Miután a Marvel Studios kénytelen volt kihagyni a tavalyi évet a járvány miatt, a stúdió mással sem ütötte el a szabadidejét, mint hogy kitalálja és összeállítsa a következő nagy fejezetet. Az igazság persze távol áll ettől, ugyanis a stúdió évekkel előre már megtervezi a kirakós darabkáit. 2021-ben a mozifilmek mellett Disney+ streamingszolgáltató saját gyártású sorozatokkal egy egészen új, izgalmas korszak kezdődött a Marvel Moziverzum számára. A stúdió az idei évben elkezdte feszegetni az MCU határait, hogy mit lehet még kisajtolni a világtörténelem valaha volt legnagyobb és legsikeresebb összefüggő filmes univerzumából. Bőven van még potenciál benne, és akadnak olyan alkotások a naptárban, amelyek fenekestül felforgatják majd a dolgokat, elég csak a decemberben érkező Pókember: Nincs hazaút című filmre gondolni, de még mielőtt arra beülnénk, nézzük meg, hogy az Oscar-díjas Chloé Zhao rendező és Kevin Feige mit hozott össze ezzel az új filmmel, amiről a bemutató előtt még a Marvel Studios vezetője is szuperlatívuszokban beszélt, hogy az egyik legjobb vázlatot olvasta a projektről a korai fázisban.
A producerek az Örökkévalók című filmmel még inkább szerették volna új mederbe terelni a Marvel Moziverzum jövőjét és új lehetőségek után kutatva. Egy picit megfeledkezve az eddig megismert szuperhősöktől. Ez nem az a film lesz, amire sokan számítottak, bár ezt a következtetést már az első előzetes alapján levonhattuk. Csak említés formájában találunk utalásokat a világmegmentő Bosszúállókra, helyettük egy sor ismeretlen szereplővel gazdagodott az univerzum. A MCU első családját ismerhetjük meg, de felmerül rögtön egy kérdés, hogy tényleg családként kell tekinteni az Örökkévalókra? Amiben igazán jó a Marvel a DC Comics adaptációival ellentétben, hogy a készítők mindig nagy hangsúlyt fektetnek az új karakterek bemutatására. Emlékezzünk csak vissza az első Bosszúállók-filmre, ami a történet gyengesége ellenére azért tudott sikeres lenni, mert amire elértünk a 2012-es new yorki csatához, addigra a hat Bosszúállót bemutatták egy filmen keresztül – jó, nem mindegyik kapott önálló filmet, ez igaz, de ettől még felvezették őket. Az Örökkévalók játékidejének jó része azzal telik, hogy bemutatják ezeket az új isteni lényeket. Két és fél órán keresztül ecsetelik a tíz főből álló Örökkévalók családját, akik már 7000 évvel ezelőtt a Földre érkeztek. Az MCU 2008-ban a Vasemberrel kezdődött, de az Örökkévalók sokkal régebbre megy vissza az időben, időszámításunk előtt 5000 évvel, s ezzel a legkorábbi fejezetét kapjuk a Marvel filmes univerzumának. Chloé Zhao nagyon sok időt fordított a történelmünk bemutatására, a mitológia utalásokra. Soha egy képregényfilm nem tartalmazott még ennyi mitológiai utalást, mint az Örökkévalók, ami egyben jó, de zavaró is. Ahogy már mondtuk, nem egy könnyen fogyasztható képregényfeldolgozás. Szerethető, mert egy új színt visz a mára kissé sablonossá vált Marvel-filmek tárházába, és pont erre volt szüksége.
A sztori szerint az Égiek 7000 évvel ezelőtt a Földre küldték az Örökkévalókat, hogy megvédjék az emberiséget a gonosz testvéreiktől, akiket Deviánsoknak hívnak. Ezek a gonosz teremtmények másra sem vágynak, mint felfalni a világmindenséget. Bár az Örökkévalók évezredek óta köztünk élnek, az Égiek parancsolata szerint nem avatkozhatnak közbe a Földön az emberek konfliktusába, nem akadályozhatnak meg háborúkat, és még akkor sem segíthetnek, amikor az Őrült Titán a fél univerzum kiirtásán dolgozik. Csak akkor segíthetnek az Örökkévalók, ha Deviánsok ellen harcolnak. Miután az utolsó Deviánst is elpusztították, az Örökkévalók elvegyülve élnek közöttünk. Itt maradtak a Földön. Váratlanul azonban a Deviánsok felélednek, és ez indítja el azt a folyamatot, hogy az Örökkévalók felfedik magukat, de ezúttal nemcsak a szörnyek jelentenek veszélyt számukra, hanem a család minden nyűgjével meg kell birkózniuk.
