Peacemaker – Békeharcos 2. évad – Kritika

2021-ben James Gunn bemutatta első DC-projektjét, a The Suicide Squad – Az Öngyilkos osztag című filmet, amelyben a közönség először találkozhatott John Cena karakterével, Békeharcossal. Ez a figura korábban szinte teljesen ismeretlen volt a nézők számára, jó lehet, hogy még a DC Comics rajongói között is akadtak olyanok, akik korábban nem olvastak az antihősről. Cena játékának köszönhetően azonnal kilépett a névtelenségből, és egy humoros, szerethető, de mégis érzelmileg konfliktusos antihősként emelkedett ki a szuperhősfilm zsúfolt világában. A közönség azonnal többre vágyott belőle, és nem is kellett sokat várni. Egy évvel később érkezett a Peacemaker – Békeharcos első évada, amely bebizonyította, hogy Gunn harsány, színes és trágár világa a televízió képernyőjén is kiválóan működik.

Az HBO Maxon indult spin-off sorozat ritka sikertörténet volt, különösen a DC-univerzum számára, amely akkoriban inkább kudarcokról, mint sikerekről volt híres. Az első évad nemcsak szórakoztató folytatásként működött a film történetéhez, hanem önálló lábakon is megállt, saját cselekménnyel és egyedi hangvétellel. Most azonban már egy új korszakban járunk; James Gunn és Peter Safran DCU-jában, amely új alapokra helyezi a teljes filmes univerzumot. A kérdés tehát adott volt: hogyan illeszkedik Peacemaker – Békeharcos második évada ebbe az új rendszerbe, miközben megtartja mindazt, amiért a közönség megszerette az első felvonást?

A második évad nem húzza az időt: azonnal tisztázza Békeharcos helyét a DC Univerzumban, és röviden újrameséli az első évad végének eseményeit. James Gunn tudatosan nem bonyolítja túl a múltat, inkább egy egyszerű, de határozott átírást választ, amely lehetővé teszi, hogy a karakter szabadabban mozogjon az új történeti keretek között. Ezzel a sorozat megőrzi narratív szabadságát, miközben beilleszkedik a nagyobb franchise világába. A nyitó epizód rögtön lendületes, címszereplő meghallgatásra megy, hogy csatlakozzon az „Igazság Bandájához”, ahol olyan tagok várják, mint Guy Gardner/Zöld Lámpás (Nathan Fillion), Sólyomlány (Isabela Merced) és Maxwell Lord (Sean Gunn). Ez a kezdés nemcsak szórakoztató, hanem azonnal tisztázza a karakter helyét az új rendszerben is.

A cselekmény középpontjában Chris Smith küzdelme áll önmagával és múltjával. Bár az előző évadban nagy árat fizetett a „béke” nevében, hősi tettei mégsem hozták meg számára az elismerést. Narcisztikus egója és belső démonai újra és újra akadályozzák, hogy valódi hősként tekintsenek rá. Ekkor azonban szembe kerül egy alternatív valósággal, amelyet apja, Auggie Smith (Robert Patrick) öröksége – egy dimenzióugró technológia – tár fel előtte. Ebben az alternatív világban Chris valódi hős: ünnepelt, szeretett, sőt még Emilia Harcourt (Jennifer Holland) szívét is meghódította. A sorozat ezzel az alaphelyzettel játszadozik, bemutatja a vágy és a felelősség közti konfliktust: vajon Chris képes-e ellenállni annak, hogy megmaradjon ebben a „tökéletes” világban, vagy vállalja a fájdalmas valóságot, hogy megmentse a multiverzumot? Gunn itt is a karakter pszichológiájára épít, a bűntudat, a gyász és a traumák szövevényét tárva fel.

Az új évad több új szereplőt is bemutat, köztük Rick Flag Srt. (Frank Grillo), Langston Fleuryt (Tim Meadows) és Sasha Bordeaux-t (Sol Rodríguez), akik mind friss színt hoznak a történetbe. Az A.R.G.U.S. csapat régi tagjai – Emilia Harcourt, Leota Adebayo (Danielle Brooks), Vigilante (Freddie Stroma) és John Economos (Steve Agee) – továbbra is erősítik a sorozat gerincét, John Cena alakítása pedig ismét bizonyítja, hogy Békeharcos karaktere nála jobb kezekben nem is lehetne. A kémia a szereplők között ugyanolyan erős, mint az első évadban, és Gunn humora, valamint a túlzó akciójelenetek még mindig remekül működnek.

Az évad legnagyobb erőssége változatlan: Gunn tökéletes arányérzékkel vegyíti a véres brutalitást a harsány humorral. Az akciójelenetek egyszerre véresek és groteszkek, a beszólások szarkasztikusak, a hangulat pedig végig energikus. Az író-rendező azonban nem engedi el a komolyabb témákat sem. A toxikus férfiasság, a bűntudat és a megváltás keresése mind fontos szerepet kapnak, és Békeharcos személyes küzdelmei révén a sorozat mélyebb rétegeket is felvonultat. A második évad ugyanakkor nem hibátlan. A történet közepén érzékelhető némi megtorpanás, az ünnepelt hős sasának, Eagley-nek a mellékszála túlzottan hosszúra nyúlik, és inkább fárasztó, mint szórakoztató. Ez az epizód olyan, mintha egy végtelenre nyújtott poént néznénk egy animációs sorozatból. Emellett a bűntudattal és veszteséggel kapcsolatos történeti szálak meglepően felszínesek maradnak, különösen James Gunn korábbi munkáihoz képest. Az évad csúcspontja túl korán érkezik, a finálé pedig nem tud igazán katartikus lenni.

VERDIKT

Minden hiányossága ellenére a Peacemaker – Békeharcos második évada pontosan azt adja, amit a rajongók vártak: egy vulgáris, véres és harsány antihős-sztorit, amely egyszerre szórakoztató és provokatív. Gunn ismét bebizonyítja, hogy a képregények antihőseit senki nem tudja nála jobban életre kelteni, John Cena pedig végleg beírta magát a popkultúra ikonjai közé Békeharcos alakításával. Lehet, hogy nem hibátlan évad, de bőven elég lendület és energia van benne ahhoz, hogy a nézők elégedetten dőljenek hátra – és izgatottan várják, mi jön ezután ebben a kaotikus, trágár és véresen szórakoztató univerzumban.