegger legendává vált. És egyre több stúdió ismeri fel ezt.
A harmadik évadban több emlékezetes jelenet is helyet kapott – ezek közül is kiemelkedik a nyitójelenet. Az első évadban Reacher egy bántalmazó férfi ellen lép fel, a másodikban egy anyát és gyermekét mentette meg egy ATM-rablástól, így nem volt kérdés, hogy a harmadik szezon is hasonlóval indít. A kreatív csapat azonban nemcsak hozta az elvárásokat – túl is teljesítette őket. Az első epizód berobban a történetbe, és azonnal megadja az alaphangot, amit a könyvek rajongói már előre sejthettek.
És akkor még nem is beszéltünk a régóta beharangozott összecsapásról a 193 centis Reacher és a 218 centis Paulie (Olivier Richter alakításában) között, aki Anthony C. Hall karakterének, Zachary Becknek a verőembere. A párharc brutális, véres, és technikailag is kiválóan koreografált. Richter egyértelműen bebizonyítja, hogy nem ijed meg a pofonoktól – és ezzel még emlékezetesebbé teszi az egészet.
Akárcsak a második évadban, most is Reacher kénytelen csapatban dolgozni. Ezúttal Sonya Cassidy és Roberto Montesinos karakterei segítik, és bár néha úgy érezhetjük, hogy ők elvesznek az igazán akciódús jelenetek elől, összességében mégis hasznos és jól beépített mellékszereplők, saját motivációval és kötődéssel.
A történet személyesebb szála pedig újra lehetőséget ad arra, hogy jobban megismerjük Reachert, és kicsit lehántsuk róla a hideg, szikár külsőt. Ritchson számára ez újabb mélységet és játékteret ad, miközben nézőként is közelebb kerülhetünk hozzá.
További új szereplők is színesítik az évadot: a már említett Anthony C. Hall mellett Johnny Berchtold is feltűnik, akik apa-fiú kapcsolata érzelmi töltetet ad a történetnek. A múlt fájdalma, a szeretet, az összetartozás vágya – ezek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a sorozat több legyen puszta adrenalinpumpánál és tömegoszlatásnál.
VERDIKT
Noha néha a tempó kissé megtorpan, vagy éppen túl gyorsan továbblép, összességében a Reacher harmadik évada pontosan azt nyújtja, amit a rajongók elvárnak: rejtélyt, izgalmat, humort, karizmát és ütős akciókat. Ráadásul a rendezés, a vágás, az írás és a váratlan fordulatok minden korábbinál jobban működnek. Mivel a 4. évad már berendelve, biztonsággal kijelenthetjük: a Reacher jövője fényes – és igenis érdemes követni.
Szólj hozzá!