x
Close






Közelgő események

BREAKING Kritikák

Pókember: Nincs hazaút kritika

Régóta nem vártak így rajongók Marvel-filmet, és szerencsére nem hiába.

Pókember: Nincs hazaút kritika
  • Publisheddecember 15, 2021

Peter Parker mint, Pókember a modern popkultúrának igazi titánja, mióta feltűnt 1962-ben a képregények lapjain, százmilliók rajongtak érte, követik a kalandjait, talán mindenhová elért a karakter, ahová a nyugati civilizáció híre is. Már rég túllépett a képregényen, mint médiumon, kismillió rajzfilm, rengeteg videójáték, regények, animációs film, tévésorozat és három élőszereplős mozifilmben is felbukkant. Most az utóbbiakat ünnepeljük ezzel a filmmel.

A történet ott folytatódik, ahol legutóbb abba maradt: Peter Parker titkos személyazonossága lelepleződött és most felelnie kell a tetteiért, de az újabb hibák és rossz döntések miatt, egyre jobban és jobban bele gabalyodik a saját döntéseinek hálójába, miközben a tétek súlya is emelkedik ezzel együtt. És ahogy a trailerben is láttuk, most mindenki az ő fejét akarja.

Pókember: Nincs hazaút

Spoiler mentesen ennyit árulhatok el, inkább térjünk rá milyen maga a film: jó, sőt nagyon jó. Jon Wattsnak és a Marvel Studios csapatának sikerült az a bravúr, hogy a harmadik rész nemcsak, hogy megvalósul, és hogy minőségi lesz, de túlszárnyalja a trilógia többi tagját – a korábbi részekről már nem is beszélve. Méltó lezárása a Pókember eddigi MCU-s pályafutásának, és nagyon jó alapokat fektet le egy új kezdetre. Ezt többek közt úgy sikerül elérni, hogy hiába szervesen az előző részekre épül, valamint hiába minden jelenetben van valami utalás, vagy visszautalás, a film önmagában is megáll a saját lábain. Kerek egész történetet mond el, hagy a film időt a karaktereire, és fejlődnek. Tom Holland Pókembere is felnő, saját lábra áll. Valamennyi Pókember-film közül a legnagyobb karakterfejlődés itt figyelhető meg. Bár sokan sérelmezték a stúdiót, amiért Peter Parker nem tud kiszakadni a Midtown Gimnázium padjaiból, és most sem nőtt még fel, de a film végére sokkal érettebb karakterrel van dolgunk, mint amikor megismertük az Amerika kapitány: Polgárháború című filmben.

A film, mivel egy Pókember-filmről van szó ezért nyilvánvalóan, a felelősség vállalásról és az áldozathozatalról szól, mennyit áldoz be a hősünk azért, hogy másokon segítsen. Akkor is ha nem akar, akkor is ha nem érdemlik meg, ő mindig segíteni fog, és Holland alakításában Pókfej most vált azzá, aminek sokan már az első filmtől látni akartuk a karakterét. De nem kell három óra skandináv köldöknézős drámára gondolni, természetesen tele van humorral, ülnek a poénok, az utalások, a kisebb nagyobb cameók is szívet melengetőek, de sosem feleslegesek. Gyakorlatilag a Marvel Studios csapatának sikerült egy olyan nagy filmet összerakni tele rengeteg gonosztevővel és karakterrel, amivel a Sony Pictures csapata kétszer is megpróbálkozott.

Pókember: Nincs hazaút

A Pókember: Nincs hazaút természetesen látványos, kreatív elképesztő akciójelenetek vannak benne, amik kihasználják a főhősünk és ellenségeinek képességeit, tulajdonságait. Minden harcnak van tétje, van súlya, van benne dráma. A főgonoszok mind tragikus karakterek maguk is, ami szinte hagyomány ha az amerikai képregények világát nézzük, de itt pár apró képsorral, minden háttér sztorira ráerősít a film, tényleg mindenkinek jut minimum kettő karakter pillanat, legyen ő akár legjelentéktelenebb szereplő.

Ki gondolta volna, hogy valaha kimerem majd jelenteni azt, hogy ez az egyik legjobb Pókember, és a Marvel egyik legjobb procukciója egyben. Olyan érzés nézni, mint ha az ember Dan Slott, vagy Brian Michael Bendis legjobb sztorijait olvasná, ugyanazzal a gyermeki örömmel nézi egy rajongó, talán, mint amikor először látott Pókember filmet. Direkt hivatkozok ennyiszer külön a karakterre, mert népszerűségben nemcsak a Marvel filmes univerzumra ver köröket, de képregénykarakterből is csak Batman vagy Superman eredhet a nyomába. És amikor ekkorára nőtt egy karakter nagyon nehéz, megfelelni az elvárásoknak, mert túl sok embernek jelent túl sokat. De a Nincs hazaút szinte izzadság nélkül teljesíti a feladatot. Természetesen ez a film is elsősorban a rajongóknak szól, de aki nem tudja időrendben felsorolni Peter Parker barátnőit a hatvanas évektől napjainkig, az is nagyon jól fog szórakozni.

Pókember

A színészekről eddig külön nem nagyon írtam, mert eléggé spoileres övezetbe tévednénk, de akikről írhatok mind tökéletesen hozzák a szerepüket. Benedict Cumberbatch teljesen korrekt, Doctor Strange karaktere ahogy látható volt az előzetesekben, amolyan mentor szerepét tölti be a filmben. De nemcsak a Legfőbb varázsló fontos a sztori szempontjából, hanem Zendaya és Jake Batalon. Hatalmas pirospont a készítőknek, hogy a három részből álló történet végére nemcsak a főhőst szerettük meg nagyon, de barátai is belopták magukat a szívünkbe. És akkor magáról a főhőst alakító Tom Hollandről nem esett szó, aki nem először csillogtatja meg a színészmesterségbeli oroszlánkörmeit. Az új filmben is több nehéz jelenetben elképesztően jól játssza a szerepét. Tényleg látszik rajta, hogy imád Pókember lenni, ez az élete nagy szerepe. Mintha rá öntötték volna Peter Parker szerepét, sziporkázik a szerepben. Akikről csak spoileresen lehetne írni, azokról annyit, hogy nem egy nagyszerű alakítás rejtőzik meg viszonylag rövid idő alatt, a nagy visszatérők között (pont nem az Oscar-díjas a legerősebb).

Pókember: Nincs hazaút

VERDIKT

Nagyszerű szórakozás és kiváló moziélmény a Pókember: Nincs hazaút, minden rajongó álma teljesül. Nagyon vicces, végig izgalmas és látványos film, bátor lépésekkel, képregényfilmek között erős drámával. A rajongói igények kiszolgálása mellett, marad energia egy nagyon jó filmet összehozni, ami a Végjáték óta a legjobb Marvel film (talán csak a Pókember: Idegenben tud egyáltalán versenybe szállni vele), de a „mindenidők” listákon is előkelő helyet érdemel. Hiányérzetett csak a stáblistás jelenetek jelenthetnek, de ne legyünk telhetetlennek. Pókembernek talán a cím szerint nincs hazaút, de lehet éppen csak most érkezett meg igazán.

Written By
Kurdics Zoltán Gábor

Mióta az eszemet tudom mozgóképpel kelek és fekszem. Közösségi média felületünket kezelem és kritikákat írok általában filmekről.