Az elején feltehetném a kérdést, mit szívtak ezek a készítők, hogy egy ennyire beteg film lett a Virsliparti?
Aki igazán szereti Seth Rogen és Jonah Hill párosát megspékelve egy kis James Franco-val, az bizonyára már ki volt éhezve egy újabb őrült mozifilmre, ugyanis legutóbb 2013-ban láthattuk őket együtt az Itt a vége (This Is the End) fantasy comedy-ben. Most ugyan nem ők szerepelnek a filmvásznon, de a józanész határait súroló, 18+ -os felnőtteknek szóló animációban egy-egy karakternek kölcsönzik hangjukat és valljuk be személyiségüket is.
A sztori tulajdonképp nagyon egyszerű, ám ha kicsit is empatikusak vagyunk az elfogyasztott ételek iránt – legyen az állat vagy növény -, akkor tulajdonképp egy igazán remek történet (egy darabig). Szóval egy bevásárlóközpont élelmiszerei valójában élnek, csak mi halandó emberek ezt nem látjuk. A nap, mint nap betérő embereket Istenségeknek tekintik, akik ha kiválasztják, vagyis megvásárolják őket, akkor eljuttatják az ajtón túli Kánaánba a kis drágákat, ahol szeretetben és boldogságban élhetnek.
Már csak a karakterválasztás is elég perverzre sikeredett, ugyanis főszereplőink kicsit sem hasonlítanak hőn szeretett férfijaink legbecsesebb szervére. Á, nem. Szóval vannak a virslik – kicsik, nagyok, tömzsik, vékonyak -, de ahogy férfi sincs nő nélkül, virsli sincs buci nélkül. Így főszereplőnk Franc (Seth Rogen) a daliás virsli szív szerelme Sally, a buci (Nicole Oliver). Női szemmel a bucik elég rondára sikeredtek, ellenben a cuki virslikkel. Talán direkt, talán nem, talán azért, mert az életben a csajok gyakran mondják pasikra, hogy cuki (még ha ők utálják is), egy pasi meg – közhelyesen és leegyszerűsítve ugyan és elnézést a sok kivételnek -, de mit látnak sok csajban?
Na de természetesen a virslik és bucik szerelmi élete mellet sok más élelmiszer is szerepet kap, némi vallási konfliktussal megspékelve. Főszereplőink rájönnek, hogy az elképzelt rózsaszín unikornis pukifelhő, nem is olyan rózsaszín. Közben egyik fele a társaságnak életét veszti, másik fele azon igyekszik, hogy az igazát bebizonyítsa a többieknek és persze egy gonosz szereplő megszállottan kutatja hollétüket.
Néha kifejezetten érdekes és izgalmas a történet, aztán valami orbitálisan perverz és képtelenség történik, tipikusan olyan jelenet, hogy „én ezt nem hiszem el. Ki képes ilyeneket kitalálni”. A faji és vallási különbségek mellett a nemi identitás is szerepet kapott. Teresa (Salma Hayek), a lány Tacco ugyanis odavan Sally-ért. Nagyon tetszenek azok a filmek, avagy jelen esetben animáció, amik nyíltan és pozitívan, nem feszélyezve, viccel fűszerezve tudnak beszélni ezekről az igen kényes témákról.
Miután nagy erőfeszítés és némi romlottság árán bebizonyítják az élelmiszerbolt lakóinak, mi is a valóság, úgy döntenek, fellázadnak Isteneik ellen és tulajdonképp lemészárolják a boltba betévedőket. Mivel lehet sejteni, hogy ez egy nagy marhaság, idővel úgy is meg fogják őket enni, hát belekezdenek egy őrületes orgiába. Mindenki mindenkivel. Ez volt az a pont, amikor azt mondtam, hogy „de jó, hogy vége van”.
VÉGSZÓ
Nagyon beteg és sokszor nagyon sokkoló animációs film, de az olyan őrülteknek és Rogen-Hill-Franco rajongóknak, mint én bátran ajánlom. Nem egy tipikus első randis film, úgyhogy csak óvatosan, de egy bandázós esti filmnek tökéletes. A nevetés garantált, és ha leküzdjük a szégyenérzetünket, egy igazán remek filmet láthatunk.
Szólj hozzá!