A film ide-oda ugrál az idővonalon. Hol a múltban, hol a jelenben, de a nagyszerűen felépített narratíva miatt ez nem bántó, sőt, kifejezetten élvezetessé teszi ezt a kalandozást egészen Babilóniáig visszamenőleg. Ezek a visszaemlékezések az emberiség történelmének kulcsfontosságú pillanatait mutatja be. Ez az időutazás pedig lehetővé teszi, hogy jobban megismerjük az Örökkévalókat, mert sokan közülük csak a film harmadik felvonásában kap szerepet, de hogy megértsük őket, a múltban kapunk fogódzót ezekhez a lényekhez. És nemcsak a karakterek bemutatására szolgálnak a különböző állomások a történelmünkben, de többet megtudunk arról, hogy mi vezetett a csapat szétválásához. A probléma gyökere az, amit már említettünk, hogy az Örökkévalók vezetője, Aiak (Salma Hayek) megparancsolja, hogy csak Deviánsok ellen harcolhatnak, nem avatkozhatna közbe az emberi evolúcióba. Egy kicsit frusztráló tud lenni, amikor olyan képességek birtokában, mint amivel az Örökkévalók rendelkeznek, nem akadályozhatnak meg háborúkat, mert az univerzumok fölött álló isteni lény, Arishem (David Kaye) megtiltotta. Így miután az utolsó Deviánssal is végeztek, az Örökkévalók úgy döntenek, szétválnak, s külön utakon folytatják, hogy személyiségük még inkább ki tudjon teljesedni az emberek között, akik védelmére felesküdtek.
A nomádok földje című filmért Oscar-díjat kapott Chloé Zhao inspiráló választásnak tűnt az Örökkévalók rendezésére. A mozifilm tényleg rendhagyó, egyik korábbi képregényfilmmel sem összehasonlítható. A látvány lenyűgöző, elképesztő, amit a Marvel Studios csapata kivitelez egyik alkotásról a másikra. És most nem a vizuális effektusokat kell agyondicsérni, hanem a helyszíneket. A Marvel felhagyott az agyonkoreografált akciójelenetekkel, a színes-szagos látványelemekkel, igazi helyszíneken forgattak, és mindezt nyilvánvalóan azzal a szándékkal tették, hogy a felnőtt korosztályt, vagy akik nem különösebben rajongnak a szuperhősökért, vagy már elegük van abból, hogy a Bosszúállók évek óta uralják a filmszínházakat. Nem a zöld háttér előtt bűvészkednek, hanem a stáb valódi helyszínekre látogattak el felvenni a jeleneteket. Amit csak lehetett megépítettek, az élőhelyszín varázsa pedig egy extra töltetett ad a filmhez, amitől még inkább odaszögezi a néző tekintetét a vászonra. Bármennyire meglepő, a gondosan felépített díszlet mellett maga a történet eltörpül. Végül egy szerényebbre sikerült sztorival kell beérnünk, mert ebből jóval több volt, mint amit elmeséltek. Még abban sem vagyunk biztosak, hogy a történet évezredeit átölelő kalandot egy elnyújtott mozifilmben el lehetett volna mesélni, s nem lett volna jobb egy Disney+ sorozat, ahol több idő maradt volna, és még az idővonalon is bátrabban ugrálhattak volna.
Abban a hitben voltam, hogy nem Zhao az a rendező, aki majd jön, és egymaga évezredekkel kitolja a Marvel Moziverzumot, miközben eddig soha nem látott karaktereket fog bemutatni, akik a múltban, a jelenben és természetesen a jövőben is nagy szerepet játszanak. Előzetesekből az jött át, hogy ez egy akciófilm lesz tele isteni lényekkel, ennek ellenére az Örökkévalók egy családi drámát mutat be. A hősök egzisztenciális problémákkal, válsággal találják szembe magukat, de idővel kénytelenek megbékélni a tudattal, hogy kik ők valójában, és mi célból teremtették őket. Remekül adja vissza ezt a problémát egy hasonlat a filmben, amikor Thanos megtizedeléséről beszélgetnek, hogy az emberek egy csettintésébe került, és visszahoztak mindenkit, míg az Örökkévalók 7000 év alatt nem sokat tettek azon kívül, hogy a Deviánsokkal harcoltak. Fontos szerepet játszik a filmben a diverzitás is. Manapság a stúdiók már megkövetelik az alkotóktól, hogy költségvetéstől függetlenül a produkciók feleljenek meg a kor elvárásainak. Sokan ezt gyanították itt is, amikor kiderült, hogy a Marvel Moziverzum nyíltan első meleg karakterét, fekete, ázsiai, latinó és még sorolhatnánk a karaktertereket formáló etnikumokat, de ebben a filmben ennek mindennél fontosabb szerepe van. Pont amiatt, amit már fejtegettünk, hogy az Örökkévalók keresik helyüket a világunkban.
Már utaltunk rá, hogy az Örökkévalók más Marvel alkotásokhoz képest kevesebb akciójelenetet tartalmaz, helyette a történet mélységére mentek rá – és ezt értsd tényleg a történet hosszára. Az előzetesek után mindenki arra számított, hogy Superman és más isteni képességek birtokában majd ölre menő csatákat látunk az Örökkévalók és a Deviánsok között, de nem így történt. Az a kevés jelenet is, amit látunk a filmben, inkább éjszaka vagy sötét helyen zajlik, ezért még kevesebbet látni belőlük – de ettől még a Marvel Studios mércével mért hibátlan grafikai elemeket látunk. Hogy továbbmenjünk, az Örökkévalók közül soknak idegen a harc. Az akciójelenetek túlnyomó része a múltban játszódik, amikor a Földre érkeztek és megküzdöttek a gonosz teremtményekkel. A film elején nem vesszük komolyan a Deviánsokat, a rendező az Örökkévalókat feléjük helyezi, de a nagy fordulatot csak a film második felére tartogatták. A finálé pedig elhozza az akciójelenetet, de valószínűleg nem azt, amire mindenki számított az örökkévalóságnak tűnő felvezető után.
A mozifilm csak új szereplőket mutat be. Szerencsére Zhao remekül ráérzett az Örökkévalók bemutatására. Nem érezzük soknak a tucat új karakter bemutatását ebben majdnem háromórás filmben. Théné (Angelina Jolie) vitathatatlanul a legdurvább mind közül, nem véletlenül tartják őt a háború istennőjének. Hogy fokozzák a drámát a filmben, Théné egy ritka mentális betegségben szenved, és emiatt nem tudja megkülönböztetni a barátait az ellenségtől, és ez sok vitát és fejtörést fog okozni az Örökkévalóknak. A karakter fájdalmát jól adják vissza azzal, hogy bár Théné imád harcolni, betegsége miatt úgy dönt, hogy leteszi a fegyvert, mert azoknak is árthat, akik mellette állnak. Kumail Nanjiani is nagyon ráérzett a szerepre, Kingo képességei mellett a film humorgyára. Egyesével kiemelhetnénk az összes szereplőt, Aiak, Szipor (Lia McHugh), Phaisztosz (Brian Tyree Henry), Gilgames (Ma Dongszok) és Makar (Lauren Ridloff) mind remekül hozzák a szerepet, drámából egyenlően kijut nekik. A karakterek mindegyikével tudunk azonosulni, azonnal szívünkbe lopták magukat. Talán Szirszé (Gemma Chan) és Ikarisz (Richard Madden) szerelmi drámája sikerült felemásra, és ezzel a két karakterrel sokszor nem tudunk mit kezdeni. Gemma Chan szerintem kiváló Szirszé szerepére, bár a karakter ebben nem különösebben izgalmas, de éppen a kíváncsiság teszi őt érdekesebbé, hogy mit tartogat majd számára a jövő, mire viheti. Akárcsak Ikarisz, akiről… inkább ne mondjuk semmit róla, nézzétek meg. És akkor utoljára hagytuk a rajongók nagy kedvencét, aki a Trónok harca után először kapott nagyobb szerepet egy blockbusterben. Kit Harrington karaktere nem sokat van a képernyőn, de pont ez teszi annyira rejtélyessé. Az agyad garantáltan eldobod majd, amit megtudunk róla. A Deviánsokat külön nem emelnénk ki, mert a stúdió bevett szokáshoz folyamodott, hogy papírvékony főellenséget kaptak a főhősök, ugyanakkor legalább tartogat meglepetést a film vége.
Az igazi csattanót a finálé utánra hagyták, ami viszont érdekesebbé teszi az Örökkévalókat. Sokat nem árulnak el, de olyan érzésünk van, mintha ez a film csak egy bemelegítés lett volna, egy felvezető valami sokkal durvábbhoz. Még az sem derült ki a befejezőből, hogy merre folytatódik a történet, mivel találkozunk, és mit jelentenek azok a stáblista utáni jelenetek, és csak annyit fogsz tudni mondani: „ez meg mi a f**z volt?”
VERDIKT
Az Örökkévalókat nem az akcióért és látványos harcjelenetekért fogjuk szeretni. A filmről sok kritika megjelent már, hogy ez lett az MCU legrosszabb filmje az összesítő oldalak szerint, de nem igaz. Azt mondanám, hogy más, nagyon más lett ez, amihez hozzá vagyunk szokva. És ez nem baj, kellenek az ilyen filmek is. A Marvel hősei most először találkoznak és élik át az egzisztenciális problémákat, és nemcsak azzal kell megbirkózniuk, hogy szuperhősök (amivel Tony Stark is küzdött sokáig), hanem azzal is, hogy isteni teremtmények. Csalódás ugyanakkor, mert az egyik legambiciózusabb projektnek állították be, amit részben sikerült megugrania. Egy nagyobb történet része csak az Örökkévalók, és hogy jobban megértsük őket, szükség lesz egy-két részre még.
Szólj hozzá